Another Me

Utcatáncosok

Az két fiatal az utcán sétált beszélgetés közben.
-Amúgy miért mentél ma a balett intézetbe? -kérdezte Axel lepillantva a nála egy fejjel alacsonyabb lányra -Állítólag szörnyű egy hely és az igazgatónő maga a megtestesült utálat. Csak egyszer láttam, de már kirázott tőle a hideg. -jegyezte meg a borzongánst megjátszva.
-Történetesen ott táncolok, balerina vagyok. És akiről beszélsz, Mrs. Morgernstein, a példaképem. -világosította föl Jessie.
-Soha nem láttam nála szimpatikusabb nőt. -helyesbített véleményében Axel, miközben szégyenében oldalra terelte tekintetét.
Jess elmosolyodott rajta.
-Szóval szimpatikus neked? -húzta a srácot.
-Ha te szereted, akkor én is. -vágta rá a fiú -Nem akarok semmit leszólni, amit szeretsz.
-Köszi. -bólintott elismerést megjátszva a lány -Szívességet teszel vele.
-Jó, rendben. Kicsit túl hamar mondtam véleményt. -adta meg magát Axel -Előtte kicsit még vájkálnom kellett volna az életedben. -nevetett fel- Amúgy mióta laksz itt New
York-ban?
-Már két éve. -felelte Jess.
-És a szüleiddel élsz itt vagy...? -kereste a megfelelő szavakat az barnaszemű.
-Nem. -rázta a fejét a balerina -Jobb, hogy nem vagyok velük.
-Miért, elváltak?
-Meghaltak. -adott tömör választ a lány -Már 10 éve.
-Oh, basszus! -sóhajtotta halkan a srác- Hát ez nem az én napom! Mármint folyton olyan dolgokat húzok ki belőled, amik nem túl vidámak és neked meg fájdalmat okoznak. Ezáltal totál leégetem magam előtted. Ezután az jön, hogy bunkónak fogsz tartani, aki mások életével foglalkozik, mert neki nincs sajátja, és...
-Állj! -emelte elé a kezét Jess.
-Bocsi. -sütötte le szemét a fiú.
-Te mindig ennyit beszélsz? -kérdezte nevetve a lány.
-Csak ha izgulok. -felelt a kérdezett -Meg keddenként, ünnepekkor...és persze szép hölgyek társaságában. -mosolyodott el.
-Hú! -bólintott elismerően Jessie -Azt hiszem, Casanova-val hozott össze a sors.
-Messze vagyok még attól! -kacagott fel jóízűen Axel.
Megérkeztek a háztömb elé, aminek negyedik emeletén Jessie lakott.
-Akkor szia! -köszönt el gyors mosollyal Jess és sarkonfordult.
-Várj! -kapta el a kezét Axel -Ma este megmutatnám neked, a helyet ahol én sportolok.
A lány érdeklődéssel vonta föl a szemöldökét.
-Tudod, én is táncolok. -magyarázta Axel.
-Egy valamit jegyezz meg, Axel Davidson. -került közelebb a fiú arcához Jessie lábujjhegyre állva -A tánc nem egy sport, hanem életforma.- suttogta a srác szemébe nézve.
-Igenis. -oldalmosolygott a fiú -Eljössz?
-Talán. -próbált szabadulni Jess.
-Nyugi, semmi vadulás, csak bemutatnálak pár haveromnak. -vont vállat Axel.
-Szóval este?
-Este.
-Azt hiszem, pont ráérek. -játszotta meg az üzletembert Jessie.
-Mi vagy te, cég igazgató? -nevetett fel a fiú -Hogy lehetsz ilyen elfoglalt?
-Tudod, a héten kétszer a macskámmal vacsorázom, aki mellesleg nem is létezik. Szóval igazából egy légmacskával eszem együtt, aztán mindig megnézünk egy filmet és... -hadarta mutogatva a lány -Átragadt rám a duma.
-Jól áll. És vicces amit mondtál. -nevetett a srác.
-Igazából tudom hogy nem az. Nincs humorérzékem. -tűnt el a bejárati ajtó mögött Jess.