Elloptad a szívem - Harry Styles fanfiction (BEFEJEZETT)

Írói utószó

Sziasztok!

Nos, ez is eljött... Hol is kezdjem? Valójában hogyan is kell írni egy ilyen bejegyzést? Mivel kell kezdenem? Kivel? Basszus, ez az első írói utószó-s írásom, kicsit esetlen vagyok...

2017. Március 3.: Ez volt az a nap, amikor kipattant a fejemből a végleges ötlet, miszerint akarok egy olyan történetet, melyben az egyik főszereplő vak. Nagyon rég elterveztem ezt az egészet, de az az igazság, sose vágtam úgy igazán bele. Az első verzióban a lány lett volna a vak, az ő szemszögéből íródott volna minden, de mikor Harry gyökeresen "beletaposott az életembe", csak ennyi hangzott el a fejemben: " A francba is! Harry legyen a vak, az ápolónőknek macerásabb életük van! "

Nagyjából két hetembe telt mind a húsz részt bepötyögni, illetve még kettőbe megírni a prológust és az epilógust. Emlékszem, eleinte olyan lelkesen írtam... alvás helyett a folytatásokon gondolkoztam, az iskolában javítgattam és a buszon olvastam vissza az egészet... majd... hazaértem, éhen-szomjan, mintha csak ezen múlna az életem, írtam. Ó, de még mennyire írtam!

Nem akart elfogyni a lelkesedésem, egyszerűen már húszezer szóból állt az egész történetem, majd jött a fordulat, amikor is ellustultam. Inkább olvastam, inkább filmet néztem, de napokig rá se néztem erre a büszkeségemre. Voltak olyan napok, amikor el sem tudtam képzelni, hogy lesz vég.. hogy valaha címnek odaírhatom a könyörtelen epilógust. Erre tessék! Most írói utószót pötyögök!

Összeszedtem magam, összeszedett Hazz- és a váratlan megjelenése, amikor is minden Harry girl a sírját ásta, mert lassan visszatért a mi szeretett sztárunk. Rengeteget olvastam, ami nem kis löketet és ihletet adott (nem, nem úgy értem, hogy másoltam). Újból lelkesen, eddig sem létező életemet félretéve írtam, mint valami kezdő az első sztoriját. Bár, megvallom az őszintét, ezt tartom az első igazi történetemnek. Rengeteget posztoltam eddig, főképp blogspot-on, de erre vagyok a legbüszkébb, hisz ért el valamit.

Április 8.: Közzétettem! Jézusom, el sem tudjátok képzelni mennyire izgultam miatta, a reakciók és a visszajelzések miatt. Nehezen tettem meg ezt a közzétételes dolgot, de csak összejött, nem?! Emlékszem milyen szerencsés voltam, hiába néztem át a leírást, a részt, a Styles-t sikerült Sytles-nek leírnom, a szemem pedig természetesen átsiklott felette.. Égett miatta az arcom rendesen és drága HowAboutAPuppy barátosném még ki is röhögött..  (Szemét!)

Rendszereztem az egészet, elhatároztam, hogy szerdán és vasárnap érkeznek a részeim (eleinte keddet és szombatot akartam bevezetni, de az egyik híres és kedvenc történetem is akkor posztolt, így hagytam), amely napokat rendszeresen elfelejtettem. Igen, igen, volt, hogy egy drága olvasóm új kommentje ébresztett rá arra, nekem van sztorim és aznap valamiféle kötelességem lenne vele.. Upsz?!

Rengeteget hirdettem, jöttek az olvasók és hála a feltűnésnek, kaptam pár privát megjegyzést azzal kapcsolatban, éppen mit rontottam el. Hú, el kell árulnom: olyan bűntudatom lett, hogy én képes voltam ezek felett átsiklani és így elétek rakni...

Szeretnélek titeket egy aprócskát jobban belevezetni magába a szereplőkbe és azok kapcsolataiba, személyiségükbe.

Harry-t eleinte egy tuskó, öntelt baromnak képzeltem el, aki végig csak szívatja a mi drága nővérkénket, de talán a harmadik résznél döbbentem rá: túlságosan csodálom Harry-t ahhoz, hogy ilyennek adjam elő. Madison-t sem épp ilyen kedves és elragadó személyiségű lánynak álmodtam meg, de ahogy haladt a történet, nem illett volna rá a nagy szájú ribanc szerep. Akartam mellé egy öntelt (Tif) és egy megbízható, vele igen komoly kapcsolatot ápoló (Amanda) barátnőt, ami aztán pont úgy sikerült, ahogy megterveztem. Még hozzá kell tennem ehhez az alponthoz, bele akartam formálni a banda többi tagját is és még egy pici Shawn (William), illetve 5SOS (Calum) is került bele, de például Derek és Eva karaktere is egy film főszereplőinek ihletése.

Nem akartam rossz befejezést, szerettem Harry-t veretni, vagy Madie-t bajba sodorni, de nem tudtam és szerintem nem is lehetett volna ennél botrányosabb befejezést összehozni. Jó, esetleg, ha egy atombomba pusztította volna szét a kórházat, vagy zombi invázió tört volna ki és drága hősünk, a göndör fürtös szó szerint felfalta volna Madie-t, de az másik kategóriába tartozna...

Én végtelenül hálás és büszke vagyok rátok! El sem tudjátok hinni mennyire jól esett minden szavatok, a sok pozitív visszajelzés, néhány kedvenc írom szavazata és az egyre növekedő vote szám, illetve megtekintés, ami a mai napig szüntelenül érkezik! Nem tudom mivel érdemeltem ezeket ki, hisz a saját írásomat szörnyűnek és siralmasnak tartom, tehát meg sem tudlak benneteket érteni... Csak ennyit szeretnék: Köszönöm. Köszönök mindent!

A legfontosabb kérdés:

Lesz második évad?

Hááááát... *kellemetlenül megvakarja a tarkóját*
Van egy második évad, DE! Nem tetszik... Semmi egyediség nincs benne, nem tudtam húsz részben lezárni és fogalmam sincs mit kezdjek vele. Gondolkozok egy másik évadon, talán azon, hogy két variációs második évaddal állítok be, de még tanácsot kell kérnem két hozzám igen közelálló személytől... Meglátjuk, ezért csak annyit kérnék: Legyetek türelmesek és maradjatok velem!

Lezárásképp: Ismét elszeretném mondani, mennyire köszönök nektek mindent! Hihetetlen mennyit értem el (mert ez nekem igen soknak számít) és mennyi új olvasót szereztem! ❤❤ Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk, de most egy apró kihagyásom lesz, hisz ideje visszavonulnom és erőt szednem egy új könyvhöz, vagy épp Madie és Harry párosunk további kalandjaihoz! ❤❤