Another Me

Ruhavásárlás

Másnap reggel kilenc előtt, Axel már a kávézóban várta Jessie-t. A lány pontosan érkezett, mint mindig. Szokásos laza szerelésében. Lásd: Kopott csőfarmer, bő, szürke kötött pulcsi és bokacsizma. Haja elejét kis kontyba fogta hátul, melytől arca még jobban előtérbe került és hangsúlyosabbnak látszottak nagy, kékeszöld szemei is.
-Szia! -nevetett.
Kicsit előrébb hajolva, támaszkodott rá az asztalra, aminél a fiú ült, így arcuk közelebb került egymáshoz.
Axel belenézett a misztikus szempárba:
-Szia! -ajkai mosolyra húzódtak.
A lány vele szembe lecsücsült.
-Milyen napod volt?-kérdezte Ax.
-Nem túl nehéz. Volt ma külön órám is. Hatra kellett bemennem. -vont vállat Jess.
-Jesszus! Hatra?! -kerekedtek el a fiú szemei -Nem túl sok ez neked?
-Ne aggódj már ennyit! -nevetett fel Jessie és megnyugtatás céljából újra a fiúéra csúsztatta a kezét.
Axel lecsillapodott az érintésre.
-Milyen ruhára gondoltál? -tért el az eddigi témától.
-Hm...-merengett el Jess -Még nem igazán gondolkodtam el. De az biztos, hogy valami elegáns, nagyestélyi kell. Mrs. Morgerstein-t direkt meg is kérdeztem, nehogy baj legyen.
-Milyen lesz a hely?-érdeklődött tovább Axel -Mármint hol lesztek, kikkel találkoztok?
-Soha életemben nem voltam még sem Párizsban, sem ÉPB esten. -világosította fel Jess -Viszont Mrs. Morgerstein elmondott egy-két titkot. Számos profi balett táncos lesz ott, számos darab rendező és Vörös cipős balerinák New York-i Intézetének vezetője.
-Ez sok fontos személy... -csücsörített enyhén, elgondolkozva Ax -Mindegy! -csapott az asztalra -Nagyestélyi! Ismerek egy pár helyet. Mehetünk?- tette fel a várva várt kérdést.
-Igen! -felelte a lány enyhe éllel a hangjában az izgalom miatt.
Felpattantak és kirohanva a kávézóból elbuszoztak a plázához.
-Nem vagyok ám mindig ilyen. -szólalt meg a lány maga elé bámulva, miközben az üzletek előtt sodródtak az emberek közt.
-Mármint milyen? -pillantott le rá a fiú.
-Hát ilyen...-mutatott végig magán Jess- Ilyen izé...Hogy is mondják ezt? Vásárlásmániás! -bökte ki.
-Tudom. Csak akkor vásárolsz, ha szükséges. -bólintott megértően Axel -Én is.
-Még egy közös pont. -mosolyodott el Jessie -Amúgy meg nincs is időm rá, meg nem szeretem a tömeget. -vont vállat.
-Én viszont igen. -vigyorgott Ax -Időm is van. Adjak?
-Nem kösz. -legyintett a Jess -Amúgy meg hogyne lenne, amikor este összejöttök táncolni, néha napközben is. De azon kívül mit csinálsz?
-Dolgozom. -adott választ a srác.
-Ne már! Hol?
-Ilyen hihetetlen? Az állatkertben. Delfinekkel foglalkozom! -mesélte.
-Úristen! Komolyan?! -vonta föl Jess a szemöldökét vigyorogva.
-Igen. Miért olyan hihetetlen ez? -tárta szét karjait.
-Nem is tudom...Nem sok ember foglalkozik delfinekkel. -vont vállat a lány -Gondozó vagy?
-Nem.-rázta meg a fejét Ax -Tréner.
-Micsoda?
-Tréner. Sérült példányok rehabilitációs programját alakítom ki és két további emberrel végrehajtom. Tulajdonképpen ez olyan, mintha gyógytornász lennék. -magyarázta a srác barna hajába túrva.
-Hű! -ámult el a lány -Akkor te nagyon jó ember vagy. Naphosszat állsz egy medencében, hogy delfineknek segíts.-bólintott elismerően - Sérült delfineknek.-tette hozzá- Ettől még szimpibb vagy.
-Igen? Mert?
-A második kedvenc állataim. -vallotta be Jess.
-Csak második? Mi az első? -nevetett Ax.
-Farkas. -húzta oldalmosolyra ajkát Jessie -Amúgy hogy zajlik egy ilyen rehab? És hányan vannak a delfinek? Hogy hívják őket?
-Inkább nézegesd a ruhákat és majd miután találtunk egyet és a hozzávaló egyéb dolgokat, válaszolok a kérdéseidre. -ajánlotta fel Axel.
-Oké. -biccentett a lány -Gyere! -ragadta meg a fiú dzsekijének ujját és maga után húzta az egyik üzletbe.
-Whao! Itt jó sok ruha van. -pillantott körbe Axel.
