A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

6. rész - a pince mélyén

Sziasztok. Most kivételesen a fejezet elején szólnék pár szót. Igazából három dolgot szeretnék mondani:
1: Mindenki ismeri a saját gyomrát, hogy mennyit bír. Van akinek ez lehet hogy durva lesz (pedig visszafogtam magam xD) szóval csak saját felelősségre.

2: Van az a mostanában nagy sikerű manga, azt hiszem Killing Stalking a címe vagy mi. Mielőtt valaki azt gondolná hogy annak a copija, megjegyezném hogy egy oldalt sem olvastam belőle. Ha valami hasonlóság lenne, akkor a mangaka tudja mi a jó xD
3: Jó olvasást ^^

A három nap mind a két személynek gyorsan telt el. Kinek ezzel, kinek azzal. Kicsivel a 72 óra eltelte előtt ér vissza a sárkány a birtokra majd a kertben földet érve visszaveszi emberi alakját. Sejti hogy azért a tűzgolyóért még kapni fog így próbál úgy közlekedni hogy ne nagyon lehessen észrevenni. Tisztában van vele, hogy így se ússza meg, hanem csak halogatja azt ami vár rá, rossz előérzete már mióta elment innen, azóta felütötte fejét, ám nem egy olyan alak aki megszegi a szavát. Ha azt mondta visszajön, hát úgy lesz.

Ahogy az egyik sarkon befordulna épp hátra fele néz vissza, így sikeresen beleütközik valakibe aki ennek hatására a földre is huppan. Fejét odakapja s megpillantja a földre lecsüccsenő múltkori lila hajú fiúcskát. 

Kezét nyújtja hogy felsegítse.
-Bocs... -a fiúcska elfogadja a segítő kezes kissé félénket s feltápászkodik a földről.
-Se-semmi baj. -zavartan elmosolyodik.

-A múltkori miatt is. -megvakarja a tarkóját- Nem akartam rád ijeszteni...
-Semmi baj, csak nem számítottam rá hogy lesz benn valaki. -kezeivel úgy kapálódzik zavarában, hogy még a sárkány is elmosolyodik a szerencsétlenkedésen.

Épp kezdenének belemerülni a beszélgetésbe mikor a fiú tekintete hirtelen rémültebb lesz, de nem beszélgető partnerére néz, hanem át annak válla felett. Syrax kissé értetlen fejjel fordulna hátra ám egy erős ütés éri fejét, akkora hogy ájultan esik a földre... egy vára darabjaival együtt -a vázával ütöttek a fejére s az darabokra törött. Az ütést a kissé megkattantan vigyorgó elf férfi mérte háziállatára. Arcán sebét egy kötés fedi. Ráparancsol szolgájára hogy takarodjon az útból s az fülét farkát behúzva engedelmeskedik. 

Mikor a sárkány visszanyerte eszméletét feje zsongott s hosszú percekbe telt mire szemeit képes volt kinyitni. A helyiségben, ahol van gyér a fény. Sehol egy ablak, csupán gyertyák minősülnek fényforrásnak itt-ott elszórtan elhelyezve. Azonban a sötétnél sokkalta rosszabb az a bűz mely a helyet belepi. Doh és alvadt vér szagának elegye szinte fojtogató a férfi számára - mondjuk a nyakörve miatt nem mintha nem fulladozna eléggé. Ahogy kezét fejéhez húzná lánccsörgést hall s csuklóján feszes bőrszíjat észlel. A plafonról lóghatnak le a láncok melyek akadályozzák a mozgásban - jó ideje ide lehet felkötve, mivel már nem érzi mellső végtagjait. A hűvös földön térdel, mikor megpróbálna onnan felállni a félhomályban megmozdul valaki. Tesz felé az alak egy lépést.

-Maradsz a  földön! - az ismerős hang eltéveszthetetlen. Az elf férfiú morrant rá. A sárkány jobbnak látja engedelmeskedni.

Lassan, szinte már idegőrlő tempóban halad felé Leorym. Mikor egy égő gyertya mellé ér látni lehet arcát, mely érzelemmentes, szemeiből pedig fagyos bosszúvágy árad. 

Mikor Syrax elé ér kissé legörnyed hozzá, fosszú fekete tincsei közé futtatja ujjait majd azokat kissé megtépve kényszeríti hogy felnézzen rá. 
-Nem akarsz esetleg mondani valamit? -a sárkány állkapcsa megfeszül, mélyen a veszélyt sugalló tekintetbe mered. Egy szót sem szól- Hát így is jó. Mire végzek úgyis könyörögni fogsz hogy hagyjam abba... vagy öljelek már meg.

Elereszti a hosszú tincseket és ellép előle. mögé ballag szép lassan, majd mutató- középső- és gyűrűs ujját végighúzza fedetlen hátán, gerince mentén. Szívével együtt érintése is olyan akár a jég. A térdelő fél háta az érintés mentén befelé ívesedik, próbál elhúzódni.

A jeges ujjak elhúzódnak majd egy ostor fogójára fonódnak. Ám az nem egyszerű eszköz, kicsit át van alakítva - a végére egy helyes és karom szerű fémdarab van erősítve.

Lesújt az eszközzel házi kedvence hátára. 1... 2... 3...

Syrax valahol 32 után nem számolta tovább. Az első csapásokat még hang nélkül tűrte alsó ajkát beharapva - melyet véresre is rágott így - de a végén már minden ütésnél felordít. Hátán patakokban csordogál vére, fejét lehorgasztja mikor már egy ideje nem észlel több csapást. Az ostor a földön koppan ahogy Leorym elereszti fogóját s ellép onnan. 

Ez még csak a nevelés volt, a büntetés csak most következik. A sárkány mögötti falnál van egy kályha melyben tűz ég hatalmas lángokkal. Odalép s az előre odatett felizzított végű vasrudat kiszedi a forróságból. Visszasétál a sárkánya elé. A vasdarab vége narancssárgás színnel izzik, néha egy egy kis szikra pattan le róla.
A sárkány álla alá fog s ismételten felszegi fejét.

-Ezt az arcomért, kutya. -azzal a forró vasat a sárkány bal szemébe nyomja.

A feketeség ordít fájdalmában, de fejét nem tudja elhúzni. Érzi ahogy szeme lassanként folyós masszává olvad. Egy része lefolyik arcán, a maradék pedig a vasra ragad. 

Ezután elhajítja a vasdarabot az elf. Egy gúnyosabb, s lenéző mosolyt küldd még a sárkány felé majd hátat fordít s otthagyja áldozatát. Megkötözve, szörnyű kínok közt, a saját vérében úszva, a sötétben...