Vörös végzet (Átírás alatt)

14.

Miraj

A kórházba szerencsére nem kellet sokáig bennmaradnom. Az állapotom viszonylag gyorsan javult, ezért az orvosok saját felelősségre hivatkozva már a harmadik nap hazamehettem. Jack nem mozdult mellőlem, kivéve, ha a mosdót látogattam meg, de ha öt percnél tovább voltam bent az illemhelyiségben, akkor egyből dörömbölni kezdett az ajtón, hogy jól vagyok e. A kórházban minden este mellettem aludt, az egyik reggel ráadásul úgy tértem magamhoz, hogy a derekamat fogja ball keze.

Otthon sem változott a felállás. Jack benyújtott egy kérvényt az iskolába, hogy igazoltan hiányozhasson addig, amíg én fel nem épülök. Meglepetésünkre elfogadták a kérést, és még jobbulást is kívántak nekem. Legalábbis Jack erről számolt be. Ezzel anyának nagyon megkönnyítettünk a dolgát, és nyugodt szívvel ment el dolgozni. És részben nekem is, hisz mondhatni jó társaságban voltam. Meg már nem nehezteltem Jackre a történtek miatt, amik meg se történtek mellesleg, ezért inkább nevezzük félreértésnek.

Eleinte Jack annyira féltett, hogy komolyabb ok nélkül nem engedte meg hogy mászkáljak a lakásban. Az ágyat kellett nyomnom egész nap, ami eléggé unalmas volt. Mondjuk néztünk egy filmet, ami alatt ő végig engem ölelgetett. Mintha egy kis párnácska lettem volna. De meg kellett hagyni, nagyon jól esett. Bár amikor belegondoltam a film felénél, hogy a bőre hozzásimul az enyémhez, akkor eléggé zavarba jöttem. Tudom, hogy nem kéne, hisz ő... ő egy srác. Nem csak egy srác, hanem a legjobb barátom. Nem veszíthetem el őt, ezért próbáltam elnyomni ezeket az intenzív érzelemhullámokat.

Este azonban az ágyam mellett építette fel magának a fekvőhelyét, ami egy kissé régi matracból, egy puha citromsárga párnából és egy sötétkék plédből állt. Arra számítottam, hogy megint együtt alszunk, akárcsak a kórházban, de amikor rájöttem erre a titkos vágyamra, nem győztem elsüllyedni  szégyenemben.

-Nos ezzel készen is volnék!- dörzsölte össze gyorsan tenyereit, majd rám nézett. Csak bámult, mintha lenne valami az arcomon, de látszott rajta, hogy zavarban van. Hosszas szemezés után kinyögte azt, ami a gondolataiban foglalkoztatta- A fürdést nálad hogy oldjuk meg?- pillant felém meglepően félénken. Mivel anya túlórázott az étteremben, és későn ért haza nekünk kellett megoldást találni erre a kérdésre.

Nehezen mozogtam még, és tudtam, hogy a fürdés még nagy falat lenne, főleg, fogy figyelni kell, hogy a varrat száraz maradjon. És az is benne volt a dologban, hogy rendesen volt szagom, ami nem állapot. De az, hogy Jack megmosdasson, mint egy kisbabát, na arról szó sem lehetett!

-Fogalmam sincs- kerültem a szemkontaktust, de mivel válaszom után csend támadt, felé kaptam a szememet és megláttam azt az apró, ám de annál kacérabb vigyort a képén. Reflexből hozzávágtam a párnámat, amitől meg is lepődött- Ki van zárva!- üvöltöttem hisztérikusan paradicsomvörös fejjel- Eszedbe se jusson, hogy a te segítségedet igénybe venném egy ilyen dologban!- fontam ölbe karjaimat, majd hozzátettem- Egyébként is mivel nem mellettem alszol, nincs jogod panaszkodásra!

-Akkor van egy alkum- huppant le az ágyamra- Ha segíthetek fürdeni, akkor alszok melletted- kacsintott egyet, mire válaszul a másik párnámat basztam hozzá. Pimasz. Perverz. Na meg helyes... De ez nem jogosítja fel arra, hogy ilyeneket tegyen!- Én csak segíteni szeretnék- meresztette bociszemit.

