Akaratos Főnököm. (End)

5.rész

Új rész. 😅 bele kezdtem egy kdramaba de szarakszik a lejátszom ezért be fejeztem ma ezt. Pedig holnapra akartam hagyni. Na mindegy remélem, hogy tetszeni fog. 😅😥

Jimin:
Megfáztam mert be kelet cipelnem egy részeg lányt esőben. Most fekszem az ágyba és azon vagyok, hogy el aludjak.
Nem megy nagyon nem. Az a pillanat jár a fejembe ami nem rég történt velem és Su-val. Vázoljuk fel. Épp ittam a teát amit csinált. Ezzel nincs baj egy titkárnő ezt meg teheti. Ez után a torok fájásom miatt köhögni kezdtem majd arra eszméltem fel, hogy rajtam van és arcom vizsgálja. Egy normál pasi zavarba jönne. Nem?  Na mindegy én kezdtem abba lenni és kezdtem el kalandozni is.
Emiatt le löktem magamról és szobámba mentem egy kisebb ki robbanás után.

~bent~
-Miért is egyeztem én ebbe bele? - kérdeztem kutyámtol.
Szegény oldalra billentete fejét és vakantot egyet.
-Te se tudod?! - dőltem hátra.
Le vettem a polcról a lázz méröt és számba tettem. Csipogással jelezte, hogy megvan az eredmény.
-Le ment. - lettem boldog. - Éhes vagyok.

Kimentem a konyhába és a hűtőbe hajoltam. Kivetem néhány dolgot és szemvicset kezdtem készíteni. Valahonnan mocorgást halottam és el indultam az irányába. A kanapéhoz értem, ahol Su aludt.

-Miért nem a szobájában alszik?! - hajoltam le és ölembe vettem. - Gyere te sós zsák. Várj mit mondtam?!

Egy kisebb lépcsöhöz értem. Csak két fokvolt igy könnyen le vittem rajta. Kicsit jobban magamhoz húztam igy ki tudtam nyitni kezemmel az ajtót. Bent körbe néztem és az ágyba tettem le. Hírtelen mozdult igy rúgott egyet pont el találva a gyenge pontom.

-Egek. - fogtam meg kezeimmel. - Előre sajnálom a férjed.
-Hideg van. - nyúlt előre és húzta magára a nagy semmit.
-Csak a baj van veled. - nyúltam a szekrénybe és ki vettem egy vékony takarót. - Tessék. Idegesítő vagy.
-Ahh.. - bújt a takaróba.
-Mint mondtam. - hajoltam füléhez. - Csak a baj van veled.

Vissza mentem a szábámba és le feküdtem. Kényelembe helyeztem magam és el aludtam.

~reggel~
Frissen és nátha mentesen keltem a kutyám mellettem mint mindig. Meg simogattam igy ö is fel kelt.

-Szörnyű álmom volt. - keltem ki az ágyból. - Borzasztó volt. Egy felnőtt gyerekkel.

Szét húztam az ajtót és ásitva ki léptem egyenesen a kávéhoz. Ittam egy friss pohár kávét. Táv irányitommal be Kapcsoltam a TV-t és készülődni kezdtem. Már a konyhába le vettem felsőm és a kanapéra dobtam. Be áltam az ablak elé és nyújtani kezdtem.
Le hajoltam a földig. Tenyeremel meg érintettem a földet majd lassan fel egyenesedtem és az ég felé kezdtem nyújtani.

-ÁÁHHH! - jött egy sikoly a hátam mögül.
-Szóval nem álom volt. - néztem ki az ablakon majd a lányal szembe fordultam. - NE ORDIBÁLJ MÁR!
-Miért nincs rajtad felső? - takarta szemét.
-Mert igy szoktam. - nyújtottam tovább. - Zavar?
-Nem dehogy. - takarta még mindig szemét. - A te házad.
-Jó válasz. - végeztem.

A szobámba indultam öltözni, de utánam szólt.

-El vinnél a ruháimért? - szólt halkan.
-Én?! - mutattam magamra.
-Igen. - bólintott. - Kérlek.
-Mit kapok ezért? - kérdeztem még mindig póló nélkül.
-Akár mit. - válaszolta.
-Legyen. - léptem be, de nem csuktam be.

Nadrágom kezdtem le húzni. Ö sikitot és el futott. Fel öltöztem és le ültem a kanapéra. Su megjelent a tegnapi nadrágjába és a felsömbe amit hasánál be tűrt. Haja lazán lógott válán.

-Mehetünk. - ált meg az ajtóban.
-Jó -Jó. - mentem utána.

Mivel reméltem, hogy ez a nap nem tart sokáig így nem öltöztem ki.
A folyosón is lassan mentem, de ö boldogan ugrált mint egy lány a randi napján.

-Gyere már. - ált meg a liftnél.
-Nyugi. - értem oda.
-A ruháim. - nyomta meg a gombot. - Végre át öltözhetek.

