A fogoly sárkány [BEFEJEZETT]

13. rész - levél

Syrax reggel arra ébred a félálom beli állapotából hogy egy bizonyos elf ,,véletlenül" átgyalogol a fején mert nincs kivilágítva hogy ugyanott van ahol este hagyva lett. Morran egy kisebbet s fél szemét kinyitva pillant fel Leorymra aki úgy tűnik valóban nem a földön jár. Egy levelet próbál nagy erőkkel megfogalmazni, közben pedig a szobában össze vissza járkál mint egy holdkóros. Golyóstolla vége ajkai közt van, azt rágcsálja míg egyik kezében a papírt tartja a másikkal meg szőkés tincsei közé túrva vakarja fejbőrét. 

A sárkány inkább felkel a földről mielőtt ismét átgyalogol rajt gazdája. Kötéseit az éjszakai álmatlan perceiben leszedte magáról mivel már úgy érezte eléggé behegesedtek sebei. Valóban, már csak hosszú, fehéresebb csíkok tarkítsák hátát s nagy valószínűséggel azok ott is maradnak rajt. 
A szőkeség egy lemondó sóhaj mellett ül le egy fotelbe és rakja a kis asztalra félkész irományát. Sárkánya kicsit kíváncsi mivel nem képes boldogulni így mögé oson - ha már jelenlétéről ennyire meg van feledkezve a másik, talán nem veszi észre alapon - hogy bele tudjon olvasni a levélpapír tartalmába. De végül nem sikerül neki valami nagyon, mivel az elf rondábban ír, mint az apja - arra Syrax is rájött hogy amit a hintóban elemezgetett gazdája az az apjának a levele lehetett. Így inkább a válla felett lassan átnyúlva elveszi az asztalkára rakott holmit. Leorym a mellette elnyúló kézre sandít.

-Mire készülsz?

-Gondoltam, megnézem mi volt az oka hogy átgyalogolt rajtam, de nem fűzött hozzá semmi kedvességet. -elemezgetni kezdi a macskakaparást.

-És ki is engedte meg hogy így, önakaratból meg is tedd amire gondoltál?
-Senki. De azt hiszem tudok segíteni a levél megfogalmazásában, ha szeretné. -nyújtózik egyet ásítva s a szabad fotelben helyet foglal. 

-Persze, pont te. -egy kissé gúnyolódósabb hangnemmel mondja, közben házi kedvence átveszi tőle az írószerszámot. Az asztalon volt több üres papír is még, egyet maga elé húz s arra kezdi leírni gazdája kusza irományának érthetőbb változatát. Pár perc múlva felé nyújtja a kész levelet.

-Olvassa csak el... -az elf átveszi majd beleolvas- Ne várj dicséretet. De erre legalább úgy tűnik jó vagy. 
-Nem is vártam. -azzal inkább átsétál az ágyhoz és elhasal rajt. A szőke már épp rá akarna szólni, hogy érvényes még amit este mondott de végül mégsem teszi. 
-Ma alkonyatkor indulunk haza. 
-Juhú... -ezt egy fáradt sóhaj mellett mondja a feketeség s hangjából érezhető hogy szarkazmus. Leorym egy kuncogás mellett lép mellé és húz a hátsójára egy csattanósat. 

-Lehetőleg ma se csinálj galibát. -miután ezt mondja ki is lép a helyiségből. 
-Pedig minden vágyam az volt. -tovább folytatja az ironizálást majd alkarjait feje alá csúsztatja.

Szemhéjai elég hamar elnehezednek így lehunyja azokat. Aludni tervez az indulásig, de mint majdnem mindig, most is keresztül húzza valaki a számításait. Nem telik el tíz perc az elf elmenetelétől számítva míg valaki nem koppint párat az ajtón majd be nem lép. 

A sárkány lomhán emeli fel fejét majd nyitja ki szemeit hogy megnézze ki jött. A kis Scarlet az, Leorym húga. A kislány odalépked az ágyhoz majd sírós hangon rákezd.

-Segíts...

-Mi történt? -felül a feketeség.

-Hógolyó... 

******************************************

Na sziasztok ^^ Remélem ez a rész is elnyelte a tetszéseteket. Így utólag is meg szeretném köszönni a sok biztatást hogy még abba ne hagyjam és örömmel jelentem be, hogy újult erővel gondoltam át és ha sikerül mindent úgy leírnom ahogy elterveztem még jó sok részre számíthattok :3 Ha már ennyire beleszoktam hogy kérdezgetlek titeket a fejezetek végén akkor itt a következő két kérdés: Szerintetek mi állhat a levélben? Mit gondoltok, mi történt a kis fehér cicussal? Hamarosan (ha minden jó megy talán még ma este) új résszel is jelentkezem~ Addig is jó időtöltést mindenkinek :D