Vörös végzet (Átírás alatt)

Epilógus (1/?)

10 évvel később

Miraj:

Harmincöt évesen már teljesen más lesz fontos az embernek, mint régebben. Igyekeztem kiépíteni a karrierem a diploma megszerzése után, hisz a csapból is mindig az folyt, hogy egy jól fizető állás nélkül már nem nagyon lehet jól megélni ebben a világban. Persze a pénz nem tesz boldoggá, de az sem, ha minden este a szabad ég alatt kell elaludnod azon gondolkodva, hogy hogy juthattál ide. Szóval rendesen güriztem azért, hogy a nevem ne csak egy semmitmondó embert tükrözzön. Pszichológusként magánpraxisba fogtam, amit fenn is tudtam tartani. Jack persze ebben is segített, nagyobb házba költöztünk, emeletes kertes ház szép, zöldellő gyeppel és virágokkal. Az amerikai álom, ha úgy tetszik. És tényleg az volt.Persze én csak annyival is beértem volna, hogy tudtam, Jackre tényleg számíthatok. Ő is csinálta a maga munkáját, egy általános iskolában volt testnevelő tanár. Mondanom se kell hogy a gyerekek kedvence lett. 

Telt az idő, és ez az egész karrieresdi kezdett egyre fakóbb lenni a szememben. Szerettem a munkámat, és még mindig olyan helyen álltam a ranglistán, amit sok szakmabeli irigyelhetett volna, de nekem ez nem jelentett akkorra már semmit. Egyre jobban fontosabb lett a család, amit Jack és az anyukám képviselt. Anya csak félig, mivel a költözés miatt ritkán jutott idő a látogatásokra. De minden karácsonyt, húsvétot és egyéb nagyobb kaliberű ünnepeket a régi házunkban töltöttük. 

Rose is sokat jött hozzánk, és szerencsére a kislány szerette a társaságomat. 

-Bárcsak nekem ilyen szép szeplőim lennének!- ámuldozott az első alkalommal, mikor Jack rábeszélt, hogy bemutatja nekem a kis pöttömkét. Persze már nem becézhetem így a mostani 13 éves kamaszt, de a hangulatingadozásai ellenére nyilvánvaló maradt, hogy beloptam magamat a szívébe. Egyszer azt is mondta, hogy olyan, mintha én lennék a második apukája. Na ez a mondat, ezek a kis pillanatok amiket Jackkel és a számomra fontos emberekkel tölthettem együtt, élhettem meg, ezek tették olyan széppé az életet. Mert mit ér a siker, ha nincs kivel megosztani. 

-Ez meg mi?- villantottam meg a mosolygödröcskéimet, mikor szerelmem egy borítékot adott át. Kettő darab A4-es papír volt szépen belehajtogatva. Azt tudtam hogy ma van 10 éve, hogy újra együtt vagyunk, de elképzelésem se volt arról, hogy miféle ajándékot rejthet ez a két darab papír.

-Ha esetleg kivennéd a tartalmát, okosabb lehetnél.- csipkelődött, közben ujjaival végigzongorázta az oldalamat. Persze csak jóindulatból tette, meg amúgy is neki ilyen a személyisége. 10 év után sem untuk meg egymást, pedig mi aztán tényleg mindenen keresztülmentünk. 

Tettem amit mondott, bár volt bennem egy kis félelem alapjáraton a meglepetések terén. Régen mindig tartottam attól, hogy mi van akkor, ha egy olyan ajándékot kapok a szüleimtől, aminek nem örülök. Nem volt ez sem teljesen így, mert bennem volt az is, hogy már attól melegség öntötte el a szívemet, hogy gondoltak rám. De nem tudtam sosem jól füllenteni, az arcom nyitott könyvként funkcionált. Persze Jack lenne az utolsó ezen a Földön, aki olyat adna, amiért nem lelkesednék. Nála jobban senki nem ismer. 

Kiszedtem finoman a papírokat, szép óvatosan hogy még a szélüknek se essen baja. a rajtuk lévő információk nem mondtak nekem sokat. Mindkét lapon ugyanaz az írás volt, kisebb eltérést viszont találtam. Persze időbe telt mire összeraktam apránként a dolgokat.

-Ezek repülőjegyek?- kérdeztem visszafojtott hanggal, ugyanis a szavak a döbbenet hatására nehezen akartak előjönni a számból.

-Kinyomtatva. Online vettem, a rajtuk lévő vonalkódot kell felmutatni majd a reptéren. Nézd, ott van a...- nem tudta befejezni a  mondandóját, mert az izgalmak közepette az ölébe ugrottam. Sírni tudtam volna az örömtől, ugyanis még sosem voltam külföldön. A sok munka és gürizés miatt nekem a nyarat a karácsony és a szilveszter egybeolvasztása jelentette. Néha emiatt sajnáltam Jacket, neki ugyanis hozzám képest tengernyi ideje volt. Nagy szerencsém van vele, hogy még az esti összebújásokat, a közös reggelit vagy a reggeli spontán szeretkezéseket is értékeli.