Another Me

A Sors keze

Jessie berohant az öltözőbe és levágta magát egy padra.
-Hé Jess! Jól vagy? -fordult felé aggódva az egyik cipőjét kötő lány a másik négy közül.
-Igen. Úgy nézel ki, mintha egy baltás gyilkos üldözött volna, végig a folyosón. -csatlakozott egy másik.
-Persze Tracey, minden rendben van. -bólintott nyugtatólag a jövevény -Én most...átöltözöm. -kelt fel és elővette a holmijait -A francba! -kiáltott fel hirtelen.
-Mi van? -kérdezte az egyik vörös kontyos balerina.
-Az mp3-am. Elhagytam. -adta meg a választ őrült tempóban kutatva a táskában Jessie.
-Hol volt nálad utoljára? -kérdezte a legalacsonyabb, fekete, rövidhajú.
-A Central-ban aztán felszálltam a buszra, ideértem az Intézet elé és...-elhalkult.
Eszébe ötlött a találkozás, az ismeretlen srác.
-Jess, drágám! Mi a baj?
-Találkoztam valakivel. Egy ismeretlen fiúval...Nekem jött, a holmijaim kiestek a kezemből. Biztosan akkor ejtettem el.
-Talán. -nézett az órára elgondolkozva a vöröshajú -De most táncolnunk kell.
Kimentek a terembe, ahol a segédtanárnő már várta őket.
-Szokásos bemelegítés, nyújtás, utána grand-és demi plié. -adta ki a feladatot.
A lányok engedelmesen a rúdhoz léptek és elkezdték a feladatokat.
-És hogy nézett ki? Mesélj! -hajolt a vascsőre emelt lábához a vöröshajú balerina, miközben Jess-re tekintett.
-Kicsoda hogy nézett ki? -suttogta értetlenkedve a lány.
-Hát a srác, akivel összekoccantatok.
-Ja ő! -fogta fel Jess -Barna haj, barna szem, magas...- sorolta fapofával, melegítve Jessie.
-Húha! -ámult el a barátnő.
-Inkább edzés után beszéljük meg. -kérte Jess.
Délután öt volt, amikor kiléptek a nagy üvegajtón.
-Szóval azt mondod, barna fiú.
-Igen, az. -bólintott sóhajtva Jessie.
-Whao! Akkor nem lehetett olyan csúnya. -bokszolta vállon barátságosan a barátnője -Elkérte a számod?
-Ó, Katelyn! Nekem nem kell pasi. -sóhajtotta keservesen grimaszolva a lány.
-De kell. Talán akkor nem lennél ilyen letört! -világosította fel Kate -Plusz, a szex az egyetlen dolog, ami bármilyen rossz hangulatot képes elűzni.
-Ne már! -grimaszol Jess -Már megint kezded?
-Nem, csak mondom, hogy a szex mindenre gyógyír. Egyébként nem kell komoly kapcsolatnak lennie, ha nem akarod. -rázta a fejét a barátnő - Lehettek barátok is...extrákkal, ha érted, mire gondolok.- kacsintott.
-Tizenhat éves vagyok. -világosította fel Jess.
-Ma már tizenhét. -emlékeztette mosolyogva Katelyn és egy vörös tincsét ujja köré tekerve, rámosolygott mellette sétáló barátnőjére -Én meg tizenkilenc.
-Tényleg, ma van a...szülnapom. -kapott észbe a lány.
-Aha és éppen ezért jössz el ma bulizni velünk.
-Nem, Kate. Nem megyek. -rázta a fejét Jessie -Nem akarok elmenni sehová. Csak haza. Haza akarok menni.
-Veszek neked macskát. -sóhajtotta szemeit forgatva Katelyn -Legalább nyolcvanat. -közölte a megsértettet játszva.
-Az kell nekem! Végre valaki, aki nem piszkál! -nevette el magát Jess, mire a barátnője is elmosolyodott -Amúgy az emberek nem tartják furának ezt az életfelfogásodat?
-Hogy érted? Amit a kapcsolatokról mondtam?
-Aha. -bólintott Jess -Ki hogy vélekedik róla? Az emberek szerint ez nem...beteges?
-Hát...a csajom szerint nem, a pasim szerint igen. -vont vállat Kate.
-Várj! -állította meg Jessie -Dean és Caren tudnak egymásról?
-Persze. -bólintott egyértelmű arckifejezéssel a lány.
-Fura. -léptek be a Starbucks ajtaján.
A kávé elkészítése közben Katelyn kicsit eltávolodott barátnőjétől.
Jessie megfordultnés egy ismerős arcot pillantott meg.
-Szia. -mosolygott rá a fiú.
-Öhm...helló! -intett a lány közömbösen.
-Furcsa, hogy megint így találkozunk. Jó kis véletlenek vannak.
-Ja, de...véletlenek nem léteznek. -válaszolt gyorsan Jess, megpróbálva lerázni magáról a fiút.
-Ezt elejtetted és már nem hallottad, amikor utánad szóltam. -nyújtotta oda a keresett mp3 lejátszót.
-Oh, köszi. -vette át a lány és a zsebébe tette -Most dolgom van. Mégegyszer kösz, hogy visszaadtad.
-Szia. -köszönt el a fiú is.
Jess megfordult, de egy szembejövő férfi véletlenül meglökte és visszacsapódott a fiúnak.
-Hoppá! -tartotta meg az -Kezdem az hinni, hogy ez a Sors keze.
-Ne mondd. -hántotta le magáról a fiú karjait és indulni készült.
-Még a nevedet sem árultad el.
-A nevem viszlát. -indult el a lány.
Ám a fiú követte az ajtóhoz. Jess kinyitotta, de nem tudott kimenni a belépő öt embertől, ezért inkább félreállt, de ahogy hátrált, újra nekiment a srácnak.
-Ez egy csodás barátság kezdete. -mosolygott rá a barna szemű -Szerintem, ha nem árulod el a neved, nem szabadulhatsz meg tőlem. Valaki nagyon szeretné, ha megismernénk egymást.
-Jessie Verly. -nyújtott kezet kelletlenül a lány.
-Axel Davidson. -fogott vele kezet az ismerős mosolyogva.
-Mint az autó? -vonta föl a szemöldökét Jess és arcán valamiféle érdeklődésre utaló jel rajzolódott ki.
-Igen, mint az autó. -bólintott oldamosoly kíséretében a fiú -Mit szólnál, ha leülnénk?
-Ühm...oké. -egyezett bele a lány és lehuppantak egy üres asztalhoz.
-Amúgy van egy rokonom, akit pedig Harley Davidson-nak hívnak. -kortyolt bele forró fekete kávéjába a Axel.
-Komolyan? -lepődött meg a balerina.
-Nem, csak vicceltem. -nevetette el magát a fiú, mire a lány is elmosolyodott.