A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

50. rész - az utolsó nap

Hosszú hónapok teltek el az esküvő óta. Syraxra talán rá sem ismerne valaki olyan, aki azóta nem látta. Derékig érő, koromfekete haját egy nap unalomból levágta az elf, testén nincs olyan hely, ahol ne borítanák még sebek. A lila foltoktól kezdbe szinte minden típusú heg, égésnyom és hasonlók megtalálhatók már rajt. Az előző éjszaka során két fogát is sikeresen kiköpte mikor gazdája kipróbálta új lábbelijét rajt - Mike ajánlására valami acélbetétes cipőre esett a szőkeség választása. Szemei alatt feketés félholdak -táskák- húzódnak. Még ha tudna, akkor se hagyná aludni az elf. Minden nappal egyre többet ,,foglalkozik vele". Tekintete napról napra beletörődőbb, megtörtebb s megalázkodóbb. S ha ez a testileg megtörés nem lett volna elég Leorym számára, Misakit is rendszeresen elveri, csak hogy érezze a sárkány: ha nem tett volna érte hogy maradhasson, most nem kellene a fiúcskának ezen túlesnie.
Egy nap váratlanul magához hívja a kis lilás hajút. Egy levelet nyom a kezébe majd hintóra ülteti.
-Hova küldesz? -értetlenség és szomorúság látszik a fiatalabbik arcán.
-Egy jobb helyre. -hangvétele valahogy más, mintha nem önmaga lenne.
-Ugye látlak még? -érezni hangján, hogy mindjárt elsírja magát. Valahonnan sejti, hogy valami rossz van készülőben. Kezei közé fogja Syrax arcát ezzel igyekezvén rávenni hogy ránézzen.
-Igen. -egyik kezét a fiúcska kézfejére vezeti. Mosolyogva, a szemébe nézve hazudik neki. De ez kegyes hazugság.
Misaki rövid csókot nyom a sárkány megtépázott ajkaira aki viszonozni sem tudja, mivel a hintó elhajt. Ekkor megszólal mögüle egy dallamos női hang.
-Nem felejt el, hiába is reménykedsz benn. -a sárkány a varázslónő felé fordul, mosolya valamivel fájdalmasabb lesz.
-Nem mondták, hogy nem szép mások fejében kutatni?
-De, említették párszor. És azt, hogy nem tisztességes egy bizonyos személlyel szemben amire készülsz?
-És az a valaki mikor volt velem tisztességes?
-Hm... megfogtál, azt hiszem ilyen alkalom sem volt.
-Megkérhetlek, hogy ne szólj neki róla? -lassan halad vissza a kastély felé, ám megáll a lány mellett- Nem gondolod, hogy mindig túl jól tudja mikor kell betoppannia?
-Persze. -halkan felkuncog- Biztosan csak tehetsége van hozzá.
-Vagy egy olyan valakije, aki értesíti.
-Ez is megeshet.
-Jó ideig nem gyanakodtam rád. De... meg kell mondjam, ügyesen irányítottad ezt az egészet. Még a drágalátos férjed is sikerült vakon vezetned, mintha mindent ő irányítana.
-Nem tudom miről beszélsz~
-Hagyjuk, csak össze-vissza beszélek. -legyint egy kisebbet. Ezzel megszakítja a beszélgetést s visszamegy a hatalmas épületbe.
Az éjszaka beálltával Leorym kutatja, ám sehol nem találja sárkányát. Másnapra azomban felhagy a keresésével s mondhatni teljesen meg is felejtkezik róla.

***

Három hónapja nem hallott senki Syrax felől. Egyszer csak a nemes valami embere rohan be szinte lóhalálában a kastélyba. A szőkeség nem tudja mire vélni ezt a sietséget. Ám mikor elvezeti az alattvalója egy sötét erdő mélyére már megérti.
Syrax holtteste ül egy fa alatt. Az aranyló üvegszem bal kezében, maga mellett. Jobbjának ujjai közt egy tőrt tart melyen már megfeketedett a vér.  Feje kissé oldalra billenve támaszkodik a törzsnek, fakón csillan a fény eredeti szemén. Mintha csak az elfet nézné... Tekintete üveges. Mellkasán, szíve felett egy szúrásnyom - magának okozta halálát. Húsa már bomlásnak indult az idő során. De ami a szőkeséget leginkább feldühítette, az a mosoly mely elterült a feketeség ajkain. Örült, hogy véget vethetett az életének.
Az elf mérgében hatalmasat rúg a kihűlt testbe. Ekkor két finom, vértől áztatott kéz simít a vállaira.
-Nyugalom... elintéztem aki rátalált. Felejtsd csak el, azt hiszem találtam már egy új szórakoztató személyt neked...

********************************
És... itt a vége. Remélem mindenkinek tetszett. Nagyon örülnék pár szónak, kinek mi tetszett és mi nem tetszett benn, egy kis építő jellegű kritikának ^^