Vörös végzet (Átírás alatt)

18

Miraj

Este csakis Jacken árt az eszem. Betartotta ígéretét, ugyanis mikor valószínűleg hazaért, egy olyan sms-t kaptam, hogy "Ne aggódj, épségben megérkeztem apum lakásába. Aludj jól baba!" A becenév láttán fejembe szökött a vér, és nem tudtam, hogy most mit reagáljak erre. Annyit írtam vissza neki: "Neked is jó éjszakát!". Majd, hogy ne tűnjek túl formálisnak, megtoldottam a szöveget egy szívecskével is. 

Hátradőltem a jó puha, párnákkal teli ágyamon, amiből az ő illata is áradt. Nehéz volt beismernem, hogy már-már olyanná vált, mint egy családtag. Sőt, úgy érzem, hogy ez a kötelék sokkal erősebb ennél. Hisz a családodat készhez kapod, de őt magamtól fedeztem fel. Semmilyen olyan kapocs nincs közöttünk, ami arra kényszerítene minket, hogy egymás mellett kell lennünk. Mindezt önszántunkból tesszük, pontosabban a szívünk szerint.

Kezemben a sötétkék színében pompázó pizsamámmal, besétáltam a fürdőbe. A tükörbe nézve hajamat tanulmányoztam; sokkal jobban állt a vörös mint a fehér, nem is értettem, hogy miért nem jutott eszembe hamarabb ez a fajta hajszínváltás. Anya is odáig volt érte, mikor megpillantott, estefelé pedig meg is jegyezte, hogy mennyire derűs vagyok mostanság. De persze nem is sejti azt, hogy milyen fajta kapcsolat van köztem és Jack között. Fogalmam se volt, hogy hogyan reagálna, ha megtudná, hogy egy fiú iránt táplálok ilyesfajta érzéseket. Megutálna, vagy támogatna? Nem tudtam, de az biztos, hogy ezt nem akartam, hogy tudomást szerezzen erről a románcról. Túlságosan féltem. Hisz két fontos személy van, akit magam mellett akarok tudni, azt pedig ő és Jack. És ha anya más utakat választana, mint amiket én járok, akkor nem tudom, mihez kezdenék. A forró víz alatt is magával kísértek ezek a gondolatok, de végül abban maradtam magamban, hogy foglalkozzak a jelennel, és majd ha aktuális lesz a probléma, átrágom rajta magam.

Mivel tűkön ülve vártam a holnapot, csak nagy nehezen sikerült elaludnom. Vártam, hogy újra láthassam őt, de tudtam, hogy lassabban telik az idő, ha nem alszok egy szemhunyásnyit sem. Végül sikerült álomba ringatnom magamat.

Jack

Reggel kapkodva keltem, mert elaludtam. Biztos megszokta a szervezetem, hogy mostanában nem kellett korán kellen, hanem kedvem szerint heverészhettem. De sajnos ami késik, nem múlik. Magamra kaptam egy szürke, cipzár nélküli pulóvert, az alá egy sötétkék pólót, amin az a felirat szerepelt fehéren, hogy 'ice heart', majd ezt a szettet megtoldottam egy fekete farmerrel és persze egy ugyanolyan árnyalatú zoknival. A táskámba belöktem a mai napra szükséges könyveket, majd felhúztam a cipőmet, és miután bezártam az ajtót, futásnak eredtem a villamoshoz. Annyira idegen volt nekem ez az egész iskolábamenősdi, hogy az hihetetlen. Még a hajamat sem csináltam meg, és fogadni mertem volna, hogy egy közepes értelmiszinten lévő madár a fészkének nézte volna a fejemen lévő szőrkupacot.

A járműnek köszönhetően nem telt sok időbe, hogy beérjek az intézménybe; öt perc késésnél tartottam. Futólépésben nyitottam ki a terem ajtaját, ahol az a rengeteg szempár rám meredt. A padokban ülve megpillantottam őt is, arcára volt írva, hogy örül, hogy láthat.

-Mégis merre járt maga?- kérdezte a fizikatanár.

-Elaludtam.- válaszoltam kissé pimaszul.

-Legközelebb javíttassa meg az ébresztőórát, vagy gondok lesznek. Most pedig foglaljon helyet!- szeme izzott a dühtől, szóval nem ellenkeztem, és a helyemre slisszoltam Miraj mellé természetesen. A teremben lévő padok- a miénket is beleértve- szebb időket is megéltek már, világoszöld színük egykoron élénkebb árnyalatban pompázhatott. A székekről is elmondható ugyanez, ráférne az iskolára egy kis felújítás.