Another Me

Árva táncos

,,-De gyönyörűen táncolnak, anya! Egyszer én is ezt szeretném csinálni. -suttogta anyukájának a hat éves kislány.
-Igen, kicsim! Egyszer, talán. -mosolygott az anya és megpuszilva lányát, együtt nézték tovább az előadást."

,,-Légy jó, Jessie! Vigyázz magadra, édesem! -ölelte át mégegyszer lányát az anya, majd az autóba ült.
-Szervusz kislányom! -integetett az apuka is a taxiból -Három nap múlva jövünk! Érezd jól magad a nagymamánál!
A taxi kihajtott a vidéki ház kapuján. A főúton száguldva szállította utasait a reptér felé.
-Lassabban vezessen jóember! -kérte az apa a sofőrt -Kérem, lassítson! Még nekimegyünk valaminek.
-Ne szóljon már bele! -fordult hátra a taxis.
Ám ez az egy szekundum is elég volt ahhoz, hogy ne vegye észre a semmiből felbukkanó kamiont.
A következő pillanatban egy nő kétségbeesett sikolyát lehetett csak hallani, majd hatalmas robajt és csattanást. Aztán csend....halálos csend."

A lány ijedten kapkodva a levegőt, nyitotta fel szemeit. Körbenézett az üres táncteremben, majd nagyot sóhajtva figyelt tovább a kis magnóból szóló zeneszóra. Elölről kezdte a koreogeáfiát. Alapállásból indult. Próbált megnyugodni, újra lehunyta szemeit és csak a dallamra koncentrált.
Épp az imént idézte fel szülei elvesztését. A hatéves önmagát, ahogy a szobábájában sírva, kétségbeesve ült az ágyán. Az okot, amiért balettozni kezdett. Ma volt a tizedik évfordulója annak, hogy árva.