A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

36. rész - búcsú

Syrax ahogy fejét elfordítja meglátja, hogy valaki az ágya szélén ül. Neki háttal van, kékes és barnás tincseit mutatja felé. Tudja ki az, csak a neve nem rémlik neki hirtelen. Azaz hosszú percekig tarkó agyalás után sem sikerült rá visszaemlékeznie, szóval most egy kicsit már-már inkább birkának érzi magát.Egyik kezével lomhán felé nyúl és mutató ujjával kicsit megböködi a hátát.

-Te meg hogyhogy itt vagy kutyus? -azért ,,kutyus"-ozta le mivel hallotta hogy az idéző is úgy szokta nevezni általában. Na meg kicsit tényleg olyan kutya féle lény formája van. 

A nem várt érintés és szavak hatására elég nagyot rezzen a fiú, hátra is kapja a fejét. Felmorran a kutya szó hallatán, bár morgása inkább nyűgös.

-Farkas vagyok... -fúj egy kisebbet, ujjait végigfuttatja a csuklóján lévő hegeken.

-Bocs. Nem mondtad... -kezét lassan visszahúzza- De azt nem mondtad el, hogyhogy itt vagy. Nem mintha zavarnál, csak meglepett.

-Hát... -kissé félrepillant- Túl nagy ez a ház és kicsit elkeveredtem...

A sárkány magában mosolyog a hallottak miatt, de nem mert kinevetné, hanem eszébe jutott ő is mennyit szenvedőzött a folyosókkal, ami most sincs sokkalta másképp.

-Hova akartál eljutni? -kérdi meg végül.

-Sehova... -hallatszik a halk válasz.

-Akkor meg, hogy értve keveredtél el? -fejét kissé oldalra billenti.

-Vissza nem találok... -látszik hogy nem kicsit van megilletődve, hogy ennyit ér a tájékozódása neki is.

-Én se voltam az elején jobban tájékozódó ebben a házban. -felkönyököl- De ha akarod megmondhatom merre indulj vissza. Csak merre van az a vissza ahova mennél? 

-Hátö...  -próbálja betájolni az merre is lehetett az égtájakhoz képest, de az sem megy. Csak ide oda bököd mutatóujjával a levegőben egy ,,erre"-t vagy egy ,,arra"-t mormolva- ...a kijárat. 

-Ennek a szobának az ajtajától indulj jobbra és végig a bal oldali falat kövesd a kanyaroknál.

-Köszi... -felkel az ágy széléről és megindul.

-Jössz még? -azért rákérdez, hisz miért is ne? Misha visszapillant.

-Ma este már megyünk. Később pedig... maximum Ő jöhet. -a sárkány kissé értetlen pillantásai miatt röviden elmagyarázza- Úgyse kellek neki pár hónapnál tovább, ha megun elvágja a torkom és vége is. -azzal kilép a szobából és becsukja maga után az ajtót. 

Elég könnyen beszél a saját haláláról, mit ne mondjak... Bár, valószínűleg én sem végzem sokkalta másképp. Csak ennyit fűz hozzá a búcsúszóhoz gondolatban.  Magában maradt. Máskor csak örülne ennek, de most elméje egyszerre túl sok információval bombázza, melyeket nem nagyon megy neki szelektálni. És unalmas is neki, hogy meg sem tud moccanni szinte. Az ilyen pillanatok azok, mikor az embereknek hirtelen minden bajuk van melyek ellen nem igazán tudnak tenni. 

Jobb dolog híján egy kis lángot formál tenyerében és azzal kezd szórakozni. Egy idő után rájön, hogy képes a tűzcsóva alakját megváltoztatni, így meg is találta mivel fogja magát az elkövetkező időkben lefoglalni...

*************************************

Na sziasztok ^^ Tudom, ez egy kicsit unalmas és vontatott fejezet lehetett, de ez van. Egy időre ideje elköszönni Mike-éktól most, de talán nem ez volt az utolsó hogy szerepeltek. Amúgy úgy tartják, hogy az író mindig hagy magából nyomot a karaktereiben. Hát... nekem a 2-es föcim hagyott nyomot Syraxban és Mishában xD Amúgy ez a két karakter egy kissé szerintetek is megtalálta a közös hangot? Amúgy mi a véleményetek a kis farkasról? Ebben a részben így elköszönésképp azt hiszem kicsit jobban sikerült bemutatnom milyen is. Nah, de én megyek. További kellemes időtöltést és hamarosan jelentkezem~