Vörös végzet (Átírás alatt)

23

Jack szemszöge:

Sokkal nehezebb volt színt vallani előttem, mint az valaha is hittem. Ugyanis bűnösnek éreztem magam, és ebben az esetben jogosan béklyóztam meg magamat.Belegondolva ha velem tette volna ezt Miraj... Nem tudom. Nem tudok ebbe belegondolni, mert ezt nem lehet csak egy átérzéssel megérteni. Gyereket szült egy nő tőlem. Nincs bajom Sarahval, kettőnk közül ő szenvedte el ennek a legnagyobb kárát. Egy kisbaba áldás, ez kétséget kizáróan így van, de mindketten fiatalok voltunk ehhez. 22 évesek, és a korosztályunkba tartozóak még ekkor bontakoznak ki, buliznak és élvezik az életet korlátok nélkül. Ráadásul Rose anyukájának tervei voltak, amiket már nem valósíthat meg könnyedén. A lelkiismerete meg amúgy se engedné otthon hagyni a kislányunkat. Szóval a tanulás és a munka kizárva. Egy utcában vettem velük házat, heti egyszer átjönnek, de csak mert Rose miatt megkértem erre Saraht. Kisegítem őket pénzzel, igazából én csak ennyit tehettem. Volt két alkalom összesen, mikor év vigyáztam a kis manóra egész nap, és még nálam is aludt, és ezen alkalmakkor is én biztattam a lányt, hogy vegyen ki egy kis szabadságot. A lényeg, hogy ez a kisgyerek eléggé felforgatta mindenki életét. Nem azért mondom, szeretem az én kislányom, de ez az egész kavalkád amibe belecsöppentünk, három ember életét rendesen összekuszálta. 

Miraj amúgy is törékeny volt, a legsebezhetőbb ember, akivel valaha találkoztam, így nem is csodálta, hogy ilyen nehezen találkozhattam vele. Bíztam benne, hogy a nélkülem eltöltött idő alatt semmilyen meggondolatlanságot nem kísérelt meg magával szembe. És mivel a próbálkozásokat nem adtam fel, más módszerhez kellett folyamodnom. Égett a pofám is rendesen, mikor a napokban bekopogtattam az anyukájához. De persze olyan segítőkész volt, hogy rá pár napra újra láthattam Mirajt. 

A hó ropogása kísérte a léptemet az autómhoz. Kellemes karácsonynak nézhetünk elébe, ha ez addigra megmarad. Igazából csak pár nap addig, az ajándékok a csomagtartómban pihennek, készen állva a tökéletes alkalomra. Melléjük hajítom a táskám, és beültem a volán mögé. Miután ölelkeztünk pár percig, apró kezeivel eltolt mellkasomnál fogva. Lábai enyhén remegtek, körmeit lerághatta, szemei üvegesek voltak. Megkért, hogy most távozzak, előtte azonban megkérdezte, hogy változott e a telefonszámom. Jó jel, legalábbis annak ígérkezik. Tiszteletben tartottam ezt, hogy kell neki még a távolság, őszintén szólva nem is vártam, hogy a karjaimba borulva egyből mindent elnézzen nekem. Megcsaltam... Az egy dolog, hogy ittam, és úgy történt. De nem nyomták le a torkomon azt a kurva poharat, ha mértéket tartok, ez nem következik be. 

Otthon persze nem bírtam mit kezdeni magammal. Örültem, hogy elmondtam mindent, ami már lassan másfél éve nyomta a lelkemet, ugyanakkor meg ez korántsem a dolgok vége. Nem oldottam meg semmit, csak elkezdtem a folyamatot, és még nagyon az elején járok. Az út hosszú, de az eredmény mindent megér. 

Forgolódások közepette valahogy sikerült elaludnom.

Miraj

Miután elment, előtört belőlem a sírás. Azért egy ilyen vallomást nehezen lehet kibírni száraz szemekkel, de nekem sikerült. Legalábbis nagyjából. Konkrétan elárult, ha úgy vesszük. És igen, szeretem őt... de nem akarom, hogy azt higgye, hogy én mindig ott leszek neki, ha ilyeneket művel. Nem készakarva tette, de megtörtént. Félrelépett, és ezzel elindított egy lavinát. Nem akarok áldozati bárány lenni, és a sajnálatára sem vágyom. Mégis van ebben az egészben egy porszemnyi öröm, mégpedig hogy vissza akar kapni. Hogy nem is utált meg annak idején, és ez a megcsalás nem olyan volt, amit az ember eltervezett, és nem ismétlődött meg. Már ha hihetek minden szavának... De hiszek! Őszinte volt most, még akkor is, ha az egyetemi évek alatt nagyban hallgatott. 

Anya hazajött rá félórával. Persze kérdezősködni kezdett, mert nem hinném, hogy Jack mindenbe beavatta. Ami nem is gond, hisz ez ránk tartozik. Viszont nem akartam hallgatni a dolgokról, és amúgy is jól esett a szívemnek, hogy mindent elmondhattam valakinek, akiben megbízok. Anya türelmesen hallgatott mindaddig, míg befejeztem a beszámolómat. Gondolkodás nélkül átölelt, és mondanom sem kel, a síróbaba előtört belőlem.