Vörös végzet (Átírás alatt)

8.

Jack

Bent a házban már Miraj otthonosan mozgott, hiszen ha nem a városban ütöttük el a maradék időnket, akkor hozzám jöttünk. Pontosabban a faterom lakására, hisz az időm nagy részét inkább itt töltöm, mint drágalátos anyámnál. Félreértés ne essék, nem utálom őt, de hát nem ő a legjobb anya, akit valaha a föld a hátán hordozott. 

Besietett a nappalinkba, majd jól kényelembe helyezte magát a tengerkék kanapén. Maga a szoba eléggé komfortos: fehér szegett szőnyeg borítja a világos színű bambuszparkettát, az említett kanapé előtt egy hófehér kávézóasztalka található, minek teteje üvegből van megcsinálva. A fal szintén fehér, néhány cián-, illetve égszínkék színekben gazdag festmény díszíti. Emellett néhány szobanövényt is észre lehet venni a helyiségben. 

-Na mi a terv?- nézett rám csillogó szemeivel, miközben helyet foglaltam mellette. Nem akartam belemászni a kölyök aurájába, ezért tizenöt centi volt közöttünk. Attól tartottam, hogyha nekikezdeném ölelgetni, akkor biztos megijedne, ezért vissza kellet fognom magam. Nem mintha ez olyan könnyű lenne, hogy eldöntöm magamban és onnantól teljesen elszigetelem magamat a vágynak a kényszerétől, de muszáj lesz erőltetnem.  

-Hát szokásainkhoz híven megnézhetnénk egy filmet, utána összedobok valami kaját, a többit meg majd kitaláljuk, mit szólsz?

-Nem lehetne inkább este filmezni, most nincs hozzá hangulatom- örültem, hogy elmondta nekem, hisz legalább felmeri vállalni a gondolatait. Haladunk, szép lassan igaz, de én tudok várni és ő is. 

-Ahogy neked jó, hisz te vagy a vendég- kacsintottam, majd felpattantam- Viszont akkor a te feladatod, hogy eldöntsd mihez is kezdjünk jelenleg- tártam szét karjaimat hatásosan, majd leengedtem magam mellé. Előtte álltam, miközben velem szemben ő kényelmesen üldögél a kanapén. Fehér tincsei szemébe lógtak, talán ezért is csináltam azt, amit. Kezemet óvatosan a kobakján pihentettem, majd lágyabb mozdulattal simogatni kezdtem, aminek az eredménye az volt, hogy összeborzoltam a haját.

-Hé!- kiáltott fel, ami csak még jobban arra késztetett, hogy folytassam a tevékenységemet, sőt! Elkezdtem csikizni őt, ott, ahol csak értem (nem félreérteni haha~). Nem kíméltem szegénykét, a nagy hévben ő hátradőlt a kanapén, én pedig felé kerekedtem, az ágyékán ültem és ott folytattam a kínzását- Ha...hagyd abba légyszihves- röhögött alattam.  Most komolyan, szerinte vagyok olyan, hogy ennyitől leálljak? Lesznek még itt gondok úgy érzem. 

Épp a hasánál jártam, mikor éreztem valami keményet alattam. Ekkor persze azonnal abbahagytam a csikizést, nem tudtam feldolgozni a történteket. Most... akkkor... neki khm khm... felállt? Mikor észrevette a zavarodottságomat, teljesen elpirult, majd egy hirtelen mozdulat keretében lelökött magáról, egyenesen a földön landoltam és majdnem bevertem a fejem a dohányzóasztalba. Ezt meglátva megijedt, majd aggódóan beszédre nyitotta a száját.

-Nem sérültél meg?!- guggolt le mellém miközben én feltápászkodtam ülő helyzetbe. Az arcán még mindig jól kivehetőek voltak a pírok, nem mintha én nem lettem volna zavarban. Ez túl sok volt nekem egyszerre, főleg hogy az volt a haditervem, hogy fokozatosan fogom megszerezni a szívét na meg a testét.- Fel tudsz állni?-tette vállamra a tenyerét annak érdekében, hogy ha az első kérdésre nem is, de erre kap tőlem egy választ. Igen ám, csak amilyen pancser vagyok, hirtelen felindulásból ellöktem magamtól a kezét. Magától mozdultak meg az izmaim, nem akartam megbántani őt. De hiába, szemén látszott az elkeseredettség és a megbánás, holott semmi rosszat nem  tett.

