Another Me

,,Te nem tudsz táncolni?!"

Jessie visszanyerte az önbizalmát és letörölte könnyeit.
-Köszönöm, hogy vagy nekem, Axel! -nézett fel mosolyogva a fiúra.
-Rám bármikor számíthatsz. -nézett a szemébe Ax és megsimította a lány karját.
Pár pillanatig szó nélkül bámulták egymást.
-Megtaláltad az igazit? Igent mondasz a ruhára? -tette fel poénkodva a kérdést Axel a kis csend után.
-Igent mondok a ruhára! -nevetett fel Jess, mire mindketten nevetésben törtek ki, Axel pedig felkapta Jessie-t és körbefordult vele.
-Na? - jelent meg Alima -Ó, Jessie! Elképesztően nézel ki! -ámult el a lány láttán -Mégiscsak van a fiamnak ízlése!
Mind jót nevettek, aztán Jess kifizette, majd köszöntek és a becsomagolt, ugyan sötétszínű, de elegáns és vonzó ruha társaságában elhagyták az üzletet.
Még vettek cipőt is, meg Jess-nek eszébe jutott, hogy hajdíszt se ártana szerezni, mert ha már rövid a haja, legalább álljon valahogy. Mégsem foghatja fel sportos kontyba.
A szuper nap után felcipelték a megvásárolt holmikat Jess-hez.
-Szép lakásod van. -jegyezte meg a fiú körbepillantva, miközben körbenézett.
-Köszi. Bár kicsit most kupi van. -beállt a konyhapult mögé és a szekrénybe kezdett kutatni -Kérsz egy pohár vizet? Vagy teát? Esetleg gyümölcslevet?
-Nem, köszi. -rázta meg a fejét Axel -Ha ez kupi, akkor mi van nálunk? Nekem lakótársam van, és hát ugye két ember nagyobb kuplerájt csinál, mint egy.
-Ki a a szerencsés lakótárs? -kérdezte Jess, és a narancslevébe kortyolt.
-Johnson. -sóhajtotta a választ a fiú és mellé állt, majd ő is a konyhapultnak dőlt -Egyébként nem olyan szerencsés velem lakni.
-Miért ne lenne? -húzta Jess.
-Sok fura szokásom van. -vont vállat a srác.
-Mármint összehajtogatod meg kivasalod az alsóidat? És szín szerint rendezed a zoknijadat? -találgatott, felé fordulva a lány.
-Nem, azért nem vagyok ilyen súlyos eset. -rázta meg fejét nevetve Axel -De poharakat színsorrendbe rakom. És a villanyt éjszaka, ha wc-re megyek, kétszer kapcsolom fel.- vigyorgotts.
-Szóval kényszeres cselekvő! - nevetett fel Jessie.
-Annyira nem érzem fontosnak. Nem elengedhetetlen része az életemnek, bár szorulnék némi pszihológusi kezelésre.- magyarázta Axel vigyorogva.
-Nekem is vannak dilijeim. -vont vállat Jessie.
-Például? -vonta föl szemöldökét érdeklődve Ax.
-MSz. -vágta rá a lány -Megfelelési szindróma.
-Aaaaha. -húzta el a reakciót -Ezt most találtad ki? -nézett a lányra.
-Igen! -sóhajtotta fapofával Jess -Viszont így legalább nem érzed magad egyedül.
-Fura egy lány vagy te! -mosolyodott el Axel -Amúgy hiányozni fogsz. Holnap mész is Európába...
-Bizony. -álmodozott el Jessie.
-Milyen sokan lesznek majd ott! Te jó ég, hányan felkérnek majd! -emelte tekintetét a plafonra Ax.
-Jut eszembe! Van egy kis probléma. -pásztázta a padlót a lány.
-Mi az?
-Nem tudok táncolni. -vallotta be Jessie az alsó ajkába harapva.
-Mi? Te nem tudsz táncolni?!-szalad fel Axel egyik éjsötét szemöldöke.
-Nem tudok lassúzni..vagy mit is csinálnak az ilyen bálokon. -motyogta a lány.
-Úgy pedig nem mehetsz el! -csapott a konyhapultra ösztönző jelleggel a fiú.
-Szégyen, nem szégyen, nem tudok. -sóhajtotta Jess.
-Megtanítalak! -fogta meg Jessie kezét és maga után húzta a nappali közepére -Na, figyelj! A keringő lényege, hogy hagyd magad vezetni. A lányok a fiúk vállára teszik az egyik kezüket, a fiúk az ellentétes kezüket a lányok derekára. -végezte el a mozdulatsort -A másik kezedet pedig add ide. -fogta meg Jessie szabadon maradt kezét -És most én előre lépek, te pedig hátra.- lépett egyet, mire a lány követve a mozdulatot, hátrált -Csak sétálunk. -nézett a szemébe Axel.
A fiú ajkain apró mosoly suhant át, de ugyanez a lány száján is lejátszódott.