Another Me

Három évvel később

A félhomályos szoba ágy melletti kis komódján rezegni kezdett a töltőre dugott telefon. Öt harminc. Az ágyban fekvő lány kinyomja és nagyot sóhajtva a hátára fordult. Már régen ébren volt, nem érte meglepetésként az ébresztő hangja. A takarót oldalra hajtva kikelt a párnák közül. Az ágy szélén ülve még azért megdörzsölte az arcát és összekócolódott, rövid hajába túrt. Feltápászkodott, kibotorkált a fürdőbe és nagy adag hideg vizet fröccsentett az arcába.
-Máris jobb! -jegyezte meg magának.
Kezébe vette a tükör előtt heverő hajkefét és kifésülte divatosan bob stílusra vágott, világosbarna haját, melyet itt-ott szőkés tincsek tarkítottak. Visszasétált a szobájába és belebújt a már tegnap előkészített sötétkék, bő pulcsiba és koptatott kék, lyukacsos szűkfarmerba. Felvette az ajtó mellett heverő cipőjét, visszasietett a mobiljáért, menetközben még felkapta a sporttáskáját. Zsebrevágva a kütyüt, bezárta az ajtót, a kulcsot is zsebretette a telefon mellé. Levágtatott a panellház lépcsőin, a lépcsőházba érve pedig teljes erőbedobással megtolta a nehéz fémajtót és kilépett a hűvös, tavaszi reggelre. Szinte világító zöldeskék szemeit hunyorogva húzta össze az őket hirtelen megtámadó fény ellen. Körbenézve feltérképezte az utcát, majd elindult.
Hiába volt szombat, a lánynak akkor is sietnie kellett. Nehéz nap várt rá és mint minden nehéz nap, ez is korán kezdődött.
Kitartó tempóval gyalogolt az utcán, mely egyre tömöttebb lett, ahogy múltak a percek és egyre közelebb ért a buszmegállóhoz. Lassacskán megérkezett a várva várt jármű. A lány bérletét mutatva lépett fedélzetre és a leghátsó ajtóhoz egyensúlyozott, ott megállt és az egyik fémrúdba kapaszkodott. Öt megálló múlva leszállt egy hatalmas, komor, krémszínűre mázolt épület előtt. Az épülettömb közepén a Rose's Balett School felirat díszelgett, kézírásnak ható aranybetűkkel.
A lány felszökdelt a lépcsőkön és egy kósza tincsét a füle mögé tűrve az üvegajtón keresztül a robosztus előtérbe lépett. A beltér fehér falai ízléses kontrasztot alkottak az enyhén antik hatású stukkókkal és ezüst színű, balettáncosokat ábrázoló szobrokkal. A folyosókon, ahol a lány végigment, híres táncosok képei és az intézet profikká ért növendékeinek portréi, alatta a fotókhoz nevekkel. Az egész tánciskola felépítése, kidolgozása azt jelképezte, amit maga a balett is, azaz a tökéletességet.
Az öltözőben még nem volt senki, hiszen az óra csak nyolckor kezdődött. A lány átöltözött. Belebújt fekete dresszébe és világos színű balett harisnyájába, haját kontyba fogta, de persze pár tincs szokásosan kilógott belőle. Erre a célra hordott magával vékony hajpántott, melyet most is magával hozott. Utoljára gyakorló balett cipőjébe bújt bele. A kis öltöző ajtaján keresztül egyenesen a balett terembe lépett, szembe a hatalmas ablakkal, melyen át a város életét szemlélhették az éppen pihenő táncosok. A lánytól balra a feketére lakkozott zongora, jobbra pedig a tükörrel borított fal és balettrúd állt. Egy percre lehunyta gyönyörű szemeit és nagy levegőt vett. Finom léptekkel sétált végig a mézszínű parkettán az ablakhoz. Vetett egy pillantást a kint hömpölygő embertömegre és cikázó taxikra, majd a tágas helyiség belseje felé fordult és elkezdett bemelegíteni. Fél óra melegítés után már a rúdnál csinálta a lábpozíciók ismétlését, valamint demi és grand plié-k sorozatát. Behunyt szemmel gyakorolt, mindig így csinálta, ha egyedül volt, mert csak így tudta átadni magát teljes egészében a tánc élvezetének.
-De szorgalmas valaki! Szokás szerint első. -ébresztette fel az önfeledt gyakorlásból egy reszelős női hang.
-Jó reggelt, Mrs. Morgernstein! -pukkedlizett szokása szerint.
-Abba ne hagyd! -jelezte kezével a vendég, hogy folytassa -Egyszer az elszántságod lesz az, ami príma balerinává tesz majd.
-Igyekszem, ahogy tőlem telik, Mrs. Morgernstein. -válaszolt tisztelettudóan a lány.
-Ezt örömmel hallom, Miss Verly. -pakolta le a középkorú nő holmiját a zongora oldalánál elhelyezett padra.
Tudniillik Mrs. Morgernstein nem csupán a legtöbbre becsült tanára volt ennek az intézetnek, hanem a komplett iskola az ő birtokát képezte. Ezért viselte a Rose's Balett School nevet, ugyanis a tanárnő teljes neve Rose Morgernstein volt. Őt tartották minden idők egyik legjobb balett táncosának. Számtalan külföldi fellépési meghívást kapott, rengeteg díjat vitt el. Technikája hibátlan, ötször választották az év táncosának a húszas éveiben. Egykor férfiak álma volt a huszas éveit élő, barna hajú, vékony, kecsesen mozgó, gazella alkatú lány...Ám azóta haja rövid lett és ősz, ezüstös színbe fordult, szemei fáradságot tükröztek, de alakja és határozottsága a régi maradt. Fiatal tehetségek példaképe még ma is. Mindent elért amit csak akart. Igaz, a házassága ráment, de nem tört össze. Akkor alapította ezt a tánciskolát, amikor visszavonult. A lány mélységesen tisztelte őt ezért. Ilyen erős jellemmel soha nem találkozott.
