Vörös végzet (Átírás alatt)

10.

Jack

Reggel volt olyan szerencsém, hogy én keltem fel elsőnek. Még mindig a karjaim között pihent, pont úgy, mint éjszaka. Mit aki meg sem mozdult volna egész éjjel, de azért remélem, hogy még él. Fehér haját simogattam, miközben füleltem szuszogását. Olyan csend volt, mintha csak mi ketten lennénk az egész világon, és ezt mellesleg nem is bánnám. 

-Jó reggelt- hallottam hangját.

-Jó reggelt- bújtam oda hozzá, majd megölelgettem. Nem bírtam magamat féken tartani, de amíg Miraj megálljt nem parancsol, nem nagyon izgat a kontrolltalanságom. 

-Mássz le rólam, te- nevetett, majd próbált kiszabadulni, de nem járt sikerrel. Így jár az, aki egész nap a szobájában ül, és nem mozog semmit. Felajánlottam neki még régebben, hogy elmehetnénk futni közösen, de reflexből visszautasította, mondván a sport nem az ő asztala. Mázlija van egy ilyen genetikával, különben már rég elhízott volna. 

-Jól van, csak ne hisztizz!- engedem el, majd kipattantam az ágyból.

-De én nem is hisztiztem- játszotta a sértődöttet.

-Nem, te soha- kacsintok rá, majd a ruhásszekrényhez bandukoltam és elkezdem lehámozni magamról a ruhákat. Háttal álltam neki, így max a hátsómat csodálhatta meg. Nem voltam soha egy szégyenlős srác, és ha minden jól alakul, akkor Miraj így is úgy is látott volna ruha nélkül.

-Te meg mi a francot csinálsz?!- nem kellett hátrakukkantanom, tudtam, hogy elvörösödött. Mázlija van, hogy nem vetem rá magam most rögtön. 

-Öltözök. Reggel van, csak nem képzelted, hogy egész nap pizsamában leszek- mire a mondatot befejeztem, már rajtam volt egy alsó, ezért bátran megmertem fordulni. A takaróval félig az arcát bújtatta el, egyszerre volt mérges és zavarodott, ami nekem különösen tetszett.

-De miért előttem csinálod?- annyira aranyos volt, hogy az már hihetetlen.

-Mert a szobámban vannak a ruháim, azért- belebújtam egy piros felsőbe, már csak a nadrágot kellett felhúzni magamra.

-Menj be mondjuk a fürdőbe a ruháiddal együtt te barom! Ne játszadozz velem!

Na ez meglepett. Sosem kezelném őt úgy, mint egy rongybabát, de ezek szerint ő ezt így érzékeli. Én nem szórakozásból töltöm el vele a szabadidőmet, mert esetleg nincs jobb dolgom. Szarul esett, mit ne mondjak. De próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

-Oké-oké- ültem le a matracra már teljesen felöltözve. Jelenlétemre egy kicsit meghátrált, ami csak még egy lapát volt a kupacra.

-Nekem amúgy lassan mennem kell. Anyát tegnap faképnél hagytam, pedig vacsival készült, szóval megpróbálom kiengesztelni. Bocsi.

-Ja, nem baj. Majd hétfőn úgyis találkozunk- próbáltam leplezni csalódottságom. Mára pedig tök sok programot szerveztem. Elmentünk volna reggelizni egy kávézóba, majd beültünk volna a moziba megnézni egy filmet és a végén hazakísértem volna. Francért kellett ennyire előre terveznem. Meg amúgy is, túltolom ezt az egészet, hisz mi csak barátok vagyunk. Nem várhatom el tőle, hogy fest felem töltse az idejét, hisz létezik magánélet. 

-Ne haragudj- csúszott közelebb hozzám, majd a fejét oldalasan a vállamra döntötte- Majd következő hétvégén meg te alszol nálam. Bár ez nem biztos, hisz anyával le kell egyeztetnem, meg neked is rá kell érned akkor, és még rendet is kell csinálnom, na meg....- magyarázta volna tovább, de a szájára raktam a mutatóujjamat.

-Rendben, majd később megbeszéljük. Most viszont akkor kezdj el készülődni, hazakísérlek- kacsintottam rá, majd az ajtó felé vettem a menetet- Ne aggódj, kimegyek, szóval öltözhetsz nyugodtan.