A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

4. rész - na, most mi lesz?

Ahogy az ajtó lassan nyílt ki Syrax jobban a víz alá húzódott, hisz azt hitte ismét ,,kedvenc" elfe állít be ám most megérzései csalókák voltak. Egy alacsony, nála valamivel fiatalabbnak tűnő fiú nyitott rá. Szemei kékek, haja válláig ér, lilás színű tincseit összefogva hordja. Korához képest alacsony, ruhája alapján a személyzet egy tagja lehet.
Ahogy észreveszi, hogy a helyiség nem üres először majdnem megugrik ijedtében, majd gyorsan meghajol.
-E-elnézést. –hangja inkább hat cincogásnak mint beszédnek.
Ahogy ezt az egy szót kimondja hátat is fordít s vissza is csukja az ajtót maga után. A sárkány megmosolyogja a reakcióját. Jó ideje már nem mosolygott, pedig milyen barátságos hatást kelt úgy az arca...

Lábait talpra húzza így térdei kikandikálnak a még gőzölgő vízből, fejét hátra billentve vezeti végig tekintetét a plafonon. Majd az egész helyiséget is áttanulmányozza szemével. Ahogy a folyosókon, úgy itt is a borongósabb hatást keltő színeket helyezték előtérbe, a csempéknél és a falaknál is egyaránt. Ám a poncokon, és - a jó pár fürdőben található - türkök keretein a a fehér és az arany szín az uralkodó. Érdekes, ám nem is rossz kombináció, még ha nem épp a harmóniáról is árulkodik. Mondjuk ezen a helyen mi miatt is lenne harmónia? Csak ennyit fűz hozzá gondolatban majd még gondolataiba merülve áztatja magát a kellemes hőmérsékletű fürdővizében.

Mikor végre elszánja magát, hogy kikecmereg a kádból, addigra már rég kihűlt körülötte a víz. Visszaveszi a ruháit szép lassacskán, felsőt ismételten elfelejt magára venni, hosszú fekete haját lófarokba fogja össze. Még kitekint az ablakon s végignéz a kerten. Ahogy lépne ki az ajtón ám szó szerint beleütközik egy már kevésbé viccesnek tűnő személybe. Leorym áll az ajtóban, kezei mellkasa előtt összefonva. Tekintete álmos és kissé dühös.
-Sikerült nem belefulladnod a kádba? –kissé gúnyosan teszi fel a költői kérdését- Elég sokáig tartott kikecmeregned onnan. –a sárkány csak egy vállvonással válaszol, a ,,sokáig" relatív dolog szerinte- És azt ki is mondta neked hogy hozd a szívbajt az alárendeltjeimre?
-Nem csináltam semmit... -kikerülné az előtte tornyosulót, de az nem hagyja, vele egyszerre lép ugyanazon oldalra.
-Magyarul, akkor már a jelenléted sem kellemes mások számára. –gúnyos vigyorra húzza ajkait.
-Nem tehetek róla, te... -megköszörüli torkát- ön hozott ide. –frufruját elsimítja szeme elől, ezzel együtt pár tincsét füle mögé tűri- De ha ennyire minden az én hibám, bocs hogy élek...
-Hogy megeredt valakinek a nyelve. –házi kedvence arcéle mentén végig simítana ám az elhúzza a fejét- De legalább felfogod azt, amit beléd nevelek. Ennyire legalább a te képességeiddel is futja. 

A sárkány állkapcsát összeszorítja annyira hogy az szinte már fáj, mivel nem akar visszaszólni. Keze körül forrósodni kezd a levegő, ujjai közt lassacskán egy tűzgömb jelenik meg. Ahogy észleli mit csinál inkább összeszorítja öklét ezzel kioltva a lángcsóvát mivel nem akarja az egész birtokot leégetni, ha véletlenül elszállna az agya. Majd gondol egyet és...

****************************************

Hali mindenki ^^ Eddig még nem is kérdeztem. Hogy tetszik nektek a sztori? Tudom, az utóbbi részek kicsit nyugisabbak, de ezt egy hosszabb történetnek tervezem, ezért nem akarok minden jó jelenetet már az elején ellőni. További kellemes időtöltést mindenkinek, hamarosan jön az új rész~