A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

39. rész - múlt

Mikor Misaki meghallja az elf kicsit sem megszokott hangvételét, ledermed. Neki háttal van pillanatnyilag, bár nem is tudna most felé fordulni. Ismét végig játszódik benn az a pár évvel ezelőtti eset. Bár valójában csak pár pillanat, belülről szinte úgy érzi mintha az időben ment volna vissza.

Még egészen kicsi volt és a kertben játszott önfeledten. Ám ez az önfeledtség pillanatok alatt tűnt el, mikor Leorym megjelent előtte. Az akkor is már ilyen kemény szívű nemes elf ruháját vörös folyadék áztatta. Intett, hogy a fiú kövesse majd megindult kastélyába. A kis lilás hajú nem ismerte még ekkor a szőkeség valódi természetét, csak azt a mézes mázos álarcát látta nap mint nap, melyet másoknak mutatott így kétségek nélkül követte. Nem is sejtette mit akar neki a nemes mutatni...

Mikor a férfi dolgozószobájához értek előre engedte a kisebbet hogy nyissa ki az az ajtót és lépjen csak beljebb. A kisfiú elfordította a kétszárnyas ajtó ajtógombjait – alacsony termete miatt még úgy, hogy tíz éves elmúlt, az ajtó kilincsei nagyjából fejmagasságban voltak neki. Az ajtó nyílt és a látvány ami elé tárult teljesen ledermesztette. A szoba olyan vörös folyadékban úszott, akár az elf ruhája – vérben. A helyiség közepén pedig édesanyja hevert, nem mozdult. Nem lélegzett. Szíve már nem vert.

Leorym taszított egyet a fiúcska vállán, hogy az beljebb kerüljön a szobába. Az ajtó zárjának kattanása hozta csak vissza a fiúba a lelkileg ittlétet. A szőke határozott s erős fogással fonta ujjait a gyermek csuklójára és elkezdte annak anyjának holttestéhez húzni. Csupán nagyjából fél méterre tőle állt meg. Lehajolt a gyermekhez miután mögé lépett és olyan hangon szólalt meg melyet azóta sem hallott tőle. Fagyos, komor, letisztult volt minden szava a megszokottakkal teljesen ellentétben.

-Téged akart védeni, miattad halt meg... -tart egy kis hatásszünetet- azaz te ölted meg.

Misaki szemébe könnyek gyűltek melyek utat is találtak maguknak és arcán legördültek. Hüppögve nézte élettelen anyját.

-Itt akarsz maradni? Továbbra is ebben a házban akarsz élni? –a fiúcska bólogatott, közben könnyeit törölgette. Tudta jól, hogy nem lett volna hova mennie ha kidobja a ház ura- Akkor soha senkinek nem beszélsz arról amit itt láttál. –a kisgyermek ismét szak bólogatásra volt képes.

Egész furcsa élmény volt ismét átélni Misakinak elméjében ezt az eseményt. De talán a legfurcsább az hogy anyja arcára nem emlékszik. Csak méregzöld szemeire, melyből mindig erő áradt s azon pillanatokban üvegesen meredtek rá. Gondolatai közül Syrax kemény és a szokottnál valamivel hangosabb hangja rázza vissza a jelenbe.

-Ne küldd el.

-Ugyan, mi ez a hangnem? Tegezel és parancsolgatsz? Ejnye. –a szőke hangjából kihallani mennyire jól is szórakozik.

-Akkor... -mély levegőt vesz a sárkány, felül és az elf felé fordul. Átnéz Misaki válla felett, mintha ő pillanatnyilag ott sem lenne- Kérnem, mondja meg mit tegyek hogy ne kelljen elmennie...

Bár hangjából is visszavett zöld szemében mintha apró lángocskák égnének. Próbálja magát visszafogni, amit az elf is tud. Ahogy azt is tudja, hogy még ilyen állapotban is képes lenne a sárkány neki ugrani, ha úgy adódik. Ha valakit megkedvel, azt mindig is védelmezni fogja. Ilyen egy sárkány. Gondolja Leorym miközben ellöki magát a támasztékától.

-Mit tennél meg érte, hogy maradhasson?...

*****************************************

Na, meghoztam az új részt is ^^ Remélem elnyertem vele a tetszésetek. Vélemények Misaki régi múltjáról? Szerintetek az óta az eset óra változott, és ha igen, akkor hogy? Leorym az maradt olyan amilyen volt, így rá nem kérdezek rá. Kinek van tippje mit kell majd Syraxnak megtennie? Most viszont megyek. Hamarosan jelentkezem, addig is kellemes időtöltést~