Akaratos Főnököm. (End)

4.rész

Itt az új rész. Nekem nem jönn be, de remélem nektek igen.. Vagy valakinek. Kösszönöm a cuki commenteket. 😍💖💙🙇Aranyosak vagytok.

Jimin:
Ahogy meg jelent Tae teljesen le szart, igy úgy döntöttem, hogy haza megyek, de eszembe jutott, hogy be nézek. Miért?  Én magam se tudtam, csak zavart, hogy azokkal a fiúkal van.

Erre mit találok itt?  Egy full részeg lányt aki Narniaba akkar menni.

-Egy csepp két csepp. - beszélt az ablaknak dőlve Su. - Sír az ég.
-Su ülj rendesen. - hajtottam haza. - Mintha gyerek lennél.
-Szomjas vagyok. - nyitotta ki a kesztyű tartott.
-Ha haza érünk akkor iszol. - parkoltam le. - Vagyis ha oda érünk.

Ki nyitottam neki az ajtót, de majd nem hanyat esett.

-Álmos vagyok. - nyafogot.
-Nem alhatsz kint. - vettem ölömbe.
-Tegyél le te perverz.- nyafogot.
-Rossz részeg vagy. - mentem a lifthez.
-Nem vagyok részeg. - húzta meg fülem.
-Hagyd abba. - szóltam rá. - Minek huzzgálod a fülem?!

Nehezen, de fel értünk és le is dobtam a kanapéra. A nyakamba kapaszkodót, de le szedtem kezeit és ki mentem kávéért. Vissza sétáltam, de már nem volt ott.

-SU!? - kiabáltam. - Merre vagy?
-Kutyus. - halodtam meg. - Gyere te kis cuki pofa.

A hang felé sétáltam és meg is lett. Su a földön hasalt és farkas szemet nézet a kutyámmal.

-Gyere már. - húztam fel.
-Mond Mochie. - hajolt arcomhoz.
-Alkohol szagod van. - toltam el. - Mochie?!
-Nem is ittam sokat. - nyomta kezét arcomba.
-Ahan. - fintorogtam. - Akkor mit ittál?

Leültem és vártam, hogy ö is igy tegyen. Le ült török ülésbe és neki kezdett.

-Sör, bor, vodka. - számolta kezén. - Marika.
- Mi van? - kérdeztem vissza.
-Martina. - majd nem leesett.
-Martini? - kérdeztem.
-Az az. - tapsolt meg. - Tiéd a főnyeremény.
-Ahan. - áltam fel és a kezébe nyomtam a kávét.
-Nem akarom. - tolta vissza.
-Idd meg. - parancsoltam rá.
-Nem! - rohant el és ágyamba feküdt.

El aludt én meg ki feküdtem a kanapéra, de nem aludtam. Egész este forgolódtam hajnalban fel áltam és sétálgattam a házban.
Mocorgást hallottam a szobából igy be menten.
Su az ágyba feküdt és forgolodot.

-Egek. - sétáltam oda és be akartam takarni, de meg fogta kezem.

Le gugoltam az ágy mellé és figyeltem minden mozdulatát. Este valamikor megint fel keltem, de még mindig fogta a kezem igy be feküdtem mellé.

-Sok baj van veled. - suttogtam. - De igy is utállak.

Reggel nyujtozkodtam és fel akartam ülni, de valami jobban mondva valaki nem engedte. Su rajtam feküdt teljesen, de az jobban zavart, hogy mocorgot igy hozzám dörzsölte magát.

-No, no, no. - csúsztam ki. - E-E.
Fel áltam és a szobában sétálgattam oda-vissza.
-Csak... Ajjj. - túrtam hajamba. - Nem!

Ki mentem a konyhába és le ültem az asztalhoz.

Su:
-Úgy fáj a fejem. - ültem fel mint egy zombi. - Hol vagyok?

Ki keltem az ágyból, de minden lépésnél lüktetett a fejem. El indultam fel fedező útra ebben a szobában. A szobába fel tünt egy nagy ablak. Közelebb mentem, de meg ijedtem.

-Miért vagyok ilyen magasan?! - néztem lefelé. - Az az utca ismerős ott.

Tovább lépdeltem ki felé, ahol az asztalnál egy ismerős hajkorona tünt fel.

-MR. Park. - formalitás. - Miért van itt?
-Itt lakók. - mondta gúnyosan.
-Ohhh. - igazítottam hajam.
-Ülj le. - tolta ki a széket maga mellett.

Tettem ahogy mondta leültem a székbe és válaszokat vártam.

-Kérsz inni, enni? - kérdezte.
-Nem. - ráztam fejem. - Mi történt az este?
-Nem emlékszel? - kérdezte döbbenten. - Gonosz vagy.
-Ugye mi nem. - aggódtam.

Pislogott néhányat majd fel ált.

