A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

10. rész - a jelenre vetül a múlt sötét árnya

Az ajtó halk nyikordulás mellett nyílik ki s a sárkány ,,kedvenc" elfe lép be rajt. Mintha csak észre sem venné ideiglenes szobatársát ledobja magát az ágyra s megszabadul a szükségtelen ruhadarabjaitól és cipőjétől. Csak egy inget hagy magán felül alul viszont minden ruhadarabot magán hagy. Kényelmesen kiterül az ágyon, oldalára fordul és Syraxot kezdi nézni aki rá sem hederítve, neki háttal köti át sebeit. 

-Kell segítség? -bár megkérdezi, nem gondolta komolyan hogy épp ő fog majd neki segédkezni.
-Nincs rá szükségem. -pár perc leforgása alatt végez is, felsőtestét fedetlenül hagyja. Mivel nem szándékozik beszélgetésbe elegyedni kimondottan, így az egyik könyvespolcról levesz egy könyvet s azzal kezében leül az egyik fotelba.

-Félsz tőlem, hogy nem mersz mellém feküdni? -szavai ismét az eredeti, gúnnyal teli hangvétellel csengnek. Csak azért sem hagyja hogy a szobára csend telepedjen.
-Nem. Azonban nincs kedvem csak azért odatelepedni hogy rá három perccel le is legyek rúgva az ágyról valami ,,a kutyáknak a földön a helyük" féle ürüggyel. -miközben beszél fel sem pillant a kissé megsárgásodott oldalak közül.

-Hát ilyen zsarnoknak tűnnék? -halkan felkuncog.
-Az igazat mondjam vagy azt ami jobban hangzik neked?

-Ha így beszélsz a végén megsértődök. Amúgy meg, ki mondta hogy tegezhetsz?

-Elnézést.

-El van nézve. Kivételesen. Nah, gyere csak. -megpaskolja maga mellett a helyet.
-Ugyan minek?

-Azt mondtam hogy ,,menj a szobába és pihenj le", nem? Szóval parancsot szegsz? Hát akkor kénytelen leszek... -mire befejezné Syrax mormogva ugyan, de átballag az ágyig s elterül annak szabad felén- Jó fiú. -ismét csak egy érthetetlen mormogást kap válaszul, a sárkány neki háttal fekszik alkarjaira támasztva a fejét- Még mindig nem vagy valami nagy beszélgető partner. Bár... ha nincs kedved csinálhatunk mást is. -lassan végigsimít a sárkány oldalán aki láthatóan rezzen egy nagyobbat.

-Akkor inkább már a beszélés legyen...

-Mindjárt gondoltam. -visszahúzza kezét kuncogva.
-Miről akar beszélni? -kérdezi még mindig a hátát mutatva gazdája felé.

-Ha valakivel beszélsz, illik a szemébe nézni, ha nem tudnád. -Syrax Leorym felé fordul- Na, így már jobb. Mondjuk... -elgondolkozik pár pillanat erejéig- Ha te már így megtudtad kikből is áll a családom most mesélj te.
-Muszáj? -sóhajt egy kisebbet mire az elf ellentmondást nem tűrően bólint- Mit is kellene mondanom... -vesz egy mély levegőt- A szüleim még jó pár évvel ezelőtt megölték a szemem előtt, mikor még csak gyerek voltam. Volt két öcsém, őket se láttam azóta, nem tudom azt sem élnek-e még. Röviden ennyi. -egy keserű mosolyt húz ajkaira a mondandója végén, gazdája pedig kissé megrökönyödve hallgatja végig majd visszaveszi szokásos kifejezését arcára.

-Nem lehetett könnyű, de nehogy arra számíts hogy ezzel meghatottál és majd gyengédebb leszek veled. 

-Nem is gondoltam volna hogy változna akármi is. -visszafordul az ellentétes irányba- Attól hogy többet tud rólam még ugyan az vagyok akit kiválasztott a beteg ötletei áldozatául. -magára húzza a takarót- Csak egy igába taszított senki akinek senkije és semmije és a ,,gazdája" bármit megtehet vele. -szinte már motyogja utolsó mondatát.

-Na, ezt a hozzáállást már jobb szeretem. -halványan elvigyorodik a hallottak alapján. 

Már rég megtört, mégis küzd ha arról van szó. Vicces lesz így. Talán épp amiatt szokta inkább befogni hogy az ilyesmi megnyilvánulásait magában tartsa? Mikor ez a gondolat járja át elméjét s kényelmesen elhelyezkedik a feketeség ismét megszólal.

-Kérdezhetnék valamit? 

-Persze, mondd mit akarsz tudni. 

-Az édesanyja hol van?

Egy ideig csend lepi be a szobát. Ez talán az egyetlen érzékeny pontja a szőkeségnek. Mióta az eszét tudja az anyja nevelte. Nem volt szükség dajkára, nevelőnőre, magántanárra, ő mindegyikük helyett a fia mellett volt. Ám nem az a kedves, szeretettel teli asszony volt akinek a férje ismerte. Leorymot a ,,tökéletes zsarnok"-nak nevelte, mivel úgy gondolta, fiacskája jóval többre fogja úgy vinni mint annak puhány és érzelgős apja. Ám amikor ez a ,,puhány és érzelgős" apa rájött felesége valódi énjének sötétjére elküldte valahova jó messzire. 

-Távol. Elutazott, mikor már épp büszke lehetett volna rám. -saját szavait kissé megmosolyogja az elf, ez után nem jött több válasz.

Mind a két fél sokáig még a szemben lévő falat vagy épp a plafont tanulmányozza, álom egyikük szemére sem akar jönni. Míg végül pirkadatra mindkettejüknek sikerül elbóbiskolni.

****************************************

Na, sziasztok ^^ Kész a következő rész is. Azt hiszem ezek a rövid elbeszélések is épp elegek voltak a két fő szereplő múltjának ismertetéséhez s ez talán kissé választ is ad a két fiú viselkedésére. Véleményeket még mindig szívesen várok. További kellemes időtöltést~

U.i.: Lehet hogy egy ideig ritkábban jönnek a részek a két bal lábam végett xD Avagy hogy érthetőbben fogalmazzak a kezem be van kötve, így pedig kicsit nehezebb és lassabban megy a gépelés.