Vörös végzet (Átírás alatt)

20. (+18)

FIGYELEM!!!! VÖRÖS RIASZTÁS!!!4!!444!

A mostani rész erősen felnőtt tartalmat tartalmaz. Olvasása csakis saját felelősségre! Epilepszia és fangörcs veszély.( az első csak hazugság)

Miraj szemszöge:

Sokat agyaltam, hogy mire mondhatta tegnap, hogy majd elém jön. Hisz másnap vasárnap volt. De úgy voltam vele, hogy nem tulajdonítok a dolognak nagy hátat- megelőzve ezzel így a túlgondolást- és tovább folytattam a reggeli rutinom. Fontosnak éreztem, hogy szalonképes legyek, ha már van valakim. Ezért a tusolás és fogmosás- ne hagyjuk ki természeten a dezodort és a hajzselét- nem maradhatott el. A telefonom pittyegett egyet, és egy ninjaféle mozdulattal érte nyúltam kihajolva a zuhanyrózsa alól. Jack írt, hogy kilenc körül várhatom az érkezését kelet felől. Tipikus ő. Megszárítottam hófehér bőrömet- komolyan mondom, még egy vámpír is megirigyelte volna a színem-, és a szobámba lépkedek halkan. Biztos voltam benne hogy anya még a duplaműszak miatt, ezért nem akartam minikoncertet tartani a botladozásaim által.  

Felkaptam egy bandás felsőt, mellé egy fehér nadrágot, ami oda nem illően  a ruhatáramban hevert már egy ideje. De néha újítani is kell, nem? Mondjuk mióta ez a későbajnok- már tíz perce múlt kilenc- belecsöppent az életembe, sok változáson estem át. És egyiket sem bántam meg. Sosem tartottam fontosnak az emberi kapcsolatokat, vagy legalábbis ezt próbáltam elhitetni magamnak. Nem hittem a szeretetben, a világot sokkal rosszabbnak írtam le, mint amilyen valójában. És tegyük hozzá, hogy nem éltünk tündérmesében. A terrortámadások, a természeti katasztrófák, a családon belüli erőszak, és még megannyi szörnyűség kísérte az embereket. Ha nem is mind, de senkinek az élete nem tökéletes. Nekem Jack volt a menőmellényem, a kedvenc dalom, a kávém. Úgy gondoltam, hogy ez a fehér nadrág egy újabb lépcsőfok, de a feketétől nem akartam megválni.

Kopogásra lettem figyelmes, és rakétaként süvítettem le a lépcsőn a bejáratig. Utoljára megigazítottam a hajamat, mert azért csak jól kellene kinéznem. Istenem, ez de buzis volt.

-Jó reggelt baba- ölel meg egyből, mintha csak reflexből jött volna. Illata megcsapja orrom, amitől elkábulok.- Hiányoztam?- enged el, így megpillantottam igaz mosolyát. Dús haja madárfészekre emlékeztetett, szemeiben az álom még ott pihent, sötétkék pulcsit és szürke farmert viselt.

-Még szép hogy!- kuncogtam, ami láthatóan bejött neki. Betessékeltem, nehogy még a végén meglássanak minket a szomszédok, és pletykákat kezdenének terjeszteni. Mikor ideköltöztünk, apáról olyan tévhitek kaptak szárnyra, hogy egy maffiózó, és a rendőrök elől menekül. Mondjuk nem volt egy szent, annyit elismerek, és örülök, hogy többé nem része az életemnek. Anya is felszabadultabb volt, de még nem áll készen egy új kapcsolatra. -Minek köszönhetem a látogatásod?

-Tegnap mondtam, hogy jövök butuska.- megragadta mutató és hüvelyik ujjával az arcomon lévő bőrt, és úgy húzogatta, mintha tészta lenne. (megj.: oké, ez eléggé félreérthető, de ne gondoljatok rosszra :p)

-Tudooom- elelhúztam fejemet, hogy tudjak beszélni.- De azt nem mondtad, hogy miért akarsz találkozni?- lehuppantunk a kanapéra, ő pedig ölébe húzott, mint egy plüssmacit.

-Nem kell ok, hogy lássalak. Csak látni akartalak. Ennyi.- kacsintott, majd hozzátette-Baj, hogy jöttem?- félt a választól. Sajnos megszokhatta, hogy otthon senki nem látja szívesen, vagy legalábbis magasról tojnak rá, lehet, hogy azon aggódott, hogy számomra is haszontalanná vált. Pedig ha tudná, hogy ez mennyire nem igaz.

-Dehogy baj, mint mondtam, nekem is hiányoztál- mosolyogtam.

-Ennek örülök.- megpuszilta ajakimat, majd hátra süppedt a kanapéba.-Majd kellene neked valamiben segíteni...- kerülte a szemkontaktust. Nem szeret másokhoz fordulni, ezért is lepődtem meg egy picit.- Nemsokára írni fogunk matekból témazárót, és ha nem írom meg kettesre, akkor valószínűleg bukó lesz.- vakarta meg a tarkóját. Hát igen, a számok nem az erősségei.