-De. - tolt elém egy pohár vizet majd közel hajolt. - Jó volt.
-Nem.. Az.. Csak.. - hebegtem. - Nem lehetett.
-Semmi nem volt. - nevetett. - Csak ide hoztalak mert nem mondtad el, hogy  hol laksz.
-Te! - lettem ideges.
-Nyughass. - simogatta fejemet, de hírtelen el kapta kezétt. - Maradhatsz ha akarsz.
-Nem. - áltam fel.
-És hová mennél egy hotelbe? - mosolygott gúnyosan.
-Honnan.. - néztem rá kikerekedett szemekkel. - De akkor se maradok.
-Nyugodj meg. - guggolt le a kutyához. - Bátyád mondta, hogy fogadjalak be.
-Jackson? - néztem Jimint.
-Szóval maradj ameddig akarsz. - nézett rám fél szemmel. - Csak ne gyere a közelembe.
- Hol aludnék? - kérdeztem. - Ne menjek a közedbe?
-Ott. - mutatót egy ajtóra. - Az egy szabad szóba, csak úgy van.
- Ez akkora mint egy családi ház. - áltam még mindig egy helybe.

Felém sétált és meg került majd hátulról nyakamba hajolt a fülemhez. Ki rázott a hideg.. Jó értelemben.

-Igen. - súgta fülembe. - Szóval kerülj el.
-Úgy lesz. Ne aggódj. - léptem el. - Ha már itt tartunk.
-Igen? - ált kb öt centire.
-Most el is kezdjük?- fontam kezem össze.
-Igen. - került meg és szobályába ment.
-Ajj... - toporzékoltam. - Idegesítő.

Szobámba mentem és az ágyra feküdtem. Nem tudom mióta feküdhetem igy, de úgy döntöttem, hogy le tusolok. A ruhám büzlött a tegnap este miatt igy azt nem tudtam fel venni. Mikkor is esett ez le? Mikor már végeztem.
Magamra tekertem a törülközőt és ki léptem a szobámba majd el sétáltam Jimin szobájáig. Egy ideig áltam ott majd kopogni kezdtem, de nem jött ki hang. Lassan el húztam az ajtaját. (Mert ennek ugye oldalra huzzhato ajtaja van.)  Jimin az ágyon feküdt és aludt a kutya meg mellette. Lassan lábujjhegyen oda sétáltam és bögdösni kezdtem.

-Jimin. - bögdöstem vállát.
~semmi~
-Jimin. - folytattam.

Meg ragadta kezem és maga alá gyűrt. Azt se tudtam, hogy mit mondjak. Hirtelen volt és nem is tudtam, hogy mit reagáljak.

-Mit keresel itt? - fogta kezem.
-Nincs ruhám. - néztem ártatlanul.
-Ruhád? - engedett el és az ágy szélére ült.
-Le tusoltam és a ruháim büdösek. - ültem fel én is.
- Jól van. - ált fel és szekrényéhez ment. - Tessék.
-Köszönöm. - áltam fel. - Holnap vissza adom.
-Menj. - feküdt vissza.
-Jól vagy? - kérdeztem mert nem tűnt annak.
-Persze. - takarta szemeit.
-Biztos? - kérdeztem.
-Csak megfáztam. - nézet rám.

Vissza sétáltam még mindig törölközőben és le hajoltam majd kezem homlokára tettem.

-Öltözz már fel. - vette le kezem fejéről.
-Miért nem engeded, hogy segítsek? - kérdeztem.
-A TE segítséged. - emelte ki a "te" szót. - Nem kell!
-Az enyém?! - áltam fel. - Ahogy akarod. Nem érdekelsz.

Ott hagytam lázason és új szobámba vonultam. A ruhákat fel vettem és csak ültem.
A konyhából zajokat halodtam, igy ki mentem. Jimin próbált teát készíteni, de nem ment neki.

-Hagyd segítek. - léptem mellé és ki vettem a kezéből a bögrét.
-Mondtam, hogy... - kezdte a mondokát.
-Tudom. Oké? - néztem fel rá. - De a munkád miatt jobban kell lenned.
-Jól van. - ült le a kanapéra.
-Pihenj. - tettem a kis asztalra a teát.

Inni kezdte én meg csak figyeltem, hogy magára ne öntse. Hírtelen kezdett köhögni meg ijesztve engem.
Mellé ugrottam a kanapéra. Az egyik lábam pont a lábai közé került, de nem érdekelt, csak vizsgálni kezdtem. Kezeimmel torkát fogdostam, hogy fáj e valahol neki.

-Szálj le rólam. - lökött le.
-Meg ijedtem. - terültem ki a lökés miatt.
-HAGY BÉKÉN! - kiabált rám majd torkát fogta. - Ne gyere a közelembe!

Be ment a szobájába én csak ültem a kanapén. Meg fordult a fejembe, hogy elenörzöm, de inkább nem. Aggódtam érte, de inkább nem mentem a közelébe.
Órák teltek úgy, hogy itt ültem addig mig el nem aludtam a kanapén.
Éjjel egy érdekes látvány fogadott...

Ennyi volt. Szar volt ugye?  Én úgy érzem, hogy igen. 😣

De remél, hogy tetszett valakinek. 😓😓jelezetek létszike.