Akaratos Főnököm. (End)

18.rész

Itt az új rész. Köszönöm a sok kedves szót és csillagot. Na akkor tessék olvasni. 😊😊😊

Su:
Terhesnek lenni a legjobb dolog. Régen féltem tőle, de mióta az vagyok boldog vagyok.
Ahogy Szöul-ba jöttem nem hittem volna, hogy ez fog történni. Azt hittem, hogy csak a munka lesz az első, de mióta terhes lettem nem enged dolgozni Jimin.

A kanapén ültem míg Jimin készített nekem valamit enni. Túlságosan aggódik miattam mióta a doktor mondta, hogy gyenge vagyok a babához.

-Kész is. - ült le mellém. - Na mit szólsz?
-Először meg kell kóstolnom. - vettem el az édeséget.
Jimin csillogó szemekkel figyelte minden mozdulatomat.
-Így nem lehet kóstolni. - nevetem ki.
-Csak edd meg. - vette el a kanalat és felém nyújtotta. - Nyissd ki.. Ahh.
-Ilyenkor olyan hülyén festesz. - nevetem rajta, de ki nyitottam és be kaptam.
-Na? - kérdezte.
-Hideg. - nyeltem le. Arca szomorú lett. - De finom.
-Ennek örülök. - mosolygott.

Míg ettem az édességet addig valahová kiment a készítője. Ahogy ettem a finom ételt valami meg zavart még pedig a baba a hasamba.
Igen már eltelt ennyi idő már mozog is.

-JIMIN. - kiabáltam ki mire szószerint be rohant utána meg Tae is.
-Jól vagy? Hol fáj? - hajolt le. - Hozzam a kocsit?

El vettem a kezét és a hasamra tettem mire az első rugásnál először megijedt, majd mosolygott. Tae enyhén szomorú volt, de mosolygott is. Megfogta a kezét Jimin, majd az ő keze helyére tette.

-Azta. - mosolygott. - Ez hihetetlen.
-Az én kicsi fiam vagy lányom. - nevetett Jimin.
-Biztos nem akarjátok tudni? - kérdezte Tae még mindig fogva a hasam.
-Biztos. - válaszoltam. - De te hogy döntöttél?
-El fogadom ezért jöttem. - válaszolta.
-Haver ez jól esik. - ölelte meg Jimin.

Jimin már nyugodtan vissza ki ment így Tae bent maradt velem. Le ült és felém fordult. Kezem hasamra tettem és mosolyogva néztem. Tae megfogta a kezem mire rá néztem.

-Jimin apukája? - kérdezte mire el húztam a szám. - Még mindíg olyan?

"MR. Park nem gratulált a kicsi babának  sőt azt mondta, hogy csak kitaláltam hogy Jimin el vegyen. Jimin haragudott rá, de mondtam neki, hogy ne tegye.
Az esküvő után beszélt Jimin-nel ott mondta el neki hogy terhes vagyok ez után el ment és nem is jött vissza. Viszont anyukája gratulált és azt mondta, hogy kedvel aminek őrültem."

-Nem változott a helyzett. - válaszoltam Tae-nek mire megfogta a kezem.
-Su ez neked így jó? - kérdezte Tae szemembe nézve. - Már több mint nyolc hónapja.
-Igen jó mert itt van Jimin. - mosolyogtam rá. - Boldog vagyok Tae...nagyon boldog.
-Na mi a helyzet? - kérdezte Jimin és mellém ült majd adott egy puszit.
-Semmi. - mondta Tae. - Nekem most mennem kell.
-Ki kísérlek. - állt fel Jimin mire én is.

Ki kísértük együtt, de Jimin telefonja csörögni kezdett így én maradtam megint Tae-vel. Tae engem nézett szószerint végig mért.
Megfogta kezem, majd enyhén a falhoz támasztott, hogy ne nyomodjon a hasam.

-Kicsit támaszkodj a falnak. - állt velem szembe.
-Tae túl féltesz, de nem kell. - mosolyogtam rajta.
-De mi mást tehetnék? - kérdezte és adott egy puszit a homlokomra. - Menj be.
-De nem kell. - fogtam csuklóját. - Jól vagyok.
-Remélem. - simította meg az arcomat, de el vettem kezét.
-Tae már Jimin a férjem. - engedtem el a kezét. - És terhes vagyok tőle.
-Tudom. - állt hátrébb. - Sajnálom.
- Szia Tae. - mosolyogtam rá.
- Szia Su. - lépett közelebb és adott egy apró csókot a számra.

Csak döbbenten álltam az ajtóban, majd vissza mentem és Jimin ugrott elém amivel megijesztett. Nevetve fogta meg vállamat és ültetett le a kanapéra.

