Akaratos Főnököm. (End)

20.rész

Hoztam egy részt így reggelre sajna  "Több akarók lenni" könyvekhez nem tudom részt publikálni. Nem tudom miért, de próbálkozok vele.

Su:
Nam-Gyeong és én fel mentünk, hogy le tudjam fektetni a mai nap után. Sokat játszott és ugrált a szülinapján így nem csoda, hogy nagyon el fáradt.
Meg fürdött, át öltözött  és fogat is mosott majd le is feküdt a kedvenc macijával amit az apukájától kapott.
Épp be takargattam mikor kíváncsian engem nézett.

-Anyu az a bácsi lent ki volt? - kérdezte.
-A papád. - ültem le az ágy szélére. - Tudod kicsim eddig sok dolga volt így nem ért rá.
-És most miért nem találkozhatunk vele? - folytatta a kérdezést.
-Most az apu beszél vele. - simogattam haját.
-Kár pedig kedves bácsinak néz ki. - húzta magához a macit. - Anyu?
-Igen? - mosolyogtam.
-Olvasol nekem mesét? - nézett boci szemekkel.
-Persze. - vettem elő a kedvenc könyvét a Hókirálynőt.

Míg olvastam neki addig hallottam, ahogy Jimin az apjával veszekszik. Nam-Gyeong meg ijedt így be csuktam az ajtót és mellé feküdtem.
Ahogy el aludt én el indultam le az emeletről lent egymással szemben álltak és beszélgetek.

-Jó estét. - léptem le a lépcsőről. - MR. Park miért van itt?
-Látni akarom az unokámat. - válaszolta.
-Eddig erre se jöttél. - nézte idegesen apját Jimin.
-Az én unokám jogomban áll látni. - nézett fiára.
-Rá se néztél az elmúlt öt évben. - folytatta Jimin. - Miért most?
-Jimin. - öleltem meg mire körém fonta kezét és légzése is lassult.
-Apa. - hallottam meg kincsem hangját. - Haragszol a bácsira?

Gyeong a lépcső tetején állt a macival a kezében közben minket nézett álmosan. Férjem el engedett így fel tudtam menni hozzá. Engem nézett, majd Apjára nézett aggódva.

-Nem akarók aludni. - rázta fejét. - Apu is jöjjön.
-Apu most nem ér rá. - öleltem meg.
-Mostmár láttad. El is mehetsz. - mondta férjem idegesen.
-Rendben el megyek fiam, de még vissza jövök. - ment ki az ajtón.

Férjem sóhajtott, majd mosolyogva fel jött az emeletre és kezébe vette Gyeong-ot. Kezemmel meg érintettem karját mire rám mosolygott.

-Mehetünk aludni? - kérdezte.
-Igen. - bújt apja nyakába kincsem.

Le fektetük aludni, majd mi is le feküdtünk. Tudtam, hogy ne kérdezek tőle semmit az apjáról csak hozzá bújtam és aludtam.

Reggel~
Karjai között ébredtem ami annyira jó volt. Szemem ki nyitottam és fel néztem rá, de ő már fent volt.

-Reggelt drágám. - adott egy csókot.
-Hogy-hogy fent vagy? - kérdeztem álmosan.
-Nem is aludtam. - válaszolta. - Gondolkodtam.
-Miről? - ültem fel.
-Apámról és arról ami tegnap volt. - válaszolta. - Talán hagynom kéne, hogy lássa?
-Ezt csak te tudhatod. - fordultam hozzá és simítottam arcára amibe bele is bújt. - De most aludj. Rendben?
-Rendben. - csúszott le.

Apró lépteket hallottam így ki kelve az ágyból fel véve köntösöm mentem ki. Enyhe zajokat hallottam így arra mentem. Kincsem épp vizet engedett magának egy székről állva, ahogy sikerült neki úgy le szállt és felém fordult.

-Szia anyu. - mosolygott.
-Szia. - nevetem. - Miért nem szóltál?
-Hagyni akartalak aludni. Tegnap apu kicsit haragudott így nem akartam fel kelteni. - hajtotta le fejét.
-Aranyos vagy. - mosolyogtam. - Öltözünk fel, rendben?
-Oké. - itta meg a vizet és mentünk fel.

Már egy ideje csak válogatott mikor egy kis ruhát vett ki és mutatta felém.
Egy ilyen pufi ujjú nyakánál csipkés ruha volt. Segítettem neki fel venni és kerestem hozzá neki cipőt na meg zoknit is, haját is meg fésültem és már kész is volt.
Én is fel öltöztem, majd csendben ki is mentem a szobából.
Már jó ideje lent játszottunk egy társassal, de csengettek.

