A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

32. rész - kínok közt

Syrax mellkasa egyenetlenül emelkedik fel és le. Ujjait a csuklóit tartó béklyóira kulcsolja szorosan s a fájdalmat igyekszik kizárni elméjéből... sikertelenül. Mikor Mike ellép mögüle akkor van egy kis ideje hogy légzését is az elméjében kavargó gondolatokat lenyugtassa. Hosszú lesz ez az éjszaka... A helyiségre ekkor csend telepszik. Nyomott, mély és árulkodó csend melyet csak a sárkány légzése tör meg. Kínzója valószínűleg jót röhög rajt a markába, vagy épp azon gondolkozik mi legyen a következő lépése. Legalább is a sárkány ezt hiszi, pedig eme két lehetőség közül egyik sem a helyes. Az idéző valójában csak azon gondolkozik egy bizonyos tárgy merre lehet. 

A vörös szemű nincs oda a rendetlenségért, ezért sem akarja az egész helyet feltúrni egy dologért. No meg ideje az bővel van, miért kéne sietnie? A saját játékai testét és lelkét is lassan szokta felőrölni. Szóval nem siet sehova sem, ez nála már szinte megszokott dolog. Még jó pár perc telik el mire megindul valamerre és levesz valamit a sok eszköz közül. 

Syrax inkább oda sem néz, a föld sokkalta érdekesebbnek tűnik számára, így azt bámulja. A lassacskán közeledő léptek zaja előtte marad abba. Tekintetét most sem emeli fel. Csak nyel egyet, mintha kő lenne torkában s ráharap alsó ajkára hangját előre elfojtva. 

Mike szórakozásának pillanatnyi tárgyának egyik kezét lefejti a láncról melybe annyira kapaszkodik, mintha az bármin is segíteni tudna. 

A sárkány nem nagyon akar engedni keze lefejtésének, de végül a másiknak sikeredik amivel foglalatoskodik. Majd egyik ujjánál szinte jegesen hideg vasat amely utána körmére ráakaszkodik majd egy hirtelen rántás... és volt közöm, nincs köröm. A zöldszemű cisszen egyet, vére közben lassan megindul ujjából s ujjégéről a földre csöppen. A másik kezén is ismétlődik ez kétszer, de úgy tűnik, a körömletépés okozta fájdalom jóvalta kisebb mint amivel olyan hangokat csal ki az idéző a térdelőből, amilyeneket hallani akar. Háta mögé sétál, közben ujjai közt megpörgeti a harapófogót.

-Nem vicces úgy, ha nem ordítasz.
-Ritka hogy én ordibálok... -hangja a szokottnál is halkabb így nem kivehető belőle, hogy kissé megremeg szóközben.
-Pedig te ma este még jó sokat fogsz, ha rajtam múlik. -a sárkány lassan felemeli fejét amit kissé hátrafordít és halványan elmosolyodik.

-De rajtam is múlik. Nem fogom megadni azt az örömet hogy szipogva könyörgök, vagy azt hogy ordítok, sikítok vagy hasonló.
-Ch... -a vöröslő tekintető arca kissé megkomolyodik. Így még veszélyt sugallóbbnak tűnik, mint mikor vigyorog- Majd meglátjuk.

-A sárkány fejét visszabillenti előre, kissé váratlanul éri az előbbi rengeteg várakozáshoz képest hogy a mögötte álló jóformán ezt a mozdulatot sem várta meg. Hátán egy nagyobb részt összecsíp a fogóval majd hirtelen megcsavarja s tépi ki. A félszemű vére megered egy fájdalmasabb nyögése mellett. Ez a mozdulatsor még jó párszor ismételve van háta különböző részén és felkarjain. Mikor már jóformán fürdik az saját vérében csak akkor van egy pillanatnyi szünet. Az idéző leteszi a harapófogót és elmegy a szoba másik végébe valamiért. Valami folyékony. 

Ismét mögé lép és lelocsolja azzal a sebegek. A sárkány felordít. Friss sebeit az anyag szörnyen marja. Sósav?! Egyből végigfut elméjén s valóban, azzal lett leöntve.

Még hosszú hosszú ideig ez után is kínozva van. Egészen addig míg a vérveszteség ki nem üti. Csak akkor hagyja abba Mike hisz úgy már nem vicces. Végignéz Syraxon majd nemes egyszerűséggel hagyja ott a pince mélyén

******************************************

Na itt is az új rész ^^ Ez egy elég fontos kérdésem lenne. Csak én imádom az ilyesmi dolgokat? Heheh.. ^^" Nem tudjátok elképzelni erre a részre mennyit vártam hogy megírhassam xD Annak, aki yaoit vár sem kell csüggednie, hamarosan az is lesz. Bár először csak egy gyengédebb. Addig is kellemes időtöltést, sziasztok~