Vörös végzet (Átírás alatt)

15.

Jack

Az ablakon beszűrődő napsugarak keltettek fel. Ez van, ha idióta vagy, és nem húzod le a redőnyt. Kómásan a telefonomhoz nyúltam, ami nyolc órát mutatott. Felálltam, hogy megszűntessem a napfény beáramlását, majd mikor másztam volna vissza az ágyba, akkor esett le minden, ami tegnap történt. Miraj szobájában vagyok, az ő ágyában ébredtem. Ami érthető, hisz tegnap este mellette hajtottam le a fejem miután meg...megcsókoltam. Mi lesz, ha felébred? Nem merek a szemébe nézni, ha kérdőre von...

Gondolataimból mocorgása zökentett ki. Felült, megtörölte a szemeit, és ekkor észrevett engem.

-Jó reggelt- köszöntem oda mosolyogva, mire vörösbe burkolózott a feje. Meg tudtam volna ezt a látványt szokni. Felült, közben takaróját szorongatta, majd meg zabáltam.

-Jó reggelt neked is- félénken motyogta el ezeket a szavakat, majd zavarodottsága miatt elkapta tekintetét, a szemmontaktust kerülte. Hosszú ideig tartó csend következett. Nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért csak álltam az ágy mellett, mint egy szerencsétlen. A száját azomban ő nyitotta beszédre.

-Figyelj- kezdte bizonytalanul- ami tegnap este történt...- nem tudta folytatni, ezért bíztatásul leültem az égy szélére, felé fordultam és megsimogattam az arcát- Ez nem segít!- dadogta, majd váratlanul a takaró alá bújt. Nem bírtam nevetés nélkül megállni ezt a jelenetet- Ne nevess, ez egyátalán nem vicces!- hallatszott a paplanon keresztül édes hangja.

-Jó, na gyere már ki onnan- lerántottam róla a lepelt, majd ráugrottam és jó alaposan végigcsiklandoztam minden egyes porcikáját.

-Hé, hagyd abba haha... hallod hahaha ha- próbált ellenálni de erőfölényben voltam. Azért meglátszik, hogy sportolok. Mondjuk a közeljövőben nem tudok edzeni a suli focicsapatánál, mert az én kis Mirajomat kell majd gondozgatnom. De ha róla van szó, akkor minden más nem érdekel. Elmosolyodtam gondolatmenetemen, majd mikor visszatértem a valóságba, szempárom övére pillantott. Látszott rajta, hogy nem tudja, mit kellene most tenni vagy mondani, szóval megembereltem magamat.

-Cuki vagy- szám sarkán ott virított egy kacér mosoly, majd közelebbhajoltam hozzá. Szánk már majdnem összeért, csak egy ujjnyi távolság választott el minket a csóktól. Ezt most neki kell megtennie. Zavartan engem bámult, majd lehunyta szemét, és ajkai az enyéimhez simultak. Nem tartott sokáig a kényeztetésem, elhúzódott tőlem, majd vörös veje pillanatok alatt átváltott normális árnyalatúvá, akár egy jelzőlámpa, és motyogva hozzátette.

-Nem is vagyok cuki...- mielőtt reflektálhattam volna, csípőre rakta a kezét, és beszédre nyitotta száját- Éhes vagyok.

Kimásztam mellőle, majd odasétáltam a táskámhoz, amiben egy halom ruha volt, és nekiálltam öltözni Miraj előtt. Szegényke kiakadt, és a fejemhez vágta, hogy mi a francot képzelek magamról, de csak mosolyogtam rajta. Egy farmer és egy fehér póló mellett tettem le a voksomat, na meg egy szexi fekete boxert is magamra öltöttem. Mikor végeztem, visszakullogtam az ágyhoz, majd Beletúrtam a hajamba, és nyomtam egy puszit Miraj arcára.

-Csinálok tojást egy kis szalonnával, majd ha kész, felhozom neked- kacsintottam, amit nem vett jó néven, majd hozzátettem- Kezd kikopni a festék a hajadból- vizsgáltam meg ujjaimmal is frizuráját.- Szívesen megnéznélek vörös hajjal.

-Akkor majd ha jobban leszek, elmegyünk együtt a fodrászhoz?- nézett rám csillogó barna szemeivel. Nem bírtam ellenállni neki, egyből átkaroltam majd a füléhez hajolva ezt suttogtam:

-Mindenképp.

