Another Me

Az utca gyermekei vagyunk mind!

Itt is volnánk! -tett ünnepélyes kézmozdulatot Axel a kis utcák csomó pontjánál táborozó fiúk és lányok felé-Mi itt, mind az utca gyermekei vagyunk.
Az utcalámpák halovány, sárgás fénye megvilágította ritkán használt kereszteződésnél, hatalmas magnóból zenét hallgató, sokszínű közösséget. Egy srác éppen breakelt, a többiek pedig elismerően tapsoltak az ütemre és mozogtak is hozzá. Páran a kiálló épületrészeken csücsültek és vigyorogva nézték a jelenetet. Néhány srác csajoknál próbált bevágódni, egypár pedig barátnőjével töltötte együtt az időt.
-Mi ez a hely? -pillantott körbe flusztráltan a lány.
-Nyugi, Jess! Nem lesz gond! -nyugtatta a fiú, ahogy meglátta barátnője arcán az ijedtséget -Íme az utcatáncosok törzshelye! -fordult körbe mosolyogva -Gyere, bemutatlak! -húzta magával a csodálkozó lányt -Nos, alapvetően itt szinte mindenféle ember megtalálható. -magyarázta Axel menet közben -Fekete, kínai, japán, indián, spanyol, mexikói, félvérek és fehér. És mind jól megértjük egymást, mert szuper személyiségek vagyunk és összetartunk. -oldalmosolygott Jess -re.
-Aha... -erőltetett mosolyt az arcára a lány.
-Johnson! -intett egy korabeli néger srácnak Axel -De jó, hogy itt vagy! -köszöntek a szokásos pacsi rituáléval.
-Naná, hogy itt vagyok! Ki nem hagynám, ha te táncolsz, haver! -vigyorgott John, kivillantva hófehér fogait -Kit hoztál? -pillantott  fiú mögött megbújó lányra.
-Ó, milyen udvariatlan vagyok! -csapott a homlokára Axel -Enged meg, hogy bemutassam neked a barátnőmet, Jessie-t.
-A barátnőd? -vigyorgott rá cinkosan Johnson.
-Nem, nem úgy! -hadarta egyszerre a fiú és a lány.
-Jessie, ő Johnson. Johnson, ő Jessie! -mutatta be egymásnak őket gyorsan Axel.
-Örülök a szerencsének! -nyújtotta kezét Jessie mosolyogva.
-Részemről az öröm! -kacsintott rá Johnson és kezetfogott vele.
Axel tovább vezette a lányt.
-Jess, ő itt Teo! A legjobb barátom már egész kiskorom óta. -mutatott az előttük lévő téglafalat támasztó japán fiúra Axel.
-Igazából utálom! -nevetett fel a srác és ellökte magát a faltól, majd barátian átölelte haverját.
-Fordított nap? -értette meg Jessie.
-Az. -bólintott Teo.
-Hé, fiatalok! Mi van itt? - tudakozódott szélesen mosolyogva egy rövidre nyírt, málnaszínűre festett hajú, kövérkés sötétbőrű lány.
-Camille! -pacsizott le vele Axel és Teo.
-Remélem megmozdulsz ma este, kisapám! -veregette hátba a fiút Cam.
-Csajszi, hadd mutassuk be neked, egyik legjobb táncosunkat a kettő közül. -szólt a zavartan ácsorgó lányhoz Teo.
-Ki ez a hófehérke? -intett fejével a jövevény felé Cam.
-Velem van, a neve Jess. -magyarázta Axel.
-Ahhha... -bólintott Camille -Tud táncolni?
-Tudok! -csillant fel Jess szeme a ,,tánc" szó hallatára.
-Na, akkor mutasd, mit tudsz! -utasította a kövérkés lány.
-Ez nem egészen olyan tánc, amit...mi...Hogy is mondjam? -gomdolkodott el Axel -Amihez mi szoktunk. -bökte ki végül.
-Jesszus, mit csinál? -vonta fel a szemöldökét ijedten Cam.
-Balettozik. -vágta rá Axel.
-Hogy mit csinál?!
-Miről maradtam le? -kérdezte egy csábos hang, majd tulajdonosa libegett oda és átölelte Axel-t és puszit nyomott az arcára.