-Nem kell a segítség, megoldom egyedül- álltam fel óvatosan az ágyról, majd a pizsamámmal a kezemben a fürdő felé vettem volna az irányt. Igen ám, de amilyen szerencsétlen vagyok, elbotlottam a saját lábamban, és a földre zuhantam. Nem volt valami kellemes érzés, egyből a hasamhoz kaptam. Jack ott termett előttem, majd az engedélyem nélkül elvette tőlem a pizsamámat, és menyasszonypótba felkapott.- Mit csinálsz?- lepődtem meg.

-Nincs vita!- vetett felém komoly pillantásokat, miközben a fürdő felé vitt. Bent beültetett a kádba majd mondta, hogy vegyem le a ruháimat, de megnyugtatott, hogy az alsónadrág rajtam maradhat. Engedelmeskedtem neki, mert jó előérzetem volt. Cseppet sem féltem, és ahogy Jackre pillantottam, tudtam, hogy nem fog semmi olyat tenni, amit én nem akarnék.

Egy lavorba öntött meleg vizet, nyomott pele egy kis tusfürdőt, majd egy sárga szivacsot belemártott a vízbe, és finom mozdulatokkal tisztította meg a vállamat, mellkasomat, hasamat, combomat, vádlimat és talpamat. Volt, amikor felnevettem, hisz csiklandós vagyok, de sikálás alatt vörös fejjel léteztem. A művelet végén a kezembe nyomott egy törölközőt, amivel megszáríthattam magamat. Mikor ezzel is kész voltam kivett a kádból és a szélére ültetett, majd a kezembe nyomta a pizsamámat, és elfordult. Elsőre leesett, hogy mire célzott, és örültem, hogy annyival megtisztelt, hogy magam vehettem fel a pólómat és a rövidnadrágomat.

-Készen vagyok- jeleztem neki, hogy visszafordulhat. A csempét bámultam, mert kissé feszengve éreztem magam, de Jack ekkor is tudta hozni a formáját. Megsimogatta a kobakomat, mire ráemeltem a tekintetemet.

-Mehetünk?- válaszom egy alig észrevehető, lassú bólintás volt, majd ahogy még pár perccel ezelőtt behozott, ugyanúgy vitt vissza is.

Gondosan letett az ágyamra, majd mellém feküdt, és betakart kettőnket. Az éjjeliszekrényen lévő lámpa fénye világította meg a szobát a maga kis fényével, hangulatos volt. Mi egymás felé fordulva fekszünk, ő arcomat fürkészi, én pedig próbálok ellenállni tekintetének de hiába. Nem tudom, hogy miért tettem, de közeledni kezdtem felé, majd a mellkasába fúrtam a fejem és két kezemmel a pólóját szorongattam. Kezdetben ebben a pózban maradtunk, majd idővel derekamra csúsztatta kezeit és lágyan simogatni kezdte a felületet. Néhány érzékenyebb ponton felnyögtem halkan, és amikor tudatosult bennem hogy milyen hangok törnek elő a számból, ellöktem magamtól. Égett az arcom, fogadni mertem volna rá, hogy még tujást is lehetett volna rajta sütni.

-Aludjunk- suttogta, majd a lámácskához fordult, és lekapcsolta. Nem láttam semmit, de tudtam, hogy ott van mellettem, mert megfogta a kezemet. Ujjaink egymásba fonódtak, majd hallottam az ágy nyikorgásán, hogy mocorog. Egyszer csak másik kezét az arcomon éreztem, lágyan cirógatta, és ekkor mutató ujja államon, hüvelyik ujja ajkaimon állapodott meg, kézfogásunk megszűnt- Ha jól érzem, akkor ez itt a szád- arca közelebb volt mint hittem.

-Igen- motyogom vörösen, mert előre láttam, hogy mi fog történni, és mellesleg nem is bántam. Ajkai hozzásimultak az enyéimhez, majd finom csókban forrtunk össze, amit nyelvünk tánca kísért. Egyszerűen nem bírtam betelni vele, éreztem, hogy forró vagyok. Majd szép lassan szétváltunk egymástól.

-Jó éjt- szólal meg ő elsőnek, majd hasam köré fonta karjait, és hátamat magához húzta. Nem emlékszem, hogy pontosan hogy szenderedtem el, de tisztán előttem van az a bizonyos érzés, ami akkor megdobogtatta a szívemet. Minta megtaláltam volna az otthonom mellette. Fontos nekem. Azt még nem tudtam kimondani, hogy szeretem őt, de tudtam, hogy iszonyatosan kötődik hozzá minden egyes porcikám.