Another Me

Előadás

-Hol lehet Camille? -kérdezte türelmetlenül körbenézve Teo.
-Nyugi, biztosan eljön. -veregette hátba Axel.
-Engem kerestek? -hallottak maguk mögül cipőkopogást.
-Ejnye, Cami! Iszonyú jól áll neked ez a szerelés! -dicsérte meg vigyorogva John.
-Csinos vagy! -mosolygott rá Axel is.
-Ugye? -kacsintott a fekete, mélyen dekoltált, elegáns ruhát viselő lány, melyet strasszos magassarkúval kombinált.
-Csakhogy ideértél! -nevetett rá Teo.
-Dugulj el! -utasította Cam -Fogalmad sincs, milyen nehéz ezekben az izékben járni.
-Srácok, inkább menjünk be. Öt perc múlva kezdődik. Nem késhetünk el. -intet fejével az ajtó irányába Axel.
-Micsoda pucc! -nézett körbe Camille.
-Minden csupa fehér, meg arany. Mint egy gróf kastélya. -grimaszolt Teo.
-Vagy mint egy királyi rezidencia. -tette hozzá John.
-Hová lesz a séta? -állt eléjük a biztonsági őr.
-Befelé! -szórakozott Teo.
-Nem vicces. -fogta meg a vállát figyelmeztető jelleggel Ax, majd a biztonsági őrhöz fordult -Jó estét! Jessie Verly balett táncos, aki ma este fellép itt, foglalt neküni négy jegyet, amelyeket a önöknél, vagy a kasszánál hagyott. -vázolta föl a helyzetet udvariasan a fiú.
-Egy pillanat. Utána kérdezek. -morogta az ipse és a kasszás hölgy felé fordult, de fél szemét a négy jövevényen tartotta.
Beszélgettek valamit, aztán a hapsi visszafordult:
-Rendben van. Bemehetnek. -közölte bólintva -Ötös sor, ötös, hatos, hetes és nyolcas szék. -adta a jegyeket Axel kezébe.
-Köszönjük! -küldött felé egy mosolyt a fiú.
Elindultak befelé.
-Azt hittem szakadtabbak lesznek. Tudod, utcai kölykök... -hallották még a pasas hangját, amint társának tesz megjegyzést.
-Hogy ez mekkora tapló. -sziszegte Teo.
-Csak ne ragadtassuk el magunkat. -nyugtatta türelmesen John.
-Jesszus! Milyen népek ezek? -motyogta Toe, miközben lopva körbepillantott.
-Az elit. -adta meg a választ magabiztosan Cami, miközben tekintetét végigjártatta a beszélgető frakkos urakon és estélyis hölgyeken.
-Mi meg az aljanép. -tette hozzá.
-Kérlek, megígértük, hogy nem teszünk megjegyzéseket. -emlékeztette Axel, barátait.
-Igaz. -bólintottak.
Elfoglalták helyüket a teremben.
-Itt is, a vörös függöny kivételével, minden arany és fehér. -sóhajtotta Teo.
-Hófehérkéék csupán ezt a három szín ismerik. -mosolygott gúnyosan rózsaszín hajú lány -Csak tudnám, hogy képes elviselni!
-Meg van az értelme. Ezek a színek mind jelképeznek valamit. A fehér a tisztaságot és igazságot, az arany a gazdagságot, a vörös pedig a hatalmat.- magyarázta John.
-Mostmár tudom, miért ég késő estig villany a szobádban. -fordult felé mosolyogva Axel.
Camille mellé leült egy idős házaspár. A férfi a lány mellé került. Erőteljesen megvizsgálták maguknak a mellettük ülő, különc hajszínű hölgyet. Amikor Camille ezt észrevette a házaspár felé fordult:
-Mit bámulnak?- kérdezte barátságtalanul, mire a két idősebb elfordult.
-Cami. -fogta meg a kezét figyelmeztetésképpen Ax.
-Mit Camizel? A vén szivar meg a felesége engem bámul! -suttogta idegesen.
A fények lassan elhalványultak.
-Srácok! Ez nem jó...Kiment a biztosíték. Elmegy az áram. -nézett körbe rémülten Teo.
-Neked is vonalzóval húzták az agyhullámaidat. -vigyorodott el Ax -Lekapcsolják a fényeket, hogy csak a színpadot lássuk. -suttogta.
-Ja. -sütötte le szemét a japán fiú.
A zene felcsendült és a vastag, színpadot takaró, vörös anyag elmozdult kétoldalra, láthatóvá téve az eddig elrejtett, színpadra felsorakozott, fehér szoknyás táncos lányokat.
-Hol van Hófehérke? -hajolt Ax füléhez Camille.
-Nem itt. Biztosan nem itt van. Ő jobban táncol.
Axel-nek igaza volt. A nyitótáncban Jess valóban nem szerepelt. Őt még javában sminkelték. Fehér, strasszokkal és tollakkal díszített ruhájában ücsörgött a sminkasztal előtt.
-Utolsó simítások. -nyugtatta a sminkes, miközben két tollat ragasztott a homlokára.
Pontosan oda, ahonnan kontyba fogott, lezselézett, szintén fehét tollakkal és kövekkel díszített haja kezdődött.
-Kész! -simította meg a lány vállát, majd magára hagyta.
Az öltöző ajtaja becsapódott és Jess magára maradt. Szemét lehunyva igyekezett relaxálni egy kicsit.
A kis helyiség magányos csendjét a hangszóróba recsegő hang törte meg:
,,Főtáncost a színfalak mögé! Két perc!"
Jess nagy levegőt vett, majd felnyitotta zöld szemeit.
-Szívből táncolj! -mondta a tükörképének halvány mosollyal, majd felkelt a székből és a számára kijelölt helyre ment.
Megállt a függöny mögött, ahonnan lassacskán a színpadra kell majd lépnie. Nézte a jelenleg táncoló balettosokat.
-Hé, Jess! -érintette meg a rendezvényszervező a vállát.
A lány feléfordult.
-Itt vannak azok a srácok, akiknek jegyet foglaltál. Mind a négyen eljöttek.
-Kösz.-mosolygott rá halványan Jessie.
-Tíz másodperc. -szólt neki a táncosokat le-és beküldő nő -Tíz...kilen...nyolc....-számolt visszafelé.
Jessie spiccbe feszítette egyik lábát az izgalotól és a padlót kopogtatta vele hangtalanul.
-Most! -bólintott a nő.
Jess nagy levegőt vettnés a zenéje következő pillanatában elrugaszkodott a színpad oldaláról és a táncosok közé repült, akár egy hattyú.
-Na ő Jess! -mosolyodott el halkan megszólalva Axel.
A lány mozdulatainak tökéletessége messze kirítt a többiekéből. Gyönyörűen táncolt, szinte úszott a levegőben. Forgás közben karjaival szárnyakként repült. Refletorokkal megvilágított alakjának mozgása visszatükröződött a fiú barna szemeiben.