-Mindjárt jövök. - adtam neki egy puszit.
-Siess mert én fogok nyerni anyu. - nevetett.
-Na azt nem. - nevettem és az ajtóhoz mentem.

Meg igazítottam ruhámat, hajamat enyhén, majd a kilincsre téve kezemet le nyomtam azt. Ahogy az ajtó kinyílt Tae állt ott mosolyogva engem nézve.

-Csinos vagy. - ölelt meg.
-Köszönöm. - húzódtam el. - Be jösz?
-Ezért jöttem. - lépett be.

Gyeong ahogy észre vette egyből fel állt és hozzá futott. Tae fel vette kezébe, majd pörögni kezdett vele.

-De szép az én hercegnőm. - pörgött vele. - Mi jót játszottál?
-Társast anyuval. - mutatott a játékra.
-Akkor játszunk. - ült le vele a földre én meg velük szembe. - Ki jön?
-Anyu. - adta oda a kockát.

Sokat játszottunk és sajna vesztettem ellenük. Össze pakoltam a játékot és ebédet kezdtem csinálni addig ők rajzoltak valamit.
Kevergettem az ételt mikor valaki be lépet és mellém állva bele szagolt.

-Hmmm.. - mondta, majd meg fogta a derekamat. - Dejó az illata.
-Remélem az íze is jó. - emeltem meg a fakanált mire oda hajolt és meg kóstolta.
-Nagyon finom. - mosolygott.
-Kész is. -mosolyogtam rá. - Gyeong kész az ebéd. Pakolj el.
-OKÉ. - kiabálta.
-Tányérok. - kezdtem nyújtozkodni, de Tae el nyúlt fejem mellett és le vett négyet. - Köszönöm.
-Szívesen, ha már úgy is meg engeded, hogy maradjak. - ment az asztalhoz.

Elő vettem az evő eszközöket, de meg fordulva ott állt Tae. Először meg ijedtem.

-Segítsek még valamit? - kérdezte.
-Azt hiszem, hogy nem kell. - gondolkodtam. - Nyugodtan ülj le én meg megyek és szólok Jimin-nek is.
-Hagyd had aludjon. - mondta nekem le véve négy poharat.
-Igaz, de lehet hogy éhes. - tettem le mindent az asztalra.
-Su nem lehetne, hogy csak mi együnk.. - itt egy pillanatra csendbe maradt. - Nélküle.
-Tae, Jimin a férjem és szeretem őt. - indultam fel.

Utánam jött és már fent megfogta a csuklómat, majd maga felé fordított.
Furcsa volt a tekintette, de mostmár ideje, hogy túl lépjen rajtam.
Kezét le toltam az enyémről, majd nagy levegőt vettem és bele kezdtem.

-Kérlek lépj túl rajtam. - néztem rá szomorúan. - Tae el telt öt év. Ez neked nem jelent semmit se? Van egy lányom és férjem is.
-Su nem megy. - dőlt a falnak.
-Kérlek ez nekem fáj, ahogy szenvedsz. - néztem szemébe. - Hiába mosolyogsz tudom, hogy fáj ha Jimin-nel látsz.
-Igen fáj. - hajtotta le fejét.
-Tudom. - fogtam meg kezét. - De túl kell lépned magad miatt.
-Most el megyek. - ment le, majd csak az ajtót hallottam.

Be mentem Jimin-hez és fel keltettem. Ki nyitotta a szemét én meg egy reggeli csókkal keltettem teljesen fel.

-Gyere enni. - szálltam le az ágyról.
-Reggeli? - kérdezte.
-Ebéd. - nevetem.

Lent el tettem Tae tányérját mire le jött, majd enni kezdtünk hárman.
Családi ebéd volt ami annyira meg nyugtató volt.
Míg ettünk addig Gyeong mesélt néhány aranyos óvodai storyt ami vicces volt, de aranyos is.
Nem bántam meg, hogy Jimin-t választottam mert nagyon szeretem őt és ő is engem. Hírtelen megfogta a kezemet és megszorította.

-Gyeong hercegnőm szeretnéd a papát látni? - kérdezte hírtelen.
-Jimin. - néztem rá ijedten.
-Láthatóm?! - mosolygott.
-Igen ha akarod. - bólintott.
-Akkor igen. - mosolygott aranyosan apukájára.

Aggódva néztem férjem arcát aki rám mosolygott kedvesen míg Gyeong már ette az ebédet.

Ennyi na remélem, hogy tetszett. 😊😊