A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

25. rész - ,,jó" barátok

Syrax ahogyan hallgatja Destily elbeszélését lassan már tányér méretűre nő szeme. Valahogy elképzelni sem tudja, ez a három személy mégis hogy került össze. Abba pedig belegondolni sem akar, hogy mégis milyen lehetett ha ezek összefogtak valamiben. Csak egy pillanatig fut át elméjén, de szépen ki is rázza a hideg.
-Ti hogy is lettetek ilyen csapat féle? -érdeklődik kis némaság után.
-Tudni akarod? Hosszú sztori, gyere, üljünk le. -int és bemegy a kastélyba. Lassú léptekkel követi a sárkány.
Leorymék a dolgozószobájában ülnek egymással szemben egy-egy fotelben. A fontosabb dolgokat meg is tárgyalták, most csak eszmecserét folytatnak.
-Nem értem, hogy ha a manipuláló képességed megvan miért nem beneveled a játékod?
-Mi a vicces abban ha minden szavamra egyből ugrik? Vicces ahogy a távot próbálja tartani.
-Kisebb az esélye hogy megint megpörkölődj. -felkuncog.
-Te aztán mindent kiderítesz.
-Én? Dehogy. -legyint- Csak mindenről akaratlanul is értesülök.
-Csak tudnám te milyen személyekkel deríttetsz ki mindent... -kissé mormogja.
-Nem személyekkel. -jobban elvigyorodik- Ha azt akarod, hogy a kismadár csiripeljen akkor adj okot a dalolására.
-Tudtad, hogy néha már idegesítő hogy még nekem sem tudsz ingyen szolgáltatni valamit? -áttelepszik Mike ölébe, arcára simítva húzza végig egy ujját annak alsó ajkán.
-Érdekember vagyok, tudod jól. -szőkés tincsei közé túrva húzza magához közelebb.
-Tudom, tapasztaltam már. -ajkaira csókot nyom, majd mézmázosabb hangnembe vált- Még mindig kellek, ugye?
A fekete hajú röviden viszonozza a csókot.
-Ezt már megbeszéltük tudtommal. -lekönyököl és kezébe támasztja állát- Te is csak játszottál velem és én is csak szórakoztattam magam veled. -Pimaszabb hangnembe vált- Azaz inkább benned.
-Úgy mondod, mintha olyan szörnyű ember lennék. -teszi a sértődöttet.
-Te meg úgy mondtad, mintha olyan ragaszkodó lennék. -utánozza az elf hanglejtését.
-Mert az is vagy. -kuncogva suttogja fülébe, amitől a feketeséget kirázza a hideg.
-Nem vagyok, nem értem honnan veszed.
-A kisállataid beneveled, de úgy hogy ne merjenek neked a legapróbb dologban sem ellenszegülni és annyit kínzod őket hogy ne merjenek elszökni. -ennél a mondatnál átveszi a másik.
-Ezzel testileg és lelkileg megtöröm őket, azaz a kedvemre formálom. Azok a könnyes könyörgő szemek amikkel azért remegnek hogy öljem már meg őket... egyszerűen imádom.
-Aztán meg is teszed amit kérnek.
-Ki mondta? Annó talán azt tettem, de jobb szórakozásra leltem.
-Na de... honnan tudsz ennyit? -visszatér a fő témához.
-Idéző vagyok mint azt tudod.
-Ahha, sok újat mondtál. -ironizál.
A vöröslő tekintetű előhúz egy kártyalapot, -mely mind a két oldalán csak éj fekete- a tenyerén kitámasztja hogy sík felületen legyen. Egy pentagramma félét rajzol a lapra. Egy tenyér nagy pók jelenik meg a lap helyén. Leorym mikor meglátja a pókot szinte hanyatt esve ugrik ki Mike öléből.
-Ezek a kicsikék mindenütt ott vannak. -kuncog.
-Kicsikék?! -a mindenhol szó hallatán tekintetét körbevezeti a helyiségen.
-Igaz, nem pont ekkorák, csak az én Picim ilyen nagy. -a pókot átmásztatja a vállára miután dzsekijét levette. Jobb karján végig egy kígyó tetoválás siklik végig, ez az idézők jele- Ha valami számomra is érdekes történhet, akkor értesítenek.
-Sunyi, sunyi... ez tetszik. -halkan felkuncog, de szemét a nyolc lábú bestián tartja.
-Nem az volt a célom hogy neked tetszőt mutassak, hanem hogy számodra valami újjal rukkoljak elő...
**************************
Na, ez a fejezet is elkészült ^^ Kezeket fel, ki gondolta hogy Leorym fél a pókoktól? Amúgy akinek nem tetszik ez a Mikeval történ párbeszéd, azt sajnálom, mivel a következő rész is még ilyen lesz. Pár apró infót lehet ezekben a két szadistáról megtudni pwp
Holnap reggel jön az új rész, addig is sziasztok~