-Szia Bella. -mosolygott rá a fiú, de nem viszonozta sem az ölelést, sem a puszit.
-Ax idehozott egy elit csajszit, aki balettozik. -vigyorgott rá Cami.
-Na ne! -nevetett fel Bell -Ez most komoly, Axy? -pillantott kacagva a fiúra, majd az elvörösödött lányra emelte szemeit -Ő az?
-Igen. -válaszolt Axel -De hiába, nézitek le, akkor is nagyon profi!
-Felőlem! -legyintett a félvér lány és elriszált, karöltve Camille-al.
Teo is utánuk ment és egy pillanat múlva már együtt rázták a tömegben.
-Ugye, hogy nem is olyan rossz? -szólalt meg Axel, barna szemeit a táncoló embereken legeltetve, majd visszakapta pillantását a helyre ahol az imént Jessie állt.
A lámpáknak hála, még ki tudta venni a távolodó lány alakját a félhomályos utcában.
-Jess! Mit csinálsz? -érte be futva barátnőjét.
-Lelépek, nem látod? -dohogta a balerina, még mindig nem lassítva.
-De miért? -értetlenkedett Axel -Jó, nézd! Tudom, hogy Camille-ék kicsit túllőttek a célon, de csak azért, mert szokatlan volt ez nekik. Nem mindennap jár balett táncos az ,,Utca gyermekei" között. -macskakörmözött az ujjaival.
-Marha jól esett, hogy kiröhögtek... -puffogott tovább Jessie -És nem tudom, akkor hogy tudják elfogadni egymást, ha engem lehófehérkéznek....
-Mindenkivel csak csipkelődnek és egymással is. -magyarázta Axel.
-És ott van az lány is. Hogy is hívják?...-mélázott el Jess -Bella! -jutott eszébe.
-Mi van vele? -értetlenkedett Axel oldalradöntve a fejét, ráncolva a homlokát gondolkodás közben.
-Semmi! -legyintett Jessie -Szia. -fordított hátat és továbbindult.
-Nem mehetsz el! Kérlek, maradj! -szólt utána Axel könyörgve, de hiába, mert a lány füle botját sem mozdította -Jess!
A balerina vékony alakját lassacskán elnyelte a város, amint kifordult a mellékutcából a főutcai buszmegálló felé. Axel csalódottan bámult utána, majd mikor másodszorra hallotta meg a nevét, sarkonfordult és a társasághoz visszatérve, bemutatta új tánckölteményét.
Jessie felkavartan hajigálta a holmijait a szekrényébe.
-Hófehérke... -sziszegte -Csajszi, mi? Elit? -kiabált -Anyád! -vágta be a következő és egyben utolsó ruhát.
Soha nem káromkodott szinte, de ez valahogy mégis kihozta belőle. Kimerülten hanyatlott le az ágyára. Gondolatai kavarogni kezdtek a fejében:
,,Lehet, hogy nem is mondtak hülyeséget...Elit, elit...Végülis nem szoktam káromkodni, értelmiségi intézménybe járok balett órákat venni. Maga a balett is egy finomabb tánc és zeneként is inkább komolyzenei klasszikusokat hallgatok. Igazuk lehet...talán tényleg elit vagyok..... De ha az lennék sem érdekelne! "
Aztán újabb ötlet suhant át az agyán:
,,Viszont a pasik nem az elit, jó kislányokat szeretik, hanem a szexi, rossz lányokat."
-Bella is pont ilyen... -sóhajtotta, bár nem értette miért érdekli annyira Axel és ennek a félig néger lánynak az esetleges kapcsolata -Amúgy nem is értem, miért csodálkozom, amikor igenis szebb nálam, sőt! Bárkit megkaphatna...
Felidézte magában a lány képét.
Bella valóban szemrevaló teremtés volt vékony derekával, fiúk számára vonzó, dús kebleivel, komoly fenekével és enyhén kávészínű bőrével, mely tökéletesen harmonizált sötétbarna, egyenes hajával és nagy, barna szemeivel.
-Naná, hogy bejön neki és járnak! -csúszott ki Jess száján a dédelgetett gondolat.
Ezen el is csodálkozott. Nem értette saját magát. Miért érdekli ez ennyire? Axel a haverja, bízik benne, de azt csinál a magánéletében, amit akar!