A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

15. rész - egy... barát?

Syrax lassan a falhoz araszol hogy a fordulónál ki tudjon lesni ki világol ilyen késő éjszaka. Lépteit alig hallhatóra tompítja a folyosót fedő szőnyeg, de ilyenkor éjszaka, mikor minden csendes, ez  a hang is jóvalta tisztábban kivehető. Amikor mellette a fel haladta kilencven fokkal elfordul lassan fejét kidugja a fordulón. 
Kis megnyugvással tapasztalja hogy az illető nemhogy nem betörő - akivel mivel erre mászkál biztosan neki kellett volna elbánnia ha már kedves gazdija valószínűleg mostanra a baldachinos ágyikójában az igazak álmát alussza - de egy olyan személy akire sikeresen most a szívbajt is hozta, ráadásul már ismeri is ezt az alakot. 
Aki a feketeségtől kissé meg is ugrott nem más, mint az a lila hajú fiúcska akivel a múltkor olyan jól elbeszélgetett - de a nevét még mindig nem tudja. A sárkány kilép a fal nyújtotta rejtekéből s megszólítja a fiúcskát.

-Hát te meg minek mászkálsz ilyen későn, mint egy holdkóros...? -miközben beszél a srác mellé lép.

-Cs-csak... izé... -hangja most is halk, akár az egércincogás, össze vissza dadog majd vesz egy mély levegőt- Az uraság egyedül jött be és gondoltam megnézem hogyhogy nem vagy mellette...

-Hát... -megvakarja tarkóját- Először én is azt hittem azért visz magával kocsikázni hogy kinyiffantson. - Pedig milyen szép is lenne ha már nem kéne a földön lévő dolgokkal foglalkoznom. Az ilyesmi halállal kapcsolatos gondolatai néha előjönnek de magában is tartja ezeket.

-Értem. -bólint egy kisebbet.
-Gyere -int- ne csak ácsorogjunk itt, az út közepén. -elindul, a fiú mellette sétál. Valahogy eljutnak Syrax szobájáig. 
Az ágy szélére leülve folytatják a beszélgetést. Ahogy az idő telik a fiúcska kezd kissé megnyílni, a sárkány is valahogy úgy érzi hogy végre valaki olyasvalakivel van akire érdemes pazarolni a szavait. 
-Amúgy... elárulnád a neved? -kérdi a kék szemű, pedig épp a másik is ugyan ezt akarta kérdezni.
-Syrax vagyok. Téged hogy hívnak? 
-Misakinak. Akkor, Syrax-san. -a feketeség kissé tiltakozón rázza meg a fejét.
-Ne tedd mögé a ,,san"-t. Én itt csak egy kutya szintjén vagyok tartva, azt pedig azok nevéhez kötik akikre felnéznek.
-Értem... elnézést... -Misaki lesüti a tekintetét és fejét is kissé lehorgasztja mintha olyan rossz dolgot tett volna. Syrak megsimogatja a fejét lágyan.

-Nem tettél semmi rosszat, nah... -A fiatalabbik felpillant a másikra, még a gyertya sárgás fényében is látszik hogy arca élénk piros színt kezd felvenni. A sárkány ezt elég aranyosnak találja, halkan felkuncog.
-N-ne nevess ki!... -arcát felfújja akár egy gyerek, karjait mellkasa előtt összefonva fordul el. A feketeség a hátának dől kicsit fejével és fejé lévő vállával, halványan mosolyog.
-Bocsi.

Még sokat beszélgettek, a sárkány nem is tudja mikor nyomta el az álom. De az biztos hogy mikor reggel felébred Misaki az egyik kezébe csimpaszkodva alszik mellette ajkait kissé elnyitva, halkan szuszogva. Ismét elmosolyodik, csak most veszi észre, mennyire lányos a fiúcska arcberendezése. Megpróbál úgy felkelni hogy ne ébressze fel alvótársát ami sikerül is neki. Az ablakon kitekintve látni hogy a felkelő nap vöröses színűre festi a felhőket és az ég is narancssárgás színben pompázik. Eltel az egy hete amit kötelező gazdája mellett tölteni, most ismét három napra eltűnhet a nyilvánosság elől. Halkan oson ki a kastélyból, épp úgy ahogy előző este bejött majd a kerítést átugorva eltűnik a fák közt...

******************************************

Na hali, ez a rész is kész ^^ Remélem ismét megütöttem a mércét és ez is jó lett. Tegnap mondta egy kedves barátom ( @PiciDemon ) hogy a történetem benn van a mostanában felkapottak között ami nélkületek nem jöhetett volna össze szóval köszönöm mindenkinek aki eddig is olvasta és remélhetőleg tovább is :D A ma reggeli kérdésem hogy mi a véleményetek Mi-chanról? (Misaki, csak én így becézem ezt a nevet xD) Délután avagy este felé is remélhetőleg tudok majd részt kitenni, addig is kellemes időtöltést, hamarosan jelentkezem~