Ki nyílt a lift és be száltunk. Én az egyik sarokba, ahogy ö a másikba ált.
Ki nyílt az ajtó hírtelen meg fogta pulóverem ujját és húzni kezdett. A portás mosolyogva üdvözölt. Ki nyitottam az autómat és be száltunk mind ketten. Egész úton izgatottan mocorgot. Meg kérdeztem, hogy hova is megyünk.
Oda érve egy idős hölgy fogadott és át adta a kulcsot. Mig Su fel ment addig én lent vártam. A hölgy beszélni kezdett és kérdezgetni.

-Ön Su barátja? - kérdezte.
-Nem. - válaszoltam. - A főnöke vagyok.
-Ne okozzon neki fájdalmat. - folytatta.
-Miért? - kérdeztem.
-Kedves és gondoskodó lány. - nézett fel ahonnan az említett jött le.
-Hölgyem. - nyomta kezembe a dobozt. - Ígérem mindig jövök majd önhöz.

Ki lépve be raktam a csomag tartoba a dobozt és be ültem én is.
El indultunk vissza hozzám. Su szomorúan ült az autóban mig én vezetem.

-Figyelj... - kezdtem, de telefonom rezegni kezdett. - Remek.
-Baj van? - kérdezte.
-Csak be kell mennem. - mondtam unottan.
-Tudod. - nézett ki az ablakon. - Ez a stílusod jobban áll. Mint régen.

Úgy tettem mintha nem halottam volna és egy szó nélkül az irodába vezetem. Ki száltam és ö is. Mind ketten be mentünk. Liftbe száltunk és az irodámba mentünk. Su végig a nyomonba volt. Be mentem és apám ült a székemben.

-Fiam. - köszöntőt.
-Édes apám. - nem mozdultam az ajtóból.
-Mi ez az öltözék?! - nézte ruhám majd meg akadt a szeme a mögöttem álló lányon. - És Ö?
-A titkárnöm. - válaszoltam.
-Jó napot. - hajolt meg majd vissza lépet mögém Su.
-Értem. - nézte. - Miért van itt?
-Velem lakik. - válaszoltam. - Muszáj volt hoznom.
-Miért? - lett ideges. - Muszáj?!
-Nem tartozik rád! - húztam ki magam.
-Kapcsolatod van vele? - ált fel.
-És ha igen? - húztam magamhoz Su-t.
-Uram mi ez? - kérdezte halkan.
-Shhh. - piszegtem le csendben. -"Mi ez a magázás? - tettem magamba hozzá a kérdést. "
-Nem lehet! - lett idegesebb apám. - ÖTT VESZED EL! NEM EZT A FRUSKÁT!

"Ha már el kezdtem...-mondtam magamba, ahogy apámat néztem. -
Nincs kedvem egy olyan lányhoz menni mint az a gazdag, kényes csaj. "
A terv, hogy fel idegesítem apámat remekül haladt. Apám ideges lett, de sóhajtott és rám nézett.

-Biztos vagy te ebben?! - nézett engem és Su-t.
-Igen. - válaszoltam.
-Nem egyezek bele. - lépett ki az asztal mögül. - De várom, hogy ez meddig fog tartani.

Nyugodt léptekkel el hagyta az irodát. Én sóhajtottam és fel se tünt, hogy még mindig tartom Su-t.

-Engedj el! - lökött el. - Hogy lehet valaki ilyen be képzelt?!
-Én? - kérdeztem vissza.
-Mégis hogyan gondolhatod ezt?! - sétált az irodában.
-Csak úgy jött. - ültem le székemben.
-Ezt nem hiszem el. - kuncogott. - Miért csinálod ezt fojton?
-Fojton? - kérdeztem vissza.
-Hagyjuk. - nyugodott le. - Menjünk.

~úton ~
-Figyelj Su?! - kezdtem, de közbe vágott.
-Tudod. - nézett ki az ablakon. - Sose értettem, hogy miért csinálják ezt.
-Mit? - figyeltem az utat.
-Játszani másokkal. - esni kezdett. - Mintha meg tehetnének másokkal azt amit akarnak.
-Su.. - néztem rá.
-Mond Jimin. - nézett rám hírtelen. - Szerinted ez igy helyes?
"-Helyes? - tettem fel magamba is a kérdést. "
-Bele rángatni másokat a te játékodba? - nézett ismét ki az ablakon én meg az útra.
-Nem nem az. - válaszoltam. - De a világ se olyan kedves mint te azt hiszed.
-Te nézed rossz szemmel. - vette le nap szemüvegem. - Ki kell nyitnod a szemed, hogy lásd.
-Nem minden rózsaszín. - értem haza.

Mind ketten ki száltunk és fell mentünk csendben és a szobánkba mentünk. Akár hogy is alakult ez a nap a reggel ugyan olyan lesz. És nem tervezek változni.

Ennyi lett volna. Remél, hogy tetszett. Csillag vagy comment vagy mind kettő. 😘😚💞💖💙