Another Me

Örömkitörés

Jessie ledöbbenve lépett ki a nyüzsgő utcára. Amint belehasított a felismerés, hogy milyen nagy dolog történt vele, elöntötte az öröm és úgy érzete ezt azonnal el akarja mondani valakinek. Egyetlen egy személy jutott eszébe, tehát futni kezdett.
-Axel!- rohant a lány hatalmas mosollyal az éppen táncoló fiú felé, mire az azonnal odakapta a fejét és elengedte a csajszit, akivel salázott.
Bocsánatot kérve kilépett a kisebb tömegből.
-Találd ki, ki fogja a hattyúk tava főszerepét állandó szerepként táncolni és ki fog Párizsba utázni az ÉPB-re Mrs. Morgerstein-el? -kérdezte izgatottan mosolyogva Jessie.
-Kitalálom! -játszotta meg a gondolkodást Axel -Te! -mutatott mosolya kíséretében a lányra.
-IGEN! -nevette el magát az -Én!
-De jó!- nevetette el magát a fiú megkönnyebülten, átvéve a lány hangulatát és  a felindulástól, megemelte Jess-t és körbeforgott vele.
Igencsak meglepődött önmagán, de nem bánta. Azt kívánta, bár előbb lett volna mersze a karjában tartani ezt a csodálatos lányt. Teljes valójában imádta.
-Mindent el kell mesélned! -pakolászott a fiú -Most azonnal elviszlek, valahová és közben elmondod. -fordult felé a pulcsiját a hátizsákba hajítva - Éhes vagy?
-Mint a farkas! -bólintott Jessie.
-Helyes! -húzta mosolyra szája szélét Ax.
-Hé, hová lépsz, Axy? Most jön a samba! -tárta szét kezét Bella.
-Bocsi, de oldjátok meg nélkülem! -vont vállat Axy, ahogy a lány hívta, majd kézenragadta Jess-t és futva maga után húzta.
Az étterem teraszán ültek. Jess boldogan mesélve hintázott a székén:
-És képzel, azt is mondta, hogy legyek a magántanítványa! Ez nagyobb protekció, ha a Piros cipős balerinák közé akarok kerülni, szóval azonnal igent mondtam. Ó, és Párizs! El sem hiszem, hogy engem választott! Holnap után megyünk!!! -áradozott.
-Várj, térjünk egy kicsit vissza a földre! -ért hozzá a karjához finoman Axel -A magántanítványa lennél?
-Igen, miért? -kérdezte a lány.
-Az azt jelenti, hogy sokkal többet kell táncolnod. Emelt lenne az óraszámod, nem?
-Pontosan. -bólintott Jess.
-Mennyire?- hajolt közelebb a fiú.
-Nem tudom. -vont vállat Jess, amitől nagy, szürke pulcsijába süllyedt -Talán három óra. Lehet, hogy több.
-És mi lesz, ha megárt? Mármint nem tesz rosszat ha folyamatosan azon agyalsz, hogy még jobb legyél? Van pont, ahonnan nem lehet fejlődni.
-Az a pont még messze van! -legyintett Jess -De várj! -nézett a fiú szemébe -Te aggódsz értem? -vigyorodott el.
-És ha igen? -válaszolt az kérdéssel.
-Nyugi! -fogta meg Axel kezét lágyan Jessie, mire a fiú kissé tűzbe jött -Minden rendben lesz!
Ax csak hang nélkül, heves bólintás sorozattal reagált. Ebben a pillanatba úgy érezte, nem tud megszólalni. Jessie megfogta a kezét, az ő kezét! A lány puha kacsója egy pillanatig az övén nyugodott!
Úgy érezte ideje lenne elmondani neki, amit iránta érez. Talán ez a megfelelő alkalom.
-Jess, szeretném, ha tudnál valamit. -kezdett bele remegő hanggal.
Utálta ezt a tulajdonságát. Amikor ilyesmit kellett bevallania, mindig elcsuklott a hangja.
-Igen?- nyitotta nagyobbra kékeszöld, világító szemeit a lány.
Axel elveszett a misztikus szempárban. Szóra nyitotta a száját, de hang nem jött ki a torkán. Helyette nagy levegőt vett, majd nyelt egyet izgalmában.
-Szeretném ha tudnád, hogy én...- akadt el -hogy én...és remélem mindenki más is melletted áll. Segítünk neked, bármiről is legyen szó. -bökött ki valami teljesen mást.
Nem volt elég bátorsága megmondani. Egy ilyen lány biztosan csak mosolyogna, aztán közölné, hogy van barátja. Jess jobbat érdemel. Axel elvesztette az önbizalmát és az önbecsülését abban a percben.
-Értem.- bólintott Jessie mosolyogva-Köszönöm!
Felkeltek az asztaltól és visszasétáltak az utcára.
-Jó, hogy vagy nekem! -ölelte meg hirtelen a lány Axel-t.
A fiú karjai a meglepettségtől a levegőben maradtak, majd lassan lágy mosolyra húzva ajkait, Jess hátára tette őket és magához szorította.
Úgy érezte, soha többet nem akarja elengedni.
-Bár megállna az idő! -suttogta magának.
-Mi? -kapta föl a fejét Jessie.
-Mit? -nézett le rá felocsúdva Ax.
-Mit mondtál az előbb? -pontosított a balerina.
-Ja, semmit! -rázta a fejét Axel -Valószínűleg hangosan gondolkodtam.- vágta rá bizonytalan mosollyal.