Akaratos Főnököm. (End)

19.rész

Remélem várjátok.Köszönöm a kommenteket esecsillagokat is. 😍😍😍💞💖💙💜

Jimin:
Ha valakinek van egy édi babája akkor gyorsan telik az idő. A hercegnőm mikor haza jött egesz este sírt és kakilt majd evett és sírt és kakilt. Su és én felváltva keltünk fel és próbáltuk vissza altatni nehezen.
A fiúk elkényeztettik mindennap itt vannak és játszanak vele. A neve a kicsi hercegnőnek Nam-Gyeong lett. Gyönyörű hatalmas sötét szemeivannak, fekete haja és édes kicsi kezei, csak az enyémnél ne legyen nagyobb.
De akit a legjobban szeret a kicsikém az V egyszerűen imádja barátomat ha meglátja fel nevet és ha el megy akkor neki kezd sírni.
Ezek az idők hamar el repültek és már beszél nevet és külön szobájavan a házban, de minden reggel át szalad és fel kelt mint ma is.

-Apa, apa, apa. - rohant be és ugrált az ágyon.
-Hercegnőm had aludjak. - hunytam le szemem.
-Nem lehet. - feküdt hasamra. - Ma van a szülinapom.
-Nem lehet addig még sok idővan. - mosolyogtam.

Pontosan tudom, hogy ma van és már minden készen áll, hogy betöltse az ötöt. Hisztizve ült az ágyon amin muszály voltam mosolyogni. Eközben fel kellt Su is aki, csak nevetett.

-Apa ma van. - nyomta össze arcomat mire fel nevettem.
-Nam-Gyeong hagyd piheni az aput. - vette ölébe Su. - Aludj nyugodtan.
-Köszönöm. - adtam Su-nak egy csókot.
-Fujjj.. - tolta szét fejünket kicsikém.
-Apu és anyu szeretik egymást. - mondtam neki mire el húzta száját, de bólintott.
-Menjünk együnk. - vitte ki Su a szobából.

Még pihentem ami annyit tett, hogy feküdtem és néztem a plafont.
Boldog vagyok, hogy ők nekem itt vannak. Mint mindennek ennek is hamar vége szakadt még pedig a telefonomnak hála.

-Igen? - szóltam bele.
-Jó reggelt MR. Park. - szólt bele valaki.
-Ki az és miért hívott? - dörzsöltem szemem.
-Az apja mondta, hogy hívjam fel. - mondta mire fel ültem.
-Miért? - kérdeztem.
-A lánya szülinapja miatt. Ma el megy. - mondta majd le is tette.
-Visszhal. - néztem a telefont.
"El se hiszem. - mondtam magamba. - Itt lesz? Ez igaz? "

Fel keltem és el mentem fürdeni. Le vettem a pólóm, majd a többi ruha darabokat is, majd be másztam a kádba és lejjebb csúsztam.
Olyan jól esett, hogy simán felsóhajtottam és le hunytam szemem. Végezve a fűrdéssel ki szálltam és pont fel vettem a nadrágot mikor Su be nyitott.

-Jimin ne haragudj. - csukta volna be, de utána mentem és magamhoz húztam. - Ne, mert Gyeong meg láthassa.
-Lent van nem fogja. - húztam közelebb. - Hmmm... De rég voltál ilyen közel.
-Viccelsz?! - nevetett. - Minden este hozzád bújok.
-Igaz, de ez most más. - emeltem meg állát.
-Jimin. - nézett szemembe.
-Hogy nézhetsz még ilyen ártatlanul? - hajoltam lejjebb.
-Nem tudom miről beszélsz. - tette az ártatlant.

Megszűntettem azt a kis távolságot és megcsókoltam. Egyszerre mozgott ajkaink majd megéreztem ujjait a hajamba és meg is húzta hajamat. Kezem lejjebb csúsztattam és bele markoltam a már jól ismert formás részbe.

-Park Jimin. - ütött mellkasomra. - Ezt hogy merted?
-Nem tudom miről beszélsz. - ismételtem őt.
-Nem? - kérdezte majd bele markolt a fenekembe.
-Ezt meg se éreztem. - simítottam tarkojára és ismételtem meg a csókot.

