Elloptad a szívem - Harry Styles fanfiction (BEFEJEZETT)

1. fejezet

Fáradtan túrok bele a hajamba, tenyerembe pedig kiszórom a kevés aprómat, amelyet a pénztárcámban találok. Beállok a hosszú sorba, majd az órára pillantok, mely most üti meg pont a hat órát, ezt szemlélve pedig ásítok egy hatalmasat. Sosem gondoltam volna, hogy egy asszisztensnek ennyi dolga van, azt hittem a műtőben, hogy újra kell majd éleszteni, annyira kimerültnek és fáradtnak éreztem magam. Nem sokszor veszem részt egy ilyen beavatkozáson, de mivel nem volt szabad, illetve megfelelő ember, ezért betöltöttem a hiányt. A műtét úgy-ahogy zökkenőmentesen ment, Harry belső vérzését hamar el lehetett állítani, a vérét is pótoltuk, illetve bevarrták a sebeit, amelyek teljesen szétnyíltak, én pedig megkötöttem a zúzódásait és a mellkasát. Sajnos a szemeivel nem tudtak semmit se kezdeni, ugyanis valami olyan helyen sérült, amelyen csak egy specialista dolgozhat, de annak megvan a borsos ára. Harry-t végül befektették egy egyszemélyes kórterembe, de a fájdalmai és a szemei által okozott sokk elkerülése miatt altatásban hagyták, jobb lesz így egy ideig neki.

- Szokásos két cukor, sok tej? - mosolyog rám Miss Smith, az idős hölgy, aki szinte az összes idejét itt tölti bent. Bólintok egyet, s egy kisebb csevegés után kifizetem az italom és leülök az egyik üres asztalhoz, hogy nyugodtan elfogyaszthassam a kávémat. Ó, kicsikém, csak rád vártam egész álló nap.

- Madison, itt vannak az új beosztások! Liam szerint egészen jól jártál - mosolyogva dobja le elém a mappát Virginia, én pedig ezt megköszönve biccentek egyet és kinyitom azt. Olvasgatni kezdem, hogy vajon mi változhatott, majd szomorúan látom, hogy rengeteg eddig ápolt betegem lekerült a listámról, de ezek helyett nem ennyi új jött fel, hanem egyetlen egy, mégpedig Harry Sytles. A neve ott virít a fél lapomon, ugyanis ő a vaksága és a sérülései miatt teljes ellátásra szorul, az ápoló szerepet pedig én kaptam meg az életében. Nos, amúgy is kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett vele, meg szeretek új emberekkel megismerkedni, főleg segíteni nekik.

- Mizu, csajszi? Nálad is felforgás volt? - huppan le mellém a legjobb barátnőm, Amanda, akivel ugyan úgy szívunk, mert mindketten nővérek vagyunk. Egy hatalmas sóhaj kíséretében ránézek a szőke ciklonra, akinek a haja most egy laza kontyba fogva lézeng a feje tetején, barna szemeiből pedig sugárzik a fáradtság.

- El sem tudod képzelni mekkora.

- Jut eszembe, neked nem otthon kellene lenned a családoddal? - kérdezi, a szívem pedig összefacsarodik és sikeresen elkezdek fuldokolni a kávémtól, amelyet még ki is löttyentek a ruhámra. Nem is én lennék, ha ez nem történt volna meg, ugyanis ha rosszul kezdődik a napom, az biztosan még szörnyűbben fog eltelni, kimaradhatatlan bénázásaimmal megspékelve.

- Tudod, nincs most nagyon idejük, de ahogy látod nekem se. Majd Karácsonykor bepótolok velük mindent, remélem.

- Biztosan jó lesz! Liam amúgy egész kedves volt, mindkettőnknek felszabadította a Karácsonyt, úgyhogy tartozunk neki - kuncog a lány, én pedig csatlakozom hozzá, ugyanis ez azt jelenti, hogy Tiffany nyerte meg az ünnepet is, ami nem baj. Ki nem állhatjuk azt a lányt, egyszerűen a munka szégyene, mert hiába modell megszégyenítő kinézete van, csak úgy, mint Mendy-nek, Tif még csak nem is jó a dolgában. Persze pasikat falni, meg orvosokat meglovagolni azt tud, de vérvételnél nekem kell neki állandóan segíteni..

- Mi? Ki van zárva! Nem igaz, hogy az a kettő nem képes bejönni és dolgozni! - csattan fel a fejemben emlegetett személy, s az összes itt tartózkodó rá kapja a tekintetét. Tiffany valószínűleg most olvasta el a beosztásunkat, nem csodálom, hogy nem tetszik neki, de hát ez van, valaki szív, valaki karácsonyi menüt zabál.

- Todd, nyugodj meg! Nem kellene ennyire magadra vonni mások figyelmét - kiált oda Amanda, de Tif csak kiölti Mendy-re a nyelvét és elszalad. Felnőttes alakítás, meg kell hagyni, de színésznek inkább ne álljon!