A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

Rómeó és Júlia - kicsit másképp

,,Mindenki ismeri Rómeó és Júlia majdhogynem már ősinek számító történetét. Gondolom, nem csak én vagyok vele úgy hogy egy elcsépelt klisé ami szerintem egy kis átalakításra szorul."

Az író néhány szava

Mindenki ismeri a történetet és a felállást, így az eleje akit érdekel az rákeres, minden ugyan olyan míg Mikeúció fel nem keresi drága barátját, Leorymót. Az előbb említett férfi haja rövid s fekete, szemei vér vörös színben pompáznak. Íriszei színének ellenében tekintete akár a jég s az ahhoz párosuló fenyegető vigyora láttán kevés Capulet mer vele packázni, bár elég okot is adott már az életben ahhoz hogy a maga, félelemmel járó tiszteletét kivívja.

Acélbetétes csizmája sarka nagyokat koppan a Montague család egyik nyaralójának fa padlóján. Pontosan tudja, hogy a szőke, arany szemű barátja, azaz Leorymó itt tölti ideje nagy részét mikor olyanja van. És nagyon reméli hogy olyanja van. Az egyik kanapén ücsörög a szőkeség mely háttal van a bejáratnak melyen a fekete hajú bejött. Egy mozdulattal fél kézzel a háttámlára támaszkodva lendül át annak ülő részére barátja mellé.

-Mit akarsz megint?

-Ez aztán életem legszebb köszöntése volt, mondhatom. –lekönyökölve kezében támasztja meg fejét- Amúgy akarni nem akarok semmi különöset. Inkább infókat hoztam.

-Csak azokat mondd amik engem is érintenek.

-Lássuk csak. –ujjain számolja amiket mondd- Savanyú vagy mint egy éretlen citrom, az ellenséges család bált rendez ahol a pici lányukat meg akarják ismertetni a jövendőbelijével és ezt szépen el tudnánk cseszni, az utóbbi időben kezdik azt hinni hogy antiszociális vagy, hoztam a szórakozásodhoz pár új szerszámot. Asszem ennyi.

-Az első miatt ugye tudod hogy simán te is a szórakozó helyemre mehetnél áldozat címszóval?

-Persze hogy tudom. de lenne szíved a legjobb barátod lebaszni a pincébe?

-Lenne. Csak az a baj, hogy ott te előbb szórakoznál mint szórakoztatnál.

-Ne bókolj, még elpirulok. –elvigyorodik.

-Na mindegy. Hogy is gondoltad azt a bulis részt?

-Hát, ha a lányukat akarják valami pénzes pasival összehozni, akkor miért nem szórakozhatnánk egy kicsit a kiscsillaggal? A jövendőbelije akkor visszavonja a házassági ajánlatot és egy pont ismét ide, nekünk.

-Kicsit rosszul hallottam. –elmosolyodik- Ugye úgy mondtad hogy ÉN szórakoznék nem úgy hogy MI szórakoznánk?

-Hjajj te... -lemondóan sóhajt- Persze, úgy mondtam. És neked mondták már hogy ha süket vagy használj hallókészüléket? Vagy ólmot öntöttek a füledbe míg aludtál~?

-Az egyetlen aki meg is merné azt tenni, az te vagy.

-Tudok róla. Na, akkor menjünk bulizni, őfelsége? –kuncog.

-Tetszik ez a megnevezés. –a kérdésre válasz adása helyett azzal válaszol hogy a kijárat felé indul.

A nap már jócskán estére járt, mire Leorymó és barátja, Mikeúció megérkezik az esemény állítólagos helyére, azaz az ellenséges család házához. Mivel álarcos bált tartanak így a két jómadár el tud vegyülni maszkot húzva a tömegben. A szőke egyszer csak kiszúrja Capulet urat és asszonyt mellettük Misaki herceggel és egy lánnyal. Valószínűleg a lány a szépségéről híres Destília. Mondjuk ebből a mende- mondából a gyönyörűségét illetően pillanatnyilag nem tudni mennyi igaz, mivel szinte tetőtől talpig fedi testét a ruha. Hosszú haja copfba van összefogva. A két jómadár összebólint majd a vörös szemű eltűnik a tömegben.

Mikor egy kis időre szétrebben a kis csoport a szőkeség lecsap ,,áldozatára" Percekkel később már valamelyik vendégszobában vannak, a fiatal Capulet pedig az ágyra van szorítva.

-Ó Destilia, miért vagy te Destilia? –búgja az alatta rúgkapáló fülébe.

-Azért, mert nem én vagyok, idióta! –elég szépen ráreccsen, közben kedvesen férfiasságát megtérdeli a felé tornyosulónak, aki nyikkan egy kisebbet.

-Akkor a tudtommal nem létező húga? –gúnyosabban kuncog fel.

-Mert nem is a húga vagyok, nincs is húga. És csak hogy tudd, akinek hiszel épp negyven fokos lázzal nyomja az ágyat egy szinttel feljebb. –szúrósan néz rá s próbálja magáról lelökni.

-Persze, majd pont beadod nekem ezt. –csuklóit feje felé leszorítja, kicsit figyelmesebben megnézi. Fekete haj, és méregzöld, villogó tekintet.

Csak akkor hiszi el amit az alatta nyűglődő mondott, mikor már kezd nadrágja szűk lenni az előjáték során és lerángatja róla a ruhát. Na, ez valóban nem lehet lány mert van valami a lábai közt.

-Még egyszer elmondom, hátha figyelsz már rám! –tekintetét és fejét elfordítja mert így azért kicsit kínos neki a szituáció- Én nem az vagyok akinek gondolsz, hanem a bátyja.

-Akkor minek tipegtél szoknyában a bálban?!

-Neked aztán a felfogási képességed a nullával egyenlő. A húgom nem tudott jönni, de valakinek muszáj volt fogadni a herceget.

-Most már mindegy. –azzal nekiesik a fiúnak.

A herceg időközben elkezdi keresni a mellőle eltűnt személyt. Mikorra megtalálja, már a szőkeség nincs ott, Sybald pedig a takarót magára húzva szundikál az ágyon. Felkelti s addig nem hagyja míg el nem mondja mi történt – eddig az egész nap nem beszélt annyit mint amennyi kérdéssel bombázza a fekete hajút.

Leorinó a faggatás alatt végig barátját keresi, de végül nem akad a nyomára. Valaki felismeri, hogy a Montague család gyermeke és kitoloncolják.

Végül minden jól alakult. Misaki hercegről kiderül hogy a fiúkat szereti és Sybalddal jön össze. Mikeúció, akit azért nem találtak meg mert mikor szólni akart barátjának hogy nem az igazi célszemélyt kapta el, addigra már nyögések sokasága jött a zárt ajtó mögül, így elment a valódi Destriliához és szórakozott egy kicsit vele. lány belehabarodott a doszadistába és kijelentette hogy vele fog összejönni akár tetszik a fiúnak akár nem. Loerimó pedig átvette apjától a család vezetését és legyőzte az ellenséges családot.

~The end~

,,És most hogy a történetnek vége,

az író is lazít végre.

Remélem tetszett,

de én most megyek."

Az író néhány újabb szava

U.i.: Elnézést hogy a yaoi rész kimaradt, de így is órákon át írtam qwq