Miraj

Bizsergést éreztem legbelül, amit őszintén szólva nem csodáltam, hisz joggal mondhatom, hogy Jack eléggé benne volt ekkor az aurámban. Majd, mintha a világ legátlagosabb dolgát tette volna, felállt, és kisétált. Én meg persze ott maradtam a gondolataimmal.

Akkor most én meleg vagyok? Annyira zavaros minden... Abban biztos vagyok, hogy Jack nem hagy hidegen, de mi van ha ő ezt nem gondolja komolyan? Mi van ha csak egy játékszer vagyok a számára? Jó, ő nem ilyen de akkor is. Soha senkinek nem szavaztam annyi bizalmat, mint neki, és épp ezért félek, hogy megint padlót fogok és magamra maradok...

Egy kis idővel később egy tálcával jött be a szobába, rajta két tányér amiken a reggelink pihent. Felültem, ő pedig velem szemben helyezkedett el. Középre rakta az ételt, majd mint a friss házaspárok, neki láttunk a lakomának. Jó, ez iszonyat csöpögős, de egy pillanatra tényleg bele tudtam élni magamat a gerlepár egyik tagjának a szerepébe.

Mivel a hasam még nem volt tökéletes, a nap hátralevő részét az ágyban vagy a kanapén töltöttem el. Hála Jacknek, nem unatkoztam. Megnéztük a Fegyvertelen katonát, ami nagyon tetszett. Nem is sejtettem, hogy milyen kevés filmet láttam eddig.

Az osztálytársaink délután átküldték a házi feladatokat és az aktuális tananyagot, hogy ne maradjunk le túlságosan. Így hát megírtuk az írásbeli részét közösen. Kiderült, hogy Jack nem annyira jó matekból, fizikából, kémiából, irodalomból, és úgy konkrétan mindenből. Szintem minden második feladatot el kellett magyaráznom neki, bár ez felettébb nem zavart.

-Neked ez hogy a francba jött ki?- mutatott rá egy matekpéldára, aminek a megoldási módját öt perccel ezelőtt magyaráztam el neki.

-Nézd- jeleztem, hogy jöjjön közelebb, de egy picit elkalandozott- Hahóóó- integettem neki, mire felkapta a fejét, és elmosolyodott- Lázas vagy, vagy mi van veled?- kérdeztem, majd visszakanyarodtam a kérdéséhez- Szóval, úgy kell elkezdeni ez a feladatot...- kezdtem el mondandómat, majd észrevettem, hogy nem a példát nézi hanem engem koslat.

-Hagyjuk a házit- egy mozdulattal lesöpörte a tankönyveket, az írószereket és a füzeteket a kanapéról, majd letepert, de ügyelt, hogy ne érje bántódás a hasamat. Eléggé meglepődtem, de meglepettségemet leváltották a pillangók. Nyomott egy csókot a homlokomra, majd egyet az arcomra és szépen haladt a nyakam felé. Lángolni kezdett a bőröm azon része, amin ajkának nyomát hagyta, mintha egy szaunában ülnék és téli kapát lenne rajtam. Fogait belém vájta, majd szívni kezdte a bőrt. Egyik kezemmel a kanapét támasztottam, a másikkal dús gesztenyebarna hajába túrtam. Tettemre felkapta fejét, majd mint aki elégedett lenne a történtekkel, jutalmazásképp egy csókot nyomott a számra.

-Imádlak- suttogta, majd adott még egy puszit. Nem távolodott el túlzottan, mintha várt volna valami olyasmit válaszként, hogy 'szeretlek' vagy 'én is'. Na ekkor jöttem teljesen zavarba. Maga a helyzet megrémített, és legbelül tudtam, hogy meg sem érdemlem őt, hogy én nem vagyok neki elég jó, és hogy mással biztosan boldogabb lehetne. Hisz nézzetek rám! Keze finom érintése zökkentett ki gondolatmenetemből. Pillantásával szinte azt mondta, hogy "nyugi van, én itt vagyok". És ekkor olyat tettem, amit nem néztem volna ki magamból: ajkára tapadtam, és megcsókoltam. Én! Érted, én, aki olyan félénk hogy az hihetetlen. De nem bántam meg. Mert igazából így érzek iránta. Azt hiszem, hogy kezdek beleszeretni és semmit sem tehetek ellene... De nem is akarok.