A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

22. rész - fény derül pár dologra

Syrax az óta az eset óta is sokszor felejt el órákat és kerül szinte lehetetlen helyekre, de inkább jobbnak látja magában tartani. Már kezdi elfogadni hogy begolyózhatott.
Most is, a birtok végében lévő istállóban találja magát. Egy éj fekete fríz ló böködi orrával a sárkány orrát, arra eszmél csupán fel. Járt már párszor itt, mikor akart tűnni a világ elől, talán ez a birtok egész területén az egyetlen nyugalmat árasztó légkörű hely.
Lágyan megsimogatja a ló fejét és felül, mivel eddig egy nagy szénakazalban feküdt. Hirtelen egy kuncogás töri meg a nyugtató csendet. A feketeség a hang irányába fordítja a fejét. A varázslónő az, egy almásderes hátán fekszik elhasalva és ujjai közt a ló sörényét morzsolgatja.
-Sikerült végre felébredni? -halk kuncogás mellett emeli tekintetét a szénában ülőre.
-Mit keresel itt? -fejét oldalra billenti, az előbbi kérdést figyelmen kívül hagyja.
-Tudtommal nem vagyok kitiltva innen. -leszáll a paci hátáról- Na de te hogy kerülsz ide? -egy ideig csend telepszik a helyre, s csak az után szólal meg kissé bizonytalanul Syrax.
-Idejöttem...
-Elsőre azt akartad mondani, hogy nem tudod, ugye? És az az igazság, nem pedig amit mondtál. -ravaszkásabban elmosolyodik.
-Mégis honnan...?
-Hogy honnan tudom? Ugyan, ez felesleges kérdés. Én intéztem úgy, hogy itt légy. -aurája ismét olyan, amilyen egyszer volt csak pár pillanat erejéig. A sárkány semmi jót nem sejt hirtelem.
-Miért? -csak ennyit sikerül kiböknie.
-Hát, mert miért ne. -lassan rlkezd felé sétálni- Mert Leó úgysem hinne neked, ha ez után bármit is mondanál rólam, eljátzsattam veled a bizalmát. Szóval most már én is szórakozhatok. -előtte megállva guggol le.
-Mire jó ez neked? És mégis hogy? -mereven figyeli a lányt.
-Mire jó? Semmi többre, csak hogy az itt töltött időmben ne unjam magam halálra. A hogy-ot még megkérdezed, mikor már az elején rájöttél hogy mi vagyok? Drágaság, ha egyszer beleszólok az álmodba, utána már bármit tehetek a kis agyacskádban. Ismerem minden gondolatod és érzelmed már.
-Szóval... a bál estéjén is te voltál?
-Igen. Érdekelt milyen új kis kedvence van a kis elfecskének. És meg kell hogy mondjam, még mindig jól tudja kiválasztani az áldozatait.
-Na várjunk csak... -most esik le neki- Akkor te miattad vannak az emlékezet kieséseim?
-Igen. Mondták mág hogy lassú a felfogási képességed? -közelebb hajol, mire a sárkány hátrébb húzódik.
-Igen, Leorym már említette. De... miért mondod el ezt nekem?
-Mert már nem akarok várni a szórakozásommal. És ha azt el kell veled feledtetnek, akkor már miért ne árulhatnám el előtte ezt is? Hamarosan ez a beszélgetés is olyan lesz számodra mintha meg sem történt volna. Csak egy újabb sötét folt az emlékeid közt.
-Miért mindig én...? -nyűgösen fúj egyet.
-Jó kérdés. Talán mert rosszkor vagy rossz helyen? -eközben lassan az arcára simít s ismét közeledni kezd felé. Már csak centikre van ajkaitól, mikor a bejárattól lassú, gúnyosabbnak mondható taps töri meg az idilli pillanatot...
**********************************
Na, meghoztam a következő részt. Remélem, elnyertem vele a tetszéseteket. Nem kérdezem hogy ki tapsikolhat mert az valljuk be, kicsit egyértelmű. Inkább egy fogósabb kérdés. Destily miért megy hozzá Leorymhoz ha már ennyire feltűnően unja a házasságot, pedig még el sem kezdődött az? Ha olyan kedvem lesz, még ma hozom a következő részt is, addig is sziasztok~