Another Me

ÉPB est

Jessie és Mrs. Morgernstein autóba ültek. A tanárnő bemondta a címet, mire a sofőr bólintott és elindította a motort.
Jess szó nélkül bámult ki a késő esti Párizsra. Elbűvölte a város szépsége, a fények és a jól öltözött emberek utcán sétálgató sokasága. A Louvre-tól nem messze fékeztek le. Az épület ami előtt megálltak monumentális volt, mégis szgárzott valamiféle lágy bájt.
-Nos, Kedvesem! Vegyen nagy levegőt, aztán vágjunk bele.- mosolygott Rose és megfogta a lány kezét.
A sofőr hátrasietett és kinyitotta az ajtót. A Mrs. és Jess kiszálltak az autóból, majd elindultak felfelé, a vörös szőnyeggel borított néhány lépcsőfokon.
Odabentről kiszűrődtek a meleg, sárga fények és a klasszikus zene hívogató, lágy üteme.
Amint az előtérbe léptek, két piros ruhába öltözött ruhatáros lesegítette róluk a kabátot. Egy mosolygós hölgynél lejelentkeztek, majd elindultak a nagy terem felé, ahonnan a zene jött.
-Ne feledje, amit mondtam, Miss Verly! -figyelmeztette a tanárnő
Jessie-t, mielőtt kinyitották volna előttük a hatalmas, kastélyba illő, szárnyas ajtót -Vigyázzon Robert-el! Mogorva, vén kecske. Csak nagyon kevés dolog kedvére való.
-Igen. -bólintott engedelmesen a lány.
A két sötétbarna ajtószárny szétnyílt, s a két táncos előtt feltárult a nagy terem belseje. Odabent színes, elegáns ruhákban táncoló, pezsgőt kortyolgató, vagy éppen beszélgető emberek kavalkádja rajzolódott ki a szemlélő előtt. Jessie elképedten nézett körbe, aztán tekintetét megragadta a plafonról lógó, impozáns csillár. A terem késői barokk, inkább már rokokóba hajló stílust tükrözött. Egyszerűen tökéletes volt, akár a balett. 
-Itt aztán építgetheti a karrierjét, Kedves. - mosolygott a tanárnő diszkrét suttogása közben.
-Hát kit látnak szemeim?- ütötte meg Jessie fülét egy délelőtt folyamán hallott, ismerősen akcentusos hang.
A hang tulajdonosa másodperceken belül ott termedt.
-De örülök, hogy látlak Jaqui! -viszonozta a köpcös, öltönyös kis pacák ölelését és puszijait mosolyogva Mrs. Morgernstein.
-Íme, itt vahn az elbhűvölő thanítvhány is. Most mhég szhebb, mint amikohr utoljáhra láttam. -csókolt kezet Jaqui Jess-nek.
-Köszönöm. Örülök, hogy látom. -viszonozta erőltetett mosollyal Jessie.
-Engedelmével! Van itt néhány ismerős arc. -karolt bele a Mrs a lányba, miközben mézes mosolyt küldött a kis francia felé -Jöjjön, Kedves! Bemutatom.
,,Köszönöm Istenem!" - futott át Jess agyán a hálás gondolat, miközben szorosan követte a tanárnőt.
Mrs. Morgernstein egy kisebb beszélgető, szinte egyszerre felnevető csoporthoz kísérte, melynek központi személye egy alacsony, idősebb, ősz borostás úriember volt.
-Jó estét! -köszöntötte a trécselőket a tanárnő.
Amint hangja átszelte az idilli társalgó kört, mindenki feléjük fordult.
-Örülök, hogy látom, Robert. -mosolygott a társaság középpontját.
-Részemről az öröm, Rose! -csókolt kezet kimérten az öregúr -Ki ez a bájos fiatal hölgy? -emelte szemüveg mögül vizsgálódó, szigorú szemeit Jess-re.
-A kishölgy iskolám legtehetségesebb diákja, Jessie Verly. -tett elegáns mozdulatot a lány felé Mrs. Morgernstein -Kedvesem, az úr pedig Robert Harmon, a Párizsi Intézet igazgatója és minden idők egyik legtehetségesebb táncosa.- ugyanaz a mozdulat Mr. Harmon felé is - Miss Verly rendkívül tehetséges diákunk. Sok irigye akad. -terelgette még közelebb az úriemberhez Jessie-t a tanárnő.
-Igazán örülök, hogy személyesen is találkozunk, kisasszony! -csókolt kezet Robert Jessie-nek -Hallottam hírét a brilliáns New York-i fellépésének.
-Köszönöm, Mr. Harmon! Örvendek a szerencsének, hogy megismerhetem. El sem tudja hinni, mennyire. -mosolygott a lehető legmegnyerőbben a fiatal tehetség.