Lassacskán megérkeztek a többiek és a segédtanár is. Mrs. Morgernstein is átvette balett edzéseken használatos ruháját.
-Jó reggelt, hölgyeim! -köszöntötte a terem közepén felsorakozott lánycsoportot.
-Jó reggelt, Mrs. Morgernstein. -pukkedliztek a táncosnövendékek.
-A mai órán a szokásos bemelegítő után az ugrásokat fogjuk gyakorolni. -kezdett bele az óra menetének ismertetésébe Rose -Mint mindig, most is a tökéletesség a minimum amit elvárok. Kezdjük!
-Bemelegítés! -szólalt meg a segédtanárnő.
Harminc perc után megérkezett a zongorista is és a szokásos darabot kezdte játszani. Miss Frey a rúd mellett sorakozó húsz lánynak vezényelt:
-Grand-plié! Le és fel! Cara, kartartás!-szólt rá az egyik hibát vétőre -Le és fel, és le és fel! -vezényelt tovább, kezével mutatva az irányokat -Demi-plié! Le és fel! Flora, a lábad! -figyelmeztette a lány mögött állót -Szebben, hölgyek! Kecsesebben!
-Láb pozíciók újra! Első pozíció, második, harmadik, negyedik, ötödik! Vált! Grand-plié!
Egy óra alatt megvoltak az alapok ismétlésével.
-Nos, tehát! Ugrások... -sétálgatott előttük a szokásos módon Mrs. Morgernstein -Elöljáróban, olyan, hogy könnyű ugrás, nem létezik. Ha bárki innen azt hinné, ezeket olyan egyszerű elsajátítani, akkor jelezném, hogy téved. Bemutatok egyet, hogy lássák, nem a levegőbe beszélek! -ugrott egy tökéletesnek tűnő grand jeté-t.
A tanítványok csak ámultak.
-És ez még közelsem volt a tökély! -magyarázott tovább az intézet feje- Ha valaki úgy érzi, hogy nem képes rá, ott az ajtó, elmehet. Nekem csak a tökéletes kell.
-Hölgyek, három sorba! -utasította őket a kisegítő tanárnő, majd a zongoristához fordult- Mr. Smith, az előző darabot kicsit gyorsabban, kérem!
-Játszunk valamit. -állított meg mindent, kezét feltartva Mrs. Morgernstein -Úgy fogunk tenni, mintha válogatás lenne. Mindenki a legtökéletesebbet hozza ki magából. -intett a zongoristának, hogy kezdheti -Első három, kérem!
Az első három lány szép grand
jeté-t ugrott, majd a következő három is, így tovább az utolsó sorig. Az utolsók közül a középső a lány volt. Szokásos néhány szökdelés, majd gyönyörűséges grand jeté.
-Nos, a mai órán is rengeteg mindent észrevettem. Az egész csoportból maximum három hölgyet választottak volna, de még közülük is csak egy teljesítménye volt kiemelkedő. Tapsoljuk meg Miss Verly-t. -tett ünnepélyes kézmozdulatot a lány felé, aki szokásosan köszönetképpen is pukedlizett.
-Gratulálok, Jessie! -mosolygott rá a mellette álló lány.
-Na, de! -tért vissza az órai teljesítményhez Mrs. Morgernstein -Ez édes kevés. Egy ember a húszból?! Viccelnek velem?! Flora, a maga ugrása nevetségesen alacsony volt. Mi történt?
-Nem volt elég nagy a lendületem. Sajnálom, Mrs. Morgernstein! -hajtotta le fejét a hibázó lány.
-Rennie, teljesen ki kellett volna nyújtania a lábát. -oktatta ki a következőt -Aztán Trisa! Egy szánalmasan groteszk ugrást láthattunk! Egy nagy vicc volt az egész. -szidta le a legalcsonyabb tanítványt -És a magáéval mi volt a baj, Barbara? -fordult egy másikhoz.
-Nos...én nem tudom. Szerintem egész jó volt.
-Egész jó?! -vonta fel szemöldökét Rose -Jól hallottam?! Jó?! Azt hiszem, nincs tisztában azzal, mit jelképez a balett.
-De igen. A tökéletességet... -sütötte le szemeit Barb.
-Hogy mit? -lépett közelebb hozzá az intézet feje.
-A tökéletességet. -vágta rá a leszidott.
-Úgy van, a tökéletességet! Vagyis nem a jót. -bólintott rá Mrs. Morgernstein -Lehet elfogadható, jó, kiemelkedő, kiváló. Engem viszont mindez nem érdekel! Ez nem a maximum! Én nem érem be mással, csak a tökéllyel, világos? -nézett végig a meghunyászkodott lányokon.
-Oui, Madame! -bólintottak a tanítványok.
-Ezek után nem akarom többször ismételni magam. -lépett ki a teremből.
-Ne feledjék! Egy hónap múlva válogatás a vöröscipős balerinák csoportjába. Mindössze öt lány kerül be. -emlékeztett őket Miss Frey -További szép napot, hölgyek! Elmehetnek! -köszönt el tőlük.