-Mit szólsz ehhez? -kérdezte Jess, a srác felé tartva egy feketét.
-Ühm ühm. -rázta meg az a fejét.
-És ez? -ezúttal szürke.
-Nem. Ez nem a te stílusod. -mosolygott ismételt fejrázással.
-Hát akkor válassz te! -tett ünnepélyes mozdulatot a ruhás állványok felé Jessie.
Axel körbejártatta tekintetét:
-Ezek túl sötétek. És zártak is. -jelentette ki, de úgy, hogy csak Jess hallja -Kit akarunk eltemetni?
-A büszkeségemet. -hajtotta le a fejét vigyorogva Jess.
-Ne már! -húzta maga után a fiú- Ismerek itt valakit, aki talán segíthet!-fordult hátra menet közben.
Befordultak egy helyes, kisebb üzletbe. Otthonos volt, csupa szín.
-Jó napot! -tűnt elő egy csinosan öltözött, szemüveges nő a raktár részből és amint meglátta Axel-t, felé kopogott.
Barna hajából néhány tincs kicsúszott a szigorú kontyból, arca az idő múlásának néhány jegyét már magán hordozta. Ám ez ötvöződött azzal a vendégváró, barátságos mosolyával és éppen ettől a kettőtől lett olyan ellenállatatlanul aranyos.
-Szia, Édesem! -ölelte meg a tőle másfél fejjel magasabb srácot.
-Szia, anya! -suttogta lágyan mosolyogva Axel és anyja fejének tetejére tevé az állát, melegen magához szorította.
-Mit keresel itt, drágám? -engedte el mosolyogva a nő a fiát, de karjain még mindig ott tartotta a kezét.
-Nos! Segítségre volna szükségem. Pontosabban nem is nekem, hanem neki. -felelte Axel, közelebb húzva Jess-t -Anya, ő itt egy nagyon jó barátom, Jessie. Jess, ő pedig az édesanyám, Alima.- mutatta be őket egymásnak.
-Szervusz, drágám! -fogott kezet a meglepett lánnyal Alima -Örülök a szerencsének.
-Részemről az öröm. -viszonozta Jess az előbbi barátságos mosolyt.
-Nekem ne mondd, hogy ez a gyönyörű lány csak a barátod, nem vagyok én kisgyerek! -fordult fia felé Alima -Örülök, hogy végre bemutatod a barátnődet. Mióta jártok együtt?
-Nem, nem! -rázta meg egyszerre fejét a két fiatal- Mi tényleg csak haverok vagyunk.
-Rendben! Nem nyaggatlak benneteket! -sóhajtotta Alima mosolyogva -Miben segíthetek?
-Jess egy nagyon elegáns, fontos eseményen vesz rész Párizsban. Holnap utazik. Kellene neki egy ruha.-magyarázta Axel.
-Hová mész pontosan? -érdeklődött tovább az asszony.
-Baett táncos vagyok. A tánctanáromat kísérem el az ÉPB, azaz Éves Profi Balett estre. -adta meg a választ izgatottan Jess.
-Ejha! -bólintott elismerően a nő -Akkor nagyestélyi. Nézz körbe, szólj, ha valami tetszik.
Jessie bólintott és körbefordult, majd elindult a ruhás állványok közt.
-Kicsim! -lépett oda az anyukája
Axel-hez -Ez a lány nagyon kedvesnek tűnik. És gyönyörű. Nem értem mire vársz. -suttogta.
-Próbálkozom, anya. -bámulta vágyakozó tekintettel a keresgélő balett táncost a fiú.
-Próbálkozz jobban. -bökött a mellkasára Alima.
-Axel, ez hogy tetszik? -emelt a fiú felé egy sötét színű ruhát Jess.
A srác csak nevetett és a lányhoz sétált:
-Komolyan mondom, te a rengeteg szín között is egyből megtalálod a feketét. -akasztotta vissza az estélyit.
-Segíts már egy kicsit! -pillantott rá kérlelően Jessie.
-Na jó! -tűrt a hajába elgondolkozva Axel -Mutass rá valamire, random. Olyanra ami tetszik, de azért lehetne valami vonzóbb...-húzta el a száját viccesen - Talán úgy egyszerűbb lenne eldönteni, melyik irányba induljunk.
-Mondjuk ez? -bökött rá egy fekete melleti, sötétszürkére.
-Apáca vagy bálkirálynő akarsz lenni?- nevetett fel megint Axel.
Jessie is elmosolyodott:
-Nem tudom! -nyögte és röhögve dőlt a fiú mellkasához.
Axel meglepődött, de igyekezett elfedni azt. Helyette inkább barátian átkarolta a lány vállát.
-Próbálkozzunk valami színesebbel és elegánsabbal.- ajánlotta fel Alima.
-És ami kevésbé temetésre vagy...-kezdte húzni megint Jess-t a fiú, de a lány félbeszakította.
-Zárdába való. -fejezte be a mondatát- Igen, tudjuk!