-,,Na Jessie! Most légy okos, mit mondasz! Nem akárkivel beszélsz! Itt áll előtted Robert Harmon, az férfi balett táncosok példaképe. Személyesen."- futottak át a gondolatok Jess agyán.
-Mit gondol, a maximumot nyújtotta akkor? -kérdezte Robert enyhén felvonva ősz szemöldökét.
-Igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. Amennyire csak tudtam. Az előadás mögött rengeteg gyakorlás rejlik és rengeteg embernek köszönhetem azt, hogy ott táncolhattam. -próbált elfogadható választ kinyögni a lány.
Lássuk be, kissé megszeppent a kérdéstől. Hát még akkor, amikor Mr. Harmon vonásai visszarendeződtek az eddigi rideg vonalba és csak egy bólintással jelezte, hallotta ami az imént Jessie száját elhagyta.
Szigorú szemeit, enyhén összehúzta, majd eltekintett más irányba.
-Phillip!- érintette meg fiatal fiú karját- Gyere ide! Ismerd meg a hölgyeményt és a tanítványát.
-Jó estét! -mosolygott barátságosan a Jess-el egykorú fiú a két nőre.
-A hölgy Mrs. Rose Morgernstein, a New York-i Intézet igazgatónője és az egykori egyik legtehetségesebb táncosnő. -tett elegáns, tiszteletteljes mozdulatot kezével a Mrs. felé Mr. Harmon.
-Jó estét, Mrs. Morgernstein! Phillip Harmon, Mr. Harmon fia vagyok.- pillantott mosolygott az apjára.
És láss csodát! Egy apró mosoly suhant át Mr. Harmon szigorú vonalú ajkain is.
-Rendkívüli öröm számomra, hogy megismerhetem személyesen is. -csókolt kezet a Harmon fiú mosolyogva a tanárnőnek -Hadd jegyezzem meg, milyen csodaszép ma este. -bókolt egy apró bólintással nyomatékosítva.
-Ugyan, zavarba hoz Phillip! -nevetett fel Rose.
-A kisasszony pedig a tehetséges diák, akiről az újságban is olvastunk.- bólintott a lány felé Mr. Robert Harmon.
-Bizonyára Jessica Verly. -csókolt kezet gyengéden a tanítványnak is Phillip.
Jessie teljes mértékben el volt ragadtatva az ifjú Harmon finom modorától és kedves mosolyától. Valósággal megbabonázta tiszta, kék szemeinek csillogása nevetés közben és mosolyának tökéletessége. Haja hibátlan sötétszőke árnyalatán néha megcsillantak a csillár fényei. Phillip jóval nagyobbra nőtt, mint Jessie, talán fél fejjel is magasabb volt. Sötétkék öltönye hibátlanul állt rajta, mintha csak ráöntötték volna.
-Milyen szerencse, hogy személyesen is találkozhatok Önnel, Miss Verly.- mosolygott továbbra is lehengerlő kedvességgel Phillip -Sokat hallottam má róla, milyen tehetséges. És ezt csak mégjobban megerősítette a fellépését megörökítő videó, melyet jómagam is számtalanszor láttam. Azt a szerepet nem is lehetett volna jobban eltáncolni, átélni.
-Köszönöm. -sütötte le szemét zavartan a lány -Kedves, hogy ezt mondja. Nagyon jól esik, hogy több, tőlem sokkal tehetségesebb embernek tetszett.
-Ugyan, ne szerénykedjen! Ön előtt hatalmas jövő áll. -bókolt az ifjú Harmon -De addigis, elmenekülne, ha felkérném táncolni?- nevetett édes félmosollyal Phillip és kezét nyújtotta a lány felé.
-Utánam futna, ha igent mondanék? -szállt be a játékba Jessie kezét a fiúéba tette.
-Minden bizonnyal! -vonta maga után a táncoló párok közé Phil a lányt.
Jessie kezét a fiú vállára helyezte. A Harmon fiú egyik kezét gyengéden a lány derekára tette, másikkal megfogta Jess szabadon maradt kezét.
Táncolni kezdtek klasszikus zene lágy ritmusára.
Egymás szemébe nézve keringőztek.
-Bizonyára megbotránkoztatta az apám viselkedése, Jessica. De kérem nézze el neki, ő már csak ilyen! -szólalt meg a fiú.
-Az apja remek ember. -mosolygott a lány -És Jessie.
-Parancsol?- kérdezett vissza Phillip.
-A nevem! Csak Jessie. Nem Jessica.- nevetett fel a táncos az ifjú pillanatnyi zavarán.
-Oh, elnézést! -kacagott fel Mr. Harmon fia.