A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

1. rész - a kezdet

A nap dél után járt jóval mikor ütemes koppanások elegyednek a helyiség szinte azonnal lehalkuló zajába. Ezen a helyen tartják a sárkányokat, akiket befognak de még el nem adtak. Ez a hely olyan mint egy börtön, csak ide nem tettek miatt kerülnek be, hanem azért akik. Azaz inkább amik. Rácsok közt hol eredeti azaz sárkány alakjukban hol pedig emberi formát öltve vannak eme csodás lények. 
Ismét egy elf jött, ma már minimum a harmadik. Elég magas, a haja szőke a szemei aranysárgák, az arcán pedig egy szinte már túlságosan is kedvesnek tűnő mosoly. A létesítmény vezetőjével beszél, egy egy sárkányhoz benéz, érdeklődik egy két dologról majd megy tovább. Így megy minden egészen az utolsó celláig amitől az igazgató úr szinte már el próbálta húzni, amivel csak jobban felkeltette a szőke figyelmét.
-Szörnyet tart itt, avagy mire fel ez a nagy ellenkezés? Engem igenis érdekel az összes, és csak azután óhajtok választani. 

-Igenis tudom, de uram... ezt nem érdemes megnéznie sem. -legyintget- Sárkányként képtelen megülni a fenekén emberi alakban pedig szinte annyira tűnik élettel telinek mint egy két hetes vízi hulla. 
-Hm... érdekes. Meséljen csak róla többet. -közben benéz a rácsok közt. A legsötétebb sarokban ül valaki. Szeme zölden izzik a sötétben, tekintetük összetalálkozik. 

-Hjajj uram... -sóhajt lemondóan- Alig akar megmaradni a ketrecében.

-Ahhoz képest most úgy tűnik nekem teljesen nyugodtan elvan. -gondol egyet és kinyitja az ajtót, a létesítmény vezetője erre szinte elé ugrik.

-Pillanatnyi állapot. Gyorsan változik a kedélye és évek alatt sem sikerült betanítanom. Kérem, ne játszadozzon az életével, hagyja ezt.
A nemes tekintete szinte vesébe hatolóvá, élessé és veszélyt sugallóvá válik a hallottak és beszélgetőtársa szavai után.
-Ne akarja megmondani nekem mit tegyek ha nem akarja hogy a feje elváljon a nyakától. Remélem világos voltam. -azzal elállítja maga elől az útját állót és bemegy a rácsok közé.

Lassú léptekkel és cseppet sem lágyuló tekintettel halad a sötétben kuporgó felé. Ahogy egyre jobban közeledik hozzá úgy egyre tisztábban is látja. A sárkány fiú nem tűnik 20 évesnél idősebbnek, haja ébenfekete, arcát keresztezik kusza tincsei. Méregzöld szemeiben csupán düh és utálat uralkodik ahogy a szőkeséget méregeti. Közben eme hely vezetője úgy dönt inkább az elf után megy, hogy ha történne valami közbe tudjon lépni. 

-Mire készül uram? -próbálkozik halkan érdeklődni miközben szemét le nem venné a sárkányról a világ minden kincséért sem.

-Csak egy kis ismerkedésre, semmi többre. -ahogy visszapillant visszaveszi azt a kedves arckifejezést. 
-De...
-Nincs de. -megáll a sárkánnyal szemben, haját füle mögé tűrve hajol le hozzá- Leorym vagyok. Neked mi a neved?
-Uram... -mellé lép- Mióta itt van nem árulta el. Alig beszél, egy ideig azt hittem néma is.

-A bőre hibátlan. Ez arra enged következtetni, hogy nem a jó módszerrel próbálták rávenni hogy daloljon a madárka. -leguggol az ülő személy mellett és hirtelen markol hajába erősen megrántva azt így a sárkány feje hátracsuklik- Ha bemutatkoznak illik megmondani neked is a neved. Vagy ennyit sem tudsz? -szinte már-már túl édes hangon búgja a fiú fülébe amire utána rá is harap. 
-...Syrax... -hangja halk, mély és kissé reszelős is. Végig Leorym szemébe néz, az arany tekintet szinte fogva tartja az övét.

-Jó fiú. -elereszti a haját egy kisebb mosoly mellett és felkel mellőle- Őt választottam. Mennyit kér érte?

Megalkudtak, majd Syrax nyakába egy nyakörv került melyre ezüstláncot akaszt Leorym és így indul meg vele maga után húzva, hintójáig meg sem áll. Ott valahogy beimádkozza magához. A fiatal sárkány egész úton csak a tájat figyeli, ha hozzászól a nemes elf, akkor sem mozdítja füle botját sem. Kivéve, míg egy olyan dolgot nem mondd a szőke mi fel nem kelti az érdeklődését.

-Mit szólnál egy egyezséghez? Megengedem, hogy szabadon és egyedül járj... -ekkor abbahagyja mivel hirtelen felkapja a feketeség a fejét és tekintetét rászegezi, erre a reakcióra számított- De minimum 3 naponként vissza kell jönnöd és egy héten át olyankor nem mehetsz el. Na, mit szólsz? Áll az alku?

Habozás nélkül hevesen bólogat válaszképp a sárkány. Az alku megkötéséhez az elf nyújtja jobbját, ám csak értetlen fejjel bámulás rá a válasz.

-Mindegy. -legyint inkább egy kisebbet- Amúgy benned aztán nem lehet beszélgető társra lelni. -lekönyökölve támasztja fejét öklére.
-Nincs nagyon mit mondanom... 
-Ez pontosan mit is takar?

Vállat von és visszafordítja tekintetét a tájra.

Nemsokára a hintó egy hatalmas kastély előtt parkol le. Miután kiszálltak az új jövevény tekintetével végigpásztázza a számára még ismeretlen helyet. Túl csicsás számára. Az épület két oldalán nagy, kétszárnyas vasajtók vezetnek egy sövénnyel körbekerített kertbe. Megindul arra, mikor egy erős kéz ujjai csuklójára fonódnak ezzel megállítva. 

-Esetleg megkérdezni hogy elmehetsz-e?
Kirántja csuklóját a ráfonódó ujjak közül s egy szó nélkül megy tovább. Látszik hogy nem az illem a kedvence. Mivel az ajtó be van zárva hátrál pár lépést majd nekifutásból átlendül rajt - két és fél méter magas a kapu. Leorym arcára egy apró meglepettség ül ki a jelenet láttán.

Most, hogy végre egyedül lehet egy kicsit, kiélvezi a csendet. Az udvar közepén áll egy viszonylag nagyobb fa. Annak egy viszonylag vastagabb ágára telepszik fel majd elhasalva szundít el rajt. Alkonyatig fel sem kel, akkor is egy nagy puffanás ébreszti fel. Valaki lerántottal. Az a valaki az újdonsült ,,gazdája" kinek ajkaira most egy ijesztő és sötét mosoly ül ki.

-Gyere szépen álomszuszék. Ideje hogy betanítsalak.

*********************************

Üdv mindenki. Na, ebbe a sztoriba is belekezdtem. Remélem az első rész elnyerte a tetszéseteket ^^