-Öregek otthonát akartam mondani, de ez is jó. -ugratta Axel, miközben anyukája keresgélt.
-Most már fejezd be! -csapta mellkason a fiút nemes egyszerűséggel Jessie komor arccal.
-Jó, bocsi. -kapott mellkasához Axel -Jó erős kezed van. -dörzsölgette a sérülését -Mit szólnál ehhez? -lépett oda a szembe álló fogasokkal teli állványhot és leakasztott egyet a lógó ruhák közül, majd a lány felé tartva választ váróan felvonta egyik szemöldökét.
-Soha nem hordtam kihívó ruhákat. Főleg olyanokat amik túl sok, vagy túl erős színűek lettek volna. -szeppent meg Jess kissé a lila ruha látványától.
-Miért nem mész oda esőkabátban és gumicsizmában? -nevetett fel Axel megint.
-Kössünk kompromisszumot! -ajánlotta fel a lány -Próbálkozhatunk vonzóbbal, de ne legyen feltűnő színe.
-De színe legyen. -nevetett a fiú.
-Axel, a szürke és a fekete is szín! -fonta össze karjait maga előtt dacosan Jess.
-Ne légy ilyen tuskó, Picikém. - simogatta meg lábujjhegyre állva magassarkújában Alima a fia fejét -Majd segítek én is. Az anyagát már tudod, milyen legyen?
-Nem igazán. -rázta meg a fejét száját egy apró vonallá préselve Jessie.
-Sokan kérnek majd föl táncolni, szóval nem lehet nehéz. -ötletelt a fiú.
-Akkor tüll, vagy valami hasonlóan könnyű. Ki kell emelni azt is, hogy vékony vagy. -keresgélt hangosan gondolkozva Alima -Meg is van! -kiáltott föl diadalittasan -Irány a próbafülke, én pedig viszem neked őket.
Jessie engedelmesen besétált az öltöző részlegre és a fülkébe lépve maga elé húzta a vörös függönyt.
Miközben a ruhái levételével foglalatoskodott érdekes beszélgetés fültanúja volt:
,,-Anya! Kérlek ne erőltesd. Nem olyan egyszerű! -hallotta Axel-t suttogni -Azt sem tudom, van-e barátja.
-Mi? -ráncolta a szemöldökét.
-Édes Fiam! -szólalt meg ezúttal az édesanya -Azóta nem láttam már ezt a mosolyt az arcodon, mióta apád elhagyott minket, meg a nevelőapád is. Ez a Jessie nagyon rendes lánynak tűnik. Kiszúrom az ilyesmit. Nem vagyok vak. Látom, hogy szereted, akkor miért nem lépsz?!"
-Mert nem tudom, mi lenne a reakció. Már próbáltam elmondani, de meghátráltam és azóta is szidom magam az elszalasztott lehetőség miatt. -magyarázta Axel hevesen gesztikulálva, amit persze Jess nem láthatott.
-Szeret? -fogta fel Jess, maga elé suttogva.
Alima válaszát ezúttal nem hallotta.
-Itt vannak a ruhák, Kedvesem. -kopogtatott a kívülről a függöny mellett.
-Köszönöm szépen. -mosolygott Jess.
Majd szépen felpróbálta mindegyik beadott estélyit. Végül az utolsó következett. Imádta a fazonját.
Már régóta nem látta magát ilyennek. Nem látta magát vonzónak és nőiesnek. Nem is volt ideje az lenni. Minden csak a táncról szólt és a tökéletességről.
Újra magára talált. Teljesen kikészült a nyakába szakadt terhektől. Szemében könnyek gyűltek, melyeket alsó ajkának harapdálásával próbált visszatartani.
-Megmutatnád? -hallotta Axel hangját-Hé, Jess! Odabent vagy még?- a hang bizonytalan lett, de továbbra sem kapott választ -Jól vagy? -várt még egy percet -Oké, akkor én most bemegyek.- figyelmeztette bent lévőt és elhúzta a függönyt.
Meglátta a pityergő, tükörképét nézegető Jess-t.
-Hé! -érintette meg a karját finoman Gyönyörű vagy! Akkor mi a baj?
-Elhagytam magam...- hunyta le szemeit fájdalmasan zokogva a lány -Nem öltöztem csinosan. Már tíz éve csak a táncról szól minden, mellette nincs is életem. A barátaidnak igaza volt...elit vagyok. Élettelen elit...
-Jaj, Jess! Dehogy! -ölelte magához a fiú gondoskodóan -Dehogyis! Gyönyörű vagy, bárhogy öltözködsz.
A lány fájdalmát ő is átérezte. Minden felzokogás hangja késként mart a szívébe. Nem bírta nézni, ha valaki szomorú.
-Nyugodj meg! -simogatta a lány haját- Csodaszép vagy. Mindenki téged csodál majd az ÉPB-n és veled akar majd táncolni.
Jessie a fiú mellkasába fúrta a fejét és próbált lecsillapodni.