A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

19. rész - a kastélyban

Ahogy Syrax távolodik, egyre kevésbe hallja a társalgók számára kissé gubancos beszélgetését. A kastélyba belépve lágy, hűvös levegő csapja meg bőrét, mely egész kellemes érzés számára, hisz kint már volt talán huszonnyolc fok is. Lassú léptekkel indul el a már megszokott útján közben a hatalmas üvegablakokon át az eget kémlelve. 

Ezen az útvonalon majdhogynem soha sem látni egy itt dolgozót sem, így nem arra kell figyelnie mikor jön valaki szembe hogy az adott személyt kikerülgessen. Direkt kitapasztalta szabad perceiben merre mennyire kihaltak a folyosóm mivel az ilyen kevésbé járt részeknek szerinte megvan a maga hangulata. Igaz ami igaz, magát a helyet kezdi megszokni. 
Most a konyha felé veszi az irányt, kivételesen nem szobájába megy egyből. Az itt dolgozókkal kezdi megtalálni a közös hangot és a szakács megkérte hogy mikor visszaér ugorjon le hozzá. Persze nem azért mert csak miért ne, hanem az elf apjánál dolgozik az édesanyja és megkérte hogy vigyen el neki egy levelet, ha már annyit ingázik a két kastély közt. És ha már úgyis mennie kellett, akkor miért ne tehette volna meg, hogy ennyit elvállal s kézbesítette is az irományt. Most csak ennyit akar közölni a szakáccsal, mivel nem szeretné feltartani. 

A közlést letudta, de marasztalva lett egy kis társalgásra. Mint általában ha többen vannak körülötte, most is kissé megkukult és az egy szavas válaszoknál többre nem futotta tőle. Nincs oda azért ha a figyelem középpontjában. Mégis, valahogy soha sem sikeredik eltűnnie mindenki szeme elől, talán mert épp annyira próbálkozik. Mondjuk már annyira nem bánja, mivel ezek az emberek kedvesek és szót lehet velük érteni viszonylag könnyen. Nincs sok szolgaló a kastélyban, most majdnem mindenkivel egyszerre össze is futott, csak éppen pont az a személy nem volt ott akit leginkább hiányolt. Majd meg kellene keresnie.

Ahogy a szobája felé közeledik meglátja hogy valaki áll az ajtaja előtt, annak fa lapjának támaszkodva vállaival. A varázslónő az, de vajon mit akarhat? Mikor Syrax elég közel ér nem mond semmik, csak ellöki magát támasztékától és tarkójára simítva húzza kissé lejjebb a buksiját majd mélyen a szemébe néz, végül elmosolyodik.

-Szóval ezért pont te. -kuncog fel halkabban- Ne aggódj, a másik szemed nem fogja elvenni. -ujjait végigfuttatja beszéd közben a sárkány szemkötőjén, majd hirtelen témát vált- Úgy tűnik mikor az ő hangján parancsolok rád, akkor egyből jössz, de az én hangom meg sem hallottad. -Syrax értetlen fejet vág mire ismét elkuncogja magát a lány- Én hívtalak le a bálra. Tudni akartam ki az új áldozata. 

-Új? -fejét oldalra billenti miközben visszaegyenesedik.

-Áh, ide se figyelj. -legyintget- Csak beszélek össze- vissza. -ismét az az aura öleli körbe ami tegnap este, de pár pillanattal ezelőtt sokkalta erősebben árasztotta a sötétséget kisugárzása.

Ellép mellette majd megindul az ellenkező irányba. De jó, még egy ilyen furcsa személyt kap nyakába Syrax. mert a szadista elf már nem elég. Mélyet sóhajtva nyomja le ajtaja kilincsét...

**************************************************

Na, ez a fejezet is megvan ^^ Remélem tetszik no meg azt is, hogy most olyan csavart tudok majd hozni, amire nem számítotok :3 De az majd későőőb lesz~ Addig is, most nem a fejezettel kapcsolatban hozok kérdést, hanem egy átfogóbbat. Mit gondoltok, hogy fog folytatódni? Vagy megtippelhetitek akár a háttér történetet is, bár azt nem hinném hogy ennyi után kitalálnátok. Hamarosan jelentkezem új fejezettel, addig is kellemes időtöltést~