Another Me

Utazás Európába

-Nos, hogy tetszik a város, kedvesem?- fordult Mrs. Morgernstein a limuzin ablakán csillogó szemekkel kibámuló lány felé.
-Párizs valami fantasztikusan gyönyörű! Köszönöm, hogy elhozott, nem is tudom mivel érdemeltem ki! -áradozott hálásan Jessie.
Aztán eszébe jutott, miként is nevezte őt a tánctanára:
-Várjon! Az előbb ,,kedvesemnek" szólított? -mosolygott az Intézet igazgatójára választ váróan.
-Ne verje nagy dobra, de az összes tanítványom közül maga a kedvencem. -szaladt át apró mosoly Mrs. Morgernstein eddig szigorú vonallá préselt ajkain.
-Kérdezhetek valamit? -emelte rá kékeszöld szempárját félősen Jessie a mellette tisztes távolságban helyet foglaló, elegáns kosztümös, kalapos nőre.
A Mrs. bólintott.
-Miért engem, egy amatőrt hozott el magával? Miben különbözöm én a többiektől? -szaladt ki az eddig dédelgetett, kíváncsi kérdés a lány száján.
-Nos -emelte kezét elegánsan ölében tartott táskájára a tánctanárnő -sokban különbözölik tőlük. Ők is jók, de ön szívből táncol és számára ezen kívül nem létezik más. Rám hasonlít. Magamat látom önben, Miss Verly. -adta meg a választ magyarázkodás nélkül, nemes egyszerűséggel az egykori baleria, majd pillantását az ablakon kívülre vezette.
-Hű! -suttogta maga elé, somolyogva Jess.
-Mrs. Morgerstein! Telefonon keresik.- kapcsolta át a hívást az utastéri telefonra a sofőr.
-Köszönöm, James! -biccentett neki illendően a hölgy, majd füléhez emelte a fehér telefonkagylót.
Franciául társalgott egykeveset a vonal túlsó végéről beszélővel, majd elköszönt és letette.
-James, kérem! Jaquire azt üzente, önnél van a ma esti vendéglista, két páldányban. -szólt piros lámpánál fékező sofőrnek.
-Így van, hölgyem. Óhajtja megnézni?-nyújtotta oda az, a hatalmas borítékba bújtatott dokumentumot.
-Óhajtom. -bólintott Mrs. Morgernstein, átvéve a csomagot, majd kihúzta belőle a vaskos papírréteget -Parancsoljon, Miss Verly!- nyújtotta oda az egyik példányt- Nézzük át együtt, kik a fontosabb személyek ma este.
-Rengetegen lesznek. -pásztázta az egymás alá, katonás rendbe állított neveket Jessie -Hűha! Ivan Jogorjavich is ott lesz? És Eva Havichik is?
-Biztosan eljönnek. -bólintott a hölgy -Ki nem hagynának egy ilyen partit. -futott át ismét kis mosoly az arcán.
Röpke egy óra alatt elérkeztek a szállodához.
A recepciónál töltötték ki a papírokat, amikor, egy Jessie számára ismeretlen, elegáns öltönyt viselő, zselézett, barna hajú, bajuszos férfi tartott feléjük, hangosan köszönve:
-Bonjuor, Rose!
-Bonjour! -ült ki barátságos mosoly a tanárnő arcára, majd két puszival üdvözölték egymást.
-Úgy öhrülök, hogy isméth ehljöttél.- viszonozta a barátságos mosolyt, erős francia akcentussal -Áh, és ön bizonyáha az elhragadó tanítvány, ha nem tévedek. -fordult ugyanazzal a furán szimpatikus mosolyával a megilletődötten álldogáló lány felé.
-Qui! -bólintott Rose -Miss Verly Intézetünk egyik legjobb diákja. Kiemelkedő teljesítményére és tehetségére rengeteg irigye akad.
-Sokkal gyönyöhűbb, mint amilyennek elképzeltem. -csókolt kezet Jessie-nek az ismeretlen francia.
-Köszönöm. -mosolyodott el a lány -Zavarba hoz.
-És még oly messze az esthe! -rázta meg a fejét a férfi -Oh, milyen modohtalan vagyok, még be sem mutatkoztham! Én vagyok Jaqui!- tárta szét a kezét vigyorogva.