-Nem soká itt a baba ágy. - mondta mire döbbenten néztem rá. - Szeretem volna valami ajándékot adni neked.
-De azt se tudjuk, hogy lány vagy fiú. - néztem rá.
-Az nem baj. - mosolygott. - Fa baba ágy.
-Jimin. - mosolyogtam rá. - Néha nem értelek.
-Az nem baj. - nevetett. - Én se magam.

Minden olyan jól ment egy ideig aztán fordult a dolog és nem lett túl jó.
Este épp végeztem a fürdésel és ki mentem, ahol Jimin az ágyon ült és TV-t nézett. Ahogy ki mentem a hasam fájni kezdett nem is kicsit. Megfogtam a hasam, majd a falnak támaszkodva vettem lassan a levegőt.

-Jimin. - szóltam halkan mire gyorsan fel ugrott és megtartott.
-Hol fáj? - kérdezte. - Itt a papucs be viszlek.
-Nem kell. - mondtam nehezen és be-ki fújtam a levegőt.
-Nem kérdeztem hanem mondtam. - fektetett le az ágyra. - De akkor feküdj le.
-Ne hagyj itt. - fogtam meg kezét.
-Csak dokit hívok. - ült le az ágy szélére és telefonálni kezdett. - Jó estét.. Erre a címre jöjjenek azonnal... Az kit érdekel!?.. Igen most.
-Jimin. - húztam meg a pólója alját.
-Nem lesz baj. - fogta meg arcom.
-Még lenne idő. - mondtam neki már kábé sírva.
-Hey. - mosolygott rám. - Nem lesz semmi baj. Ígérem.
-Rendben. - bólintottam, de megint éreztem azt a fájást.
-Hol a retkes életben van már a mentő? - állt fel Jimin.

Hírtelen csengettek így le szaladt, majd jött fel vagy négy férfival. Megfogta a kezem és rám mosolygott.
Be vittek a kórházba kaptam fájadalom csillapitott míg vizsgáltak.
Jimin kint volt, majd ahogy ki toltak meg fogta a kezem és fagatni kezdte a doktort.

-Mi a baj? Minden rendben? - kérdezte.
-Megindult a szülés. - mondta mire Jimin meg állt és maga elé meredt.

Később ~
A baba egy hónappal hamarabb született meg ami miatt nagyon féltem, de a kicsi jól van... De gyenge.
A kórteremben feküdtem, de megjelent Jimin és a többi fiú is na meg az anyja is. Rögtön hozzám lépet a férjem és a kezemet fogta.

-Hogy vagy? - kérdezte.
-Én jól, de a kicsi? - kérdeztem.
-Jól van. - mosolygott. - Csak gyenge és pici is.
-Erős vagy. - mondta Hobe. - De Jimin sírt.
-Sírtál? - kérdeztem.
-Mint egy csecsemő. - suttogta Hobe.
-Hagyd már abba. - lökte meg Jungkook.
-De teljesen meg ijedtünk, ahogy a csecsemő sírva hívott minket. - ütögette meg Suga Jimin-t. - Még jó hogy egy helyen voltunk.

Végig néztem a fiukon, de Tae nem volt köztük.

-V kint van nézi a kicsit. - mondta Jin. - Kicsit zavart.
-Zavart? - kérdeztem vissza mire Jimin rám mosolygott.
-Vége a látogatásnak. - jött be egy nővér.

Mindenki ki ment Jimin meg állt beszélni a nővérrel, majd a nővér bólintott és Jimin vissza jött hozzám.
Ahogy vissza ült kérdőn néztem rá.

-Szerinted itt hagylak egyedül? - nevetett enyhén.
-Akkora egy idióta vagy. - nevetem rajta, de hírtelen szomorúan néztem rá. - Szerinted meg nézhetem a kicsit?
-Biztosan a mi kicsi cuki... - kezdte mire be fogtam a száját.
-Ki ne mond. - néztem rá össze húzott szemöldökkel. - Majd én meg tudom.
-Oké oké. - nevetett. - De tényleg kicsi. Nagyon nagyon kicsi.
-Értem. - nevettem rajta.

Jimin-nek hoztak egy takarót így ő a kanapén aludt míg én az ágyban és csak néztem ki az ablakon.
Jimin nyugodtan aludt, de én féltem hogy baja esik a kicsinek miattam mert egy gyenge lány vagyok. Kevesebb mint egy hónap kellett volna, de én nem bírtam addig ki.
Szememből hullani kezdtek az apró könnycseppek. Nem bírtam ki hogy ne sírjak.

Ennyi lett volna. Remélem nem baj hogy itt hagyom abba. 😅😅Hamarosan lesz rész addig várjatok.