Akaratos Főnököm. (End)

11.rész

Gondoltam írok egy részt.. Remélem, hogy tetszeni fog. 🙈🙉🙊🙏🙏Köszönöm, hogy van aki várja és bátorító kommentet ír nekem. 💖💞💙💋

Su:
Jimin idegesen nézet várva, hogy folytassam azt amit el kezdtem.

-DE MOST UTÁLLAK! - ütöttem meg amit én is meg bántam.

Idegesen nézet fel rám frufruja alól. Szemei ijesztőek voltak, de nem akartam ki mutatni, hogy félek.. Bár mindegy hisz sírok.

-Utálsz?! - nézet ridegen szemembe.
-Igen ,utállak. - válaszoltam.
-Biztos vagy benne? - látszott szája sarkán egy apró mosoly.
-UTÁLLAK! - ismételtem meg kiabálva rá. - GYŰLÖLLEK!
-Helyes. - mosolygott bár szemei semmi érzelmet nem mutatak. - Jól teszed. Csak egyre válaszolj.
-Mi lenne az? - kérdeztem hátrébb állva tőle.
-Miért utasitotál el? - kérdezte.
-Jackson miatt. - fordítottam hátat neki. - Meg tiltotta.

Be mentem a szobámba és be zártam. Hallottam ahogy Jimin valakivel beszélget jóban mondva veszekszik és szabálya ajtaját, ahogy be húzza.
Telefonom rezegni kezdett.

-Ismeretlen?! - néztem  a képernyőt.

"Hey szépség itt Tae. "

Nevetve írtam neki vissza.

"Szia. Honnan tudod a számom?"
"Benne van az irataid között."-Tae.
"Nyomoztál utánam? 😱"
"Valami olyasmi. 😉
De minden rendben?"-Tae.
"Igen azt hiszem."
"Nem volt meggyőző. 😧
Rá érsz most? 😇"- Tae.
"Miért? Randira hívsz? 😂"

Vártam a választ bár viccnek szántam. Néhány perc múlva jött is a válasz.

"Igen, hívd csak annak. 😂"- Tae.
"Hova megyünk? 😜"
"Majd meg látod. 😎
Fél óra és ott vagyok.🚗💨"- Tae.
"OKÉ. "

Gyorsan öltözni kezdtem. Fel vettem egy kis ruhát és egy kisebb táskát vállamra kaptam... Bele pakoltam a szükséges dolgokat és ki léptem a szobámból.
Jimin szobájában csend volt, de nem sokáig. Írtam egy cetlit.

"El mentem Tae-vel. Majd jövök...
                                               Xoxo:Su.
Ui:NE GYERE UTÁNAM!"

Gyorsan ki mentem az ajtón be a liftbe, majd a pulthoz.

-Jó estét. - köszöntem.
-Hölgyem. - mosolygott vissza a férfi.
-Kérem ne szóljon Jimin-nek, hogy melyik irányba fog fordulni a kocsi. - tettem össze a kezem már amennyire tudtam. - Kérem.
-Rendben. - kacsintott. - De miért csalja meg?
-Csak egy barát. - néztem rá furán. -  A bátyám barátja.
-Sajnálom hölgyem. - kért bocsánatot.

Be parkolt Tae én meg rohantam is ki. Meg álltam Tae autója előtt. Hírtelen ki ugrott és kinyitotta nekem az ajtót.

-Köszönöm. - ültem be. - De én is ki tudtam volna.
-Törött kézzel nehéz lenne. - indította be az autót.
-És hová visszel? - kérdeztem kíváncsian.
-Aki kíváncsi hamar meg öregszik. - kacsintott és lépett a gázra.

Nevetem azon amit mondott. Tae az útra koncentrált én meg csak figyeltem a tájat. Meg állt egy épület előtt és ki szállt majd nekem is kinyitotta.

-Hol vagyunk? - néztem az épületet.
-Szeretem a művészetet. - tartotta a kezét. - Menjünk.

Bele kapaszkodtam és be mentünk.
Az épület belülről is gyönyörű volt igy csak néztem körbe-körbe. Tae vezetett körbe minden képnél meg állt és csak mosolyogva nézte néha-néha mondott nekem valamit a képről.. Csak csodáltam, ahogy mesél róla.