Mrs. Morgerstein mélyen a vele szemben álló, alacsony férfi szemébe nézett:
-Jaqui, most nekünk be kell költöznünk a szobáinkba és nagyon hálás volnék, ha- Jaquire csettintett egyet, de továbbra is megbabonázva bámult a kékes szempárba.
Két hordár pakolni kezdte a csomagokat egy holmiszállító kocsira.
-Ha? -kérdezte elkábulva.
-Ha lennél oly kedves eljuttatni nekem két példányban az est programját.
-Meglesz! -bólintott katonásan a férfi -Este találkozunk, Mon Chery. -súgta a tanárnő fülébe és utolsó mosoly utá felszívódott.
-Ne kérdezzen semmit, kérem. -pillantott a meglepetten álló Jessie-re Rose.
-Nem állt szándékomban. -védekezett az, elhadarva ezt a mondatot.
A hordárok készségesen felcipelték utánuk a csomagjaikat, amiért persze borravalót is kaptak.
-Pihenje ki magát az Estre, a legjobb formáját kell hoznia. Rengeteg fontos ember lesz ott. -fordult szembe a lánnyal Mrs. Morgerstein -Ha rám hallgat, enged egy nagy kád forró vizet és egy pohár pezsgővel a kezében, elmerül benne. Lassacskán hat óra. -pillantott a karórájára -Kilenckor kezdődik minden, ami azt jelenti, hogy nekünk fél tízre kell odaérnünk. Magára hagyom, néhány ügyet még el kell intéznem. Ha szüksége van rám, a szomszéd szobában megtalál. Jó időtöltést kívánok! -csukta be az ajtót.
Jess egyedül maradt.
-Tényleg jól esne egy fürdő. -sóhajtotta és a fürdőbe lépett.
A csap aranyozott karikáját eltekerve elkezdte engedni a gőzölgő, forró vizet a fehér, tágas kádba.
Lassan esteledett odakint. Alig volt félhomálynak nevezhető a kinti fénymennyiség.
Jessie mosolyogva fogta fel, mi is történt vele valójában.
-Párizsban vagyok! -suttogta maga elé- Én-most-Párizsban vagyok! -tagolta hangosabban és felnevetett -Ó, igen! -örömében táncolni kezdett, aztán szélesre tárta az erkély ajtót és egy csúszással a fekete, kovácsoltvas korlátnál termedt.
Elégedett vigyorral figyelte a kinti életet. Az Eiffel Torony nem messze volt a szállodától. Az építmény, éjszakai kivilágítástól csillogó teste szinte megbabonázta az erkélyen álldogáló lányt.
Aztán eszébe jutott a fürdő. Beszaladt, közben bezárta a balkon ajtaját, és elzárta a vizet. Megszabadult a ruháitól, kezébe vette a pezsgős poharat és beleült a gőzölgő fürdőbe. A kád szélére támaszkodva bámuta továbbra is a kinti város épületi közül magasba törő tornyot. Egészen belefáradt a bámészkodásba fél óra után. Szemeit lehunyta és relaxált.
Egy órát töltött a kádban, majd egy fehér törölközőt magára csavarva kislattyogott a bőröndjéhez és kiemelte belőle az estre előkészített ruháját. Az ággyal szembeni kis asztalhoz tartozó egyik széktámlára terítette, majd elé helyezte a magassarkút, az asztallapra pedig a strasszos fejdíszt.
Kopogtak.
Jessie ijedte kapta fel a fejét, amitől vizes, éppen válláig érő tincsei a hátára csapódtak.
-Ki lehet az? -sétált bizalmatlan tekintettel az ajtó felé.
A kopogás megismétlődött.
-Meghoztam a vacsoráját, Miss Verly. -találkozott a szobapincérével a lány tekintete, amint ajtót nyitott.
A fehér fürdőlepedőt még szorosabban fogta maga elé, mint valami pajzsot.
-Megengedi, hogy esetleg...- célzott arra szegény pincér, hogy bevihesse az ételt.
-Oh, persze! -állt félre Jess, észbekapva, majd bezárta az ajtót.
A férfi az asztalra tette az ételt.
-Köszönöm. Ez a magáé. -nyújtotta át a borravalót Jess, mosolyogva.
-Köszönöm. Kéz és lábtörést az estéhez. -kívánt szerencsét a programhoz a pincér, majd elhagyta a szobát.