Akaratos Főnököm. (End)

3.rész

Késtem sokat. De nem olyan könnyű meg írni. Na de mindegy mert itt van. Köszönöm, hogy olvasa valaki és a commenteket. 😍💖💙

Su:
Ez túl sok feladat volt, de nem adom fel.
Fel mentem Jimin házába a portás elég furán nézet, de nem érdekelt. A liftel mentem fel, ahogy fel értem röktön az ajtóhoz léptem.

-Kód?! - döbbentem meg. - Talán.

Be írtam egy régi kódot még a suliból... Jó volt igy ki nyílt az ajtó. Óvatosan léptem be, de egy édes kutyust pillantottam meg. Nagyon aranyos volt fehér bundával közelebb lépdeltem, de morogni kezdett. Kezem felé nyújtottam, de meg harapott.

-Auch... - szorítottam össze fogamat.
A kutya hírtelen el engedte kezem és nyalogatni kezdte.
-Semmi baj. - mondtam lágyan. - Nem is fájt.

Gyorsan be pakoltam és indultam is vissza. Meg rendeltem az ebédet és...most...
"MI TÖRTÉNT?! - sikítottam fejemben."
Jimin a kezei között tart. Én meg kezdett zavarba lenni. Szemével szemembe néz és arcom vizsgálgata.
Gyors mozdulattal ki ugrok kezéből és el indulok ki, de még vissza kiabáltam neki.

-AZT CSINÁL VELE AMIT AKKAR. - léptem ki az irodából.

Kint az asztalomhoz léptem és mélyen lélegezni kezdtem. Úgy döntöttem nekem is kell ennem valamit, igy le mentem.

"Zavarba ejtő volt. - gondolkodtam el lefelé lépdelve a lépcsőn."

Hírtelen egy erős mellkasnak ütköztem és majd nem hátra estem, ha nem fogot volna meg az illető.

-Jól vagy? - kérdezte.
-Annyira sajnálom. - néztem fel rá. - De helyes vagy.
-Köszönöm. - nevet. - Asszem.
-Sajnálom. - kértem bocsánatot. - A nevem Su Wang.
-Su Wang?! - döbbent meg. - Az új lány.
-Igen. - fordultam el.
-Üdv itt. - fogta meg a kezem. - A nevem Kim Tae Hyung. Vacsorázunk?
- Heee?! - ilyedtem meg.
-Már mint. - túrt hajába. - Üdvözlő vacsi. Szoktunk ilyet csinálni, de veled eddig nem találkoztunk.
-Rendben. - mosolyogtam rá. - Jól hangzik.
-Akkor munka után. - intet és tovább sétált én meg le.

Ki sétáltam és közeli kis kajáldába mentem.
Meg ebédeltem, de vettem egy kávét és vissza mentem. Túl sok volt a lépcső teli hassal igy a liftel mentem. Fel érve Jimin ált az asztalomnak támaszkodva, ahogy meg látott ideges lett.
"Mi baja?! - húztam össze szemöldököm."

Meg ragadta csuklóm pont ahol a kutyája harapott meg.
Fájdalmasan össze szorítottam fogamat, fejem le hajtottam.

-HOL VOLTÁL? - rángatot meg.
A fájó kezem miatt nem válaszoltam.
-SZÓ NÉLKÜL EL MENTÉL. - szorította kezem.
-Nekem is kell ebédelnem. - néztem szemébe. - Nem teszik elém.
-De előtte szólnod kell! - engedte el kezemet.
Hírtelen szorítottam kezem a fájó részre.
-Mi van veled? - nyúlt kezem ért.
-Semmi. - ki akartam kezem húzni, de nem sikerült.
-Ez. - húzta fel ing ujjam. - A kutyám volt?
-Igen, de az én hibám volt. - próbáltam le húzni felsömet.
-Maradj itt. - lépet be irodájába majd ki is jött. - Ülj le.

Tettem ahogy mondot. Fel ültem az asztalra és felé nyújtottam kezemet.
Rám se nézet, csak kezemmel foglalkozott vagy is arra koncentrált.
Hírtelen rá fújt én meg ki húztam kezemet.

-Tards itt. - fogta meg újra.
-Bocsánat. - hajtottam le fejem.

Csendben voltunk mind ketten. Épp a sebbtapaszt tette kezemre igy váratlanul ért mondata.

-Ma. - tette kezemre a tapaszt. - El kell jönnöd velem egy vacsorára.
-Nem lehet. - mondtam.
-Miért? - ált fel velem szembe.
-Meg hívtak egy vacsorára. - ültem még mindig az asztalon.
-Ki? - hajolt közelebb.
-Kim Tae Hyung. - válaszoltam. - Üdvözlő vacsora lesz.
-A titkárnőm vagy! - lett ideges. - Igy muszály velem jönnöd.
-Miért kéne?! - nevetem ki. - Munka idő utàn lesz.
-De ez a munkádhoz tartozik! - szorította ökölbe kezét.
-A munka időn belül azt csinálok. - néztem szemébe. - Amit akarsz, de utána nem parancsolsz nekem.
- Rendben. - adta meg magát. - Akkor még a munka idödben lesz.
-Oké. - tettem kersztbe lábam még mindig az asztalon ülve. - Mostmár békén hagy...Uram.
-Jól van. - ment be irodajába.