A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

35. rész - rémálom

Az elf otthagyja a sárkányt, aki visszadől az ágyra. Lábszárai eléggé sajognak, repedt csontra nehezedni mint rájött, nem a legjobb ötlet volt. Rendesen szívja a fogát miközben fejét a párnájába temeti. egyszer csak halk kuncogást hall maga mellől, fel sem kell pillantania, a női hangot is elég könnyen megismeri. Ahogy az ágy kissé megsüllyed rá tud jönni hogy a lány mellé ül.

-Veled aztán szépen elbánt Mike. -mintha a kuncogás soha még csak fel sem csendült volna, hangja most olyan komoly a lánynak.

-Nem kérek sajnálkozást. -nyekeregve emeli fel fejét. Egy bizonyos fárasztó személy végre hagyja nyugtában, egyből jön a feleségjelöltje annak...

-Nem terveztem olyasmit tenni. Hallottam ám. -elmosolyodva pöcköli fejbe- Még mindig hallom a gondolataid, ha úgy akarom~

-Kiszállnál akkor a fejemből egy kicsit?... -visszaejti buksiját a párnára.

-Csak gondoltam megnézem, tényleg élsz-e még.

-Mert? -kissé értetlenebb hangnemmel kérdi.

-Komolyan ilyen süsü vagy, drága sárkány barátom? Akkor megsúgom hogy sósav nyílt sebbe instant halál lett volna egy halandó vagy egy gyengébb lény számára.

-Elég jó a tűrőképességem. -vállat von, bár ezt a mozdulatot háta nem annyira díjazza.

-Látom. -a fiú egy feketés tincsét morzsolgatja ujjai közt, majd egy kis mosollyal kel fel mellőle- Hagylak pihenni. Aludj csak. -megindul az ajtó felé, ám még visszapillant- A legártatlanabb a leggyanúsabb. Ne felejtsd el, még jól jöhet.

Syrax csak értetlen pillantásokkal követi az egyre távolodóbb alakot. Egyik személy furcsább a másiknál, ha azt a ,,baráti társaságot" nézi, egyre jobban így érzi. Majd csak kissé megrázza fejét s próbál kényelmesebben elhelyezkedni, bár nagyon sehogy sem jó. Kis ügyködés után sikerül elaludnia.

Megint az a rémálom, amely már egy ideje nem ütötte fel benn fejét, pontosan a Leorym családjánál tett látogatás óta. De ez most más volt. Mintha... olyasmi részletek is felmerülnének, amelyek eddig teljesen elmosódtak. Eddig pontról pontra minden álmában ugyan az történt, de most mintha másképp lenne az, ahogyan látja. Akárcsak, ha a valóságban lenne, azaz tudja irányítani honnan lássa az eseményeket, mintha csak ellépne valamerre. De ami a leginkább más az egészben, hogy egy pillanatra látta a szülei gyilkosát... majd az egész elsötétül és a varázslónő hangja visszhangzik tudatában. ,,A legártatlanabb a leggyanúsabb."

Hirtelen pattannak fel szemei, hangosan zihál és homlokán izzadtságcseppet érez legördülni. Felülne nagy hevében, ám az égető fájdalom visszarántja a realitás talajára. Mély levegőt vesz majd izmait elernyeszti. Lassan elszáll tudatából az álom, mintha fokozatosan kitörlődne.

Lassan fejét elfordítva pillant a tükörbe. Szemgödrében helyet foglaló üvegszeme szinte már-már épp annyira hasonló az elf aranyló szeméhez, mintha már az nézne rá vissza a tükörből. Ez a sötét tekintet ami visszapillant rá olyan frusztrálónak hat, inkább a másik irányba fordul. Ekkor megpillant valakit az ágya szélén ülni...

************************************

Na, meghoztam az új részt ^^ Azt mondtam szolgálok egy örömhír félével is, ami nem más, mint hogy mégis még jó hosszan van ihletem a történethez x"3 Köszönjétek ezt egy bizonyos személynek aki egész délután élni sem hagyva mondta nekem hogy nem hagyhatom abba. Mert igazság szerint mára már a befejező részt terveztem ^^" Na de hagyjuk ezt, ki mit gondol, mi is volt az az álom? Hamarosan ismét jövök új résszel, addig is kellemes időtöltést~