Another Me

Alattomosság vagy szerelem?

-Figyi! Van kedved egy hamburgerhez? -kérdezte Bella mézes mázos hangján Axel vállát megsimítva.
A fiú furcsán nézett rá.
-Nyugi, baráti! -kacsintott a lány.
Axel kis gondolkodás után rábólintott. Páran még csatlakoztak hozzájuk aminek mindkettőjük nagyon örült.
-Akkor emeljük hamburgereinket arra, hogy Bella talált albérletet és a  lakótársa a világ legszebb lánya, a csajom! -mondott tósztot Teo és a röhögéstől visszaesett a székébe.
-Jól van! Azért ne fulladj meg! -nevetett Axel és megpaskolta a barátja hátát.
Mikor kicsit elcsendesedtek, Bella gyengéden megsimította Ax karját és a füléhez hajolt:
-Ma este ugye megnézed a lakást? Olyan jól néz ki! Kérlek! És valami fontosat is meg akarok veled beszélni.
-Jó...persze! -bólintott vontatott válaszadással a fiú.
A vacsora után Bella elvezette a Axel-t egy háztömbhöz. Fellifteztek a harmadik emeletre.
-Na, ez volna az! -nyitotta ki az ajtót a lány és a kis lakásba lépve a földre ejtette sporttáskáját -Mire vársz még ott? Gyere! -intett a fejével a nappali felé, szokásos érzéki mosolyával.
Axel követte táncos barátnőjét és becsukta maga mögött az ajtót.
-A kabátodat akaszd fel nyugodtan.- pillantott a fogas felé Bella.
Axel rosszat sejtett, de azért követte az utasításokat. Tudta, hogy Bella természetes viselkedése nem egészen ilyen. Volt valami furcsa érzet, ami kissé nyugtalanná tette. Nem hiába:
-Szóval miről akartál velem beszélni? -kérdezte, miközben az akasztóra dobta a hidegtől óvó ruhadarabot.
Művelete közben Bella vágyakozó tekintettel mérte végig, közben lassan, észrevétlen egyre közelebb lépkedett. És mikor a fiú válasz hiányában felé fordult, a lány letámadta utcatáncos társát és szorosan az ajkaira tapadt. A hirtelen élménytől a fiú úgy meglepődött, hogy nem viszonozta a csókot, nem kapcsolódott be és csak pillanatok múlva kapott észbe, amikor a lány már a pólóját akarta lehámozni róla, ami akkor már a mellkasáig föl volt tűrve.
-Hé, hé, hé! -vált el tőle gyorsan -Mit csinálsz?
-Nem elég egyértelmű? -vonta föl íves szemöldökét mosolyogva Bella- Legyek gyengédebb?
-Nem, egyáltalán ne légy semmilyen. -rázta a fejét Axel és kiszabadította magát a lány és a fal közül, majd a fehér textíliát visszahúzta kockás hasára.
-Ez most komoly? Itthagysz?! -kérdezte felháborodottan Bell -Nem vagyok neked elég jó?! Nem kívánsz?
-Nem, nem erről van szó. -magyarázkodott a fiú.
-Akkor miről? -vonta kérdőre.
-Figyelj Bella! Te egy csodálatos lány vagy, értékes. -kezdett bele Axel -De nem tehetem, nem fekhetek le veled, mert....Mást szeretek. -bukott ki belőle.
-Kit?! -nézett a csokoládé barna szemekbe Bell -Kit, Axel?!
A fiú nem válaszolt, de nem is volt szükséges, mert a lány tudta. A srác szeme mindent elárult:
-Ó, ne! -rázta meg a fejét mintha csak egy rossz álomból ébredt volna -Csak azt ne mondd, hogy azt a kis elit balerinát! Istenem, Axel! -csapott a homlokára -Mikor változtál meg ennyire?!
-Kérlek, ne haragudj, de el kell fogadnod ezt. -kért bocsánatot -Nem lehet.
-Istenem! Miért?! -akadt ki a lány.
-Neked is vonalzóval rajzolták az agyhullámaidat. -sóhajtotta Axel és fáradtan megdörzsölte homlokát.
-Most meg mi van? -tárta szét a kezét értelenül Bella.
-Mert most mondtam el az indokot, amiért nem fogunk lefeküdni. -adott választ a fiú miközben felkapta a dzsekijét -Nem tehetem. -tette kezét a kilincsre, de Bell elkapta a vállát és maga felé fordította.
-Axy, mi összetartozunk, értsd meg! Neked nem a jókislányok az eseteid, hanem az olyanok, mint én! Mi összeillünk! -hadarta kétségbeesetten a lány -Minket egymásnak teremtettek, ő pedig nem hozzádvaló.
-Igazad van, de változott a helyzet. Fogalmam sincs, hogy miért, kérlek ne kérdezd! De annyi biztos, hogy érzek iránta valamit, amit eddig nem éreztem senki iránt. -lépett ki az ajtón Axel.
-Én csak próbállak megvédeni attól, hogy rosszul válassz! -győzködte a lány -A balerina nem lesz melletted mindig, egyszer össze fogja törni a szíved!
-Erre inkább saját magamtól szeretnék rájönni, ha ne adj' Isten muszáj. -vágta rá Axel -Jó éjszakát!- csukta be az ajtót.