Egy ideig egymást faltuk ami addig ment míg már mást is szeretem volna.
Su közölte, hogy majd este addig birlyak magammal. Hisztizve adva a picsát libentem ki ő meg utánam nevetve.

-V hát te? - kérdeztem barátomat aki a hercegnővel játszott.
-Játszok. - nézett fa pofával.
-Azt látom. - mentem a konyhába. - Kávét?
-Nem kérek már ittam. - mosolygott.
-Papa, papa. - ugrott fel Gyeong és állt elém. - Nézd Oppa adta nekem.
-Ki? - kérdeztem vissza.
-Tae oppa. - ugrált.
-Magyarázat vagy valami? - kérdeztem.
-Semmiség majd ki növi. - legyintett Su.

Meg mutatta azt amit V adott neki egy gyönyörű nyaklánc volt ami csillogott a fénybe. V-re néztem aki csak Su-t figyelte aki pedig olvasott egy könyvet.
Tudom, hogy V a mai napig szereti őt még, de az én királynőm őt nem. Gyeong vissza ment V-hez és az ölébe ülve játszott tovább.
Míg le foglalta barátom a kincsemet addig el intéztem mindent és vártam, hogy a torta is meg érkezzen végre. Ahogy az is megjött már csak a szülinapos maradt.

-Boldog szülinapot Park Nam-Gyeong.... - kantálta mindenki mert ők is be lopoztak sorba.
-Papa. - takarta száját. - Mama.
-Gyere. - álltak fel V-vel.

Su megfogta a másik kezét és kijöttek az udvarra, ahol Gyeon rögtön hozzám rohant és megölelt.

-Azt hittem, hogy el felejted. - szorította nyakam és bújt hozzám.
-Az én kicsem szülinapját. - toltam el egy kicsit. - Soha.
-Köszönöm szépen. - nézett körbe.

A szülinap nagyon jó volt végig nevetett és játszott a többiekkel együtt. Mikor már a végén jártunk a fiúk és mi maradtunk. Su mellettem ült össze fűzte az ujjainkat így beszéltünk mindenkivel.

-Álmos vagyok. - bújt hozzám a szülinapos.
-Majd én visszem. - vette ölébe a kicsit Su.

Fel mentek mire én sóhajtottam. A fiúk döbbenten néztek.

-Ezt nem hiszem el. - ittam bele a sörbe.
-Mi a baj? - kérdezte V.
-Apám mi más. - néztem a fiúkra. - Azt mondta, hogy be néz, de nem tette. Ahhh csupa ideg lettem.
-Semmi baj. - fogta meg vállam Jungkook.
-Igaz. - húztam ki magam. - Amíg itt vannak a kincseim nincs baj.

Sokáig itt voltak a fiúk és jól el voltunk nevetünk és baromkodtunk. Valahogy már késő volt, de egyikünk se akart menni.
Valamikor éjfél felé lehetett mikor be gurult egy autó.. Apám autója ő pedig ki szállt. Ideges lettem és fel álltam apámhoz mentem, de a fiúk le fogtak.

-Jimin nyugi. - mondta V.
-Undorodom tőled. - köptem a szavakat. - Anyu itt volt míg te basztál erre jönni. A lányom szülinapja volt fel fogod te ezt?
- Jimin nyugi. - mondta V.
-Nyugi? - nevetem. - A saját unokáját nem fogadja el.. Ez nem apa hanem egy szar kupac.
-Fiam... - mondta apám mire jobban kezdtem nevetni.
-Fiam. Jó vicc. - hajtottam le fejem hírtelen. - Ennyit jelent neked az unokád?
-Épp ezért nem jöttem hamarabb. - mondta mire rá néztem döbbenten.

Ezek után amik jöttek.. Nem hittem volna, hogy ez lesz.
Remélem nem bánom meg és apám se.

Remélem, hogy nem volt csalódás és kapok kommenteket. 💞💞💖💙💜Jóéjt mindenkinek vagy reggelt ki mikor olvassa. 😙😂