Vörös végzet (Átírás alatt)

2.

Kiderült, hogy Jack az osztálytársam, aminek nagyon örültem. Életemben először elkezdtem reménykedni. Persze az elővigyázatosabbik felem óva intett nehogy még egyszer csalódhassak az emberiségben.  

A tanterembe belépve megdermedtem. Egy halom szempár szegezte rám fenyegető tekintetüket, teljesen lefagytam. Miben is reménykedtem pár perccel ezelőtt?...

- Hahó! - zökkentett ki Jack hangja. Egyből visszatértem a valóságba. - Mi a baj? - nézett rám úgy, mintha tényleg aggódna értem.

- Semmi...most már semmi. - valamennyi megfelelési kényszert levett az kérdésével a vállamról. Csak nála ne csesszek el semmit.

Magabiztosabban elindultam egy hátul lévő üres padhoz, majd ledobtam oda magam. Az emberek közül néhányan felém fordultak, de próbáltam úgy tenni, mintha nem zavarna. Legalább pár percig átéreztem hogy milyen lehet az állatkertben raboskodó teremtményeknek. Vagyis mégsem. Engem egész életemben úgy kezeltek, mint egy cirkuszi látványosságot.  

Jack is a helyéhez gyalogolt, majd leült az egyik srác mellé. A közelében lévők felé tömörültek, párszor nevetésben törtek ki. Áh, értem. Szóval ő olyan népszerű féleség. Mondjuk ez hamarabb is leeshetett volna, hisz eléggé jóképű. Izmos testalkata van, tuti, hogy valamit sportol. Biztosan odavannak érte a lányok. De szerintem ami mindent visz, az a törődő magatartása.  

Miközben végigmértem Jacket, az említett személy felém kapta a fejét. Szuper, lebuktam. Hivatalosan is illegális kukkoló vált belőlem, ráadásul nyakon is csíptek.  Ennek ellenére ő vidáman rám mosolygott, majd kacsintott egyet, és újból bekapcsolódott a beszélgetésbe, amit a társaságával folytatott. 

Megszólalt a csengő, a legtöbben a helyükre siettek, de pár tanuló viszont nem zavartatta magát. Kis idő után egy  alacsony, szőke, hullámos, rövid hajú tanár lépett be az ajtón. Végignézett a diákseregen, majd megakadt a szeme Jack társaságán. 

- Elnézést, de nem hallották a csengőt? - termetéhez képest elég nagy hangja volt. Nekem nem volt mitől tartanom, nemigen terveztem megnehezíteni a közös munkánkat azzal, hogy nem viselkedek illendően. Mondjuk Jack sem tűnt éppen úgy, mint aki tartana a következményektől.

- Sajnáljuk, de nem-  jött a válasz egy tejföl szőke sráctól, aki Jack padján trónolt. Az ilyeneket, mint ez a srác mindig is próbáltam messziről elkerülni. A vagánysággal nincs gond, de a túl nagy száj nem éppen előnyös.

- Akkor szívesen megmutatom a legközelebbi fültorgégész! - akadtak, akik felnevettek a tanárnő kijelentésén. A szöszi, és a barátai a helyükre siettek, majd a tanár folytatta mondandóját. - Nézzenek csak oda, Jack! Milyen megtiszteltetés, hogy pontosan érkeztél az első órára, már hozom is a pezsgőpoharakat! - gúnyolódott. - Van valami különösebb oka a pontosságodnak?

- Nem tanárnő, nincsen - vigyorgott akár a kisgyerek, aki megtalálta az elrejtett cukros bödönt a kamrában. Lágyan felém fordult, és a szemembe nézett. Paradicsom vörös fejemet a padra hajtottam, nem tudtam ezt hova tenni. Csak bíztam benne, hogy a tanárnak nem olyan jó a megfigyelési képessége, mint amennyire éles a szóhasználata.

- Jut eszembe, ma jött egy új diák! - egyből felkaptam a fejemet. - Gyere csak ki, mutatkozz be! - intett apró kezével. Remek. Egy dolgot utálok a tömegnél jobban, mégpedig ha tömeg előtt kell beszélnem. Szóval elérkeztünk oda, hogy a vásári majomnak trükköket is kell csinálnia? 

Határozottan felálltam a székről, hogy legalább a látszat legyen olyan. Kiballagtam az első padsorhoz, majd megfordultam. Mély levegő, a francokat. Itt már semmi sem segíthet.