-Bocsáss meg!- mondtam reménykedve, de tudtam, hogy magát fogja okolni. Elég ideje ismerem őt, hogy ezzel tisztában legyek.

-Szerintem most mennem kéne- hangja remegett, szinte már láttam magam előtt, hogy amint elhagyja a házat egyből zokogni kezd. És ezt nem fogom hagyni. Ha kell akkor kiközözöm őt a hátsókertben lévő diófához. Természetesen ruhában. Mondjuk ezt még lehet még egyszer átgondolom.

-Nem mész sehova- közlöm határozottan, majd meg sem várom a választ, derekánál fogva magamhoz húztam majd szorosan átkaroltam, miközben a jobb kezemmel a saját simogattam, majd mikor egy tincset simítottam el a füle mögé, akkor suttogni kezdtem a hallójáratába- Nem tettél semmi rosszat, én voltam olyan mamlasz, hogy rosszul reagáltam le a helyzetet. Bocsáss meg nekem Miraj!- húzódtam el tőle csak annyira, hogy láthassam az arcát. Azok a szeplők csak még cukibb hatást keltenek, nem is beszélve az ajkairól, aminek hihetetlen nehéz volt ellenállni. Annyira hard volt ez nekem, hogy ha nem pusziltam volna homlokon, akkor tuti hogy lekaptam volna. Talán mégis meleg vagyok. Who knows gyerekek.

Ezután sikerült meggyőznöm szegénykét, hogy tényleg nem tett semmi rosszat, majd ennek keretében elmentünk a közeli boltba bevásárolni a vacsihoz, na meg néhány nassolni valót is leemeltünk a polcról. Hazaérve nekiálltunk palacsintát sütni, ami kisebb nagyobb sikerrel zárult. A palacsintatésztát elkezdtük egymásra dobálni, nem érdekelt mindet, hogy a ruhánk olyan lesz, csak jól akartuk magunkat érezni. A fele tésztát így pocsékoltuk el, bár így is jutott elegendő a palacsintához. Olyan felszabadult volt Miraj hogy már ezért is megérte elpazarolni az élet elkészítéséhez szükséges hozzávalót. A mosolya mindennél többet ért számomra. 

Evés után átöltöztünk, felvettem egy sötétkék pólót, ő pedig a pizsamájába bújt bele, ami egy fekete, fehér 'I don't care' feliratú pólóból, és egy narancssárga alsónadrágból állt. Kissé zavarban volt, de megnyugtattam, hogy én is így szoktam aludni, úgyhogy nem kell félnie. Maximum attól, hogy letámadom- istenem, azok a vékony lábak-, de ezt persze csak gondolatban tettem hozzá. Megnéztük a fűrész 3-at, direkt választottam ezt a filmet, mert így volt indokom odabújjon hozzám. Közvetlenül mellettem ült a kanapén, a bal kezemmel a derekát fogtam, ő pedig a fejét a vállamra tette. 

-Na vége van, szerintem menjünk aludni- mondom, mikor már megjelent a képernyőn a stáblista. Miután elpampogtam ezt a mondatot, felé fordultam, ekkor szembesültem vele, hogy elaludt a vállamon. Halkan szuszogott, késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, de csak egy szájra puszi lett a vége. Nem volt mit tenni, felkaptam, mint egy hercegnőt, és a szobám felé vettem az irányt. Én megmondtam előre, hogy egy ágyban fogunk aludni, az más kérdés, hogy ő nem egyezett bele. A lépcsőn nehéz volt végigmanőverezni, de onnantól már simán ment minden. Az ágyamra finoman ráfektettem, eléggé fáradt lehetett, főleg, hogy nem gondoltam volna, hogy él olyan ember, aki képes elaludni a fűrészen. 

-Jack- hallottam, ahogy halkan a nevemet mormolja. Még mindig aludt, biztosan rólam álmodott. Betakartam gondosan, majd befeküdtem mellé, és magamhoz húztam. A hátát kezdtem el simogatni, a nyakára nyomtam néhány csókot, végezetül pedig egyet a szájára is. 

-Aludj jól- suttogtam, majd mély álomba zuhantam, miközben a karjaimban tartottam őt.