A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

2. rész - a gazda valódi arca

Syrax eléggé értetlen ábrázattal arcán tápászkodik fel. Az összezavarodottságába egy kis rossz előérzet is elegyedik. Pillanatok alatt visszaveszi kifejezéstelen mimikáját ám szeme még mindig ugyanazt az érzést sugározza.
-Minek? 

-Mert én azt mondtam. -ezzel az elf ujjait ráfonja a sárkány nyakörvére és annál fogva lehúzza a maga szintjére - mivel ő sem alacsony ám újdonsült háziállata bőven száznyolcvan centi felett van- 1. lecke. Ha a gazdád mondd valamit, nem kérdezel vissza hanem azt teszed amit parancson. -eközben végig fagyos tekintetével a méregzöld íriszekbe bámul- Világos voltam?
Pár percig csend uralkodik köztük, kérdésére nem kap választ Leorym. Elkezdi maga után húzni a nyakörvnél fogva újdonsült ,,házi kedvencét". Beráncigálja maga után a hatalmas kastélyba, azon belül is egy üres szobába. Bár nem látszik de elég erős a szőkeség. Amint beérnek bezárja maguk után az ajtót majd a kulcsot a zsebébe csúsztatja a sárkányt pedig a falhoz nyomja.

-Azt kérdeztem: VILÁGOS VOLTAM?! Válaszolj ha kérdezlek, kutya! -förmed rá arcától pár centire.
-Igen... -eltolja magától majd ellép az ajtó irányába, félelemnek egy szikráját sem mutatja- Sárkány, nem pedig kutya.
-Kérdeztem? Nem. -ahogy ezt mondja előkerül ostora, mely sercegve hasítja a levegőt ahogy meglendíti, Syrax a hangra hátrafordul így sikeresen arcát találja az ütés, a meglepettségtől és az ismeretlen, fájdalmas érzéstől kibillen egyensúlyából így a földön ülve köt ki. Kezét arcához kapja egy szisszenés mellet. Az ostor feltépte bőrét és kiserkentette vérét- Ki mondta hogy elmehetsz? -vigyorog le rá az elf.
Ahogy ismét lecsapna az ostor, a sárkány elkapja a végét. Tekintetében nagyobb lángokkal ég a düh. 
-Ereszd el te isten átka! -kiabál rá miközben jól fejbe térdeli. A feketeség elterül a földön, kell neki pár pillanat míg összeszedi magát és felkel ám addig kap még két-három csapást. Bíbor színű vére lassan csordogál friss sebeiből, ahogyan ismét talpra áll pár csepp a földre hull- Ha hagyod magad kíméletesebb leszek~ -elé lépve búgná a fülébe ám a sárkány automatikusan lép hátrébb a távot megtartva- Szóval nem? Hát... rossza választás.

Az ágyra löki s mire a feketeség feleszmél már a végtagjai ki vannak kötve, szabadulni próbál de nem tud. A szőkeség szinte letépi róla a nadrágot majd a boxert is ugyanolyan hevességgel távolítja el róla. Ajkaira tapad egy követelőző csókkal ám alatta vergődő áldozata amint esélye van rá elhúzza fejét.

-Szóval még mindig ellenkezni próbálsz? Kitartó vagy. -ujjai bejáratához csúsznak majd kettőt belé is nyom s mozgatni kezdi azokat- Ez tetszik. -megnyalja ajkai szélét egy vigyor mellett mikor meghallja ahogy a másik alatta tehetetlenül nyög fel s érzi ahogy egész teste megfeszül a mozdulatok miatt.

Nem nagyon ügyködik a tágítással amint kissé úgy látja hogy ,,állatkája" szokja kihúzza ujjait majd kicsatolja övét. Pillanatokkal később már belé is hatol.

Syrax az egészből csak a fájdalmat érzékeli ami majd szétszakítja belülről hátsóját. Nem tudja mikor is veszthette el az eszméletét de mikor ismét kinyitotta szemeit már reggel volt, a kötelek amit tartották már sehol nincsenek. Ahogy megpróbál felülni vissza is borul. Basszus... Mindenem fáj. Ez így nem jó... Gyerünk Syrax, szedd már össze magad, ennyit kibírsz. Próbálja magát ilyen gondolatokkal erősíteni, majd egy nagy sóhaj után felül, fogja a fejét. Vajon mit tett velemi miután kidőltem? Hülye kérdés, inkább tudni sem akarom. Ahogyan talpra áll tekintetét a lassan kinyíló ajtó felé fordítja...

**************************************

Üdv mindenki ^^ Remélem tetszett ez a fejezet, tudom, elég rövid lett ^^"
Hamarosan ismét jelentkezek~