Akaratos Főnököm. (End)

2.rész

Második rész... Tudom nem sokan olvasák, de remélem ez változni fog. 😊😊

Jimin:
Szerelmet vallani a legnehezebb dolog a világon. Su Wang-ott régóta ismerem és szeretem. Nehéz volt minden gondolatot és bátorságot össze szedni, hogy be valjam neki, de ö vissza utasította.
Először fájt, de igy könnyebb volt az elválás tőle.
Egy ideig kerültük egymást ami fel tünt Jacksonnak is, de nem mondtam semmit sem. Egy nap próbáltam közeledni, hogy utoljára el tudjak búcsúzni, de el került napokig. Szomorúan hagytam el a várost és Su-t.

Most néhány év múlva még mindig fáj, de a fájdalom valami más lett....amit én magam se értek.

-Mit ért Uram az alatt, hogy ki rúg?! - kérdezte a titkárnő.
-Na nézzük. - fordítottam felé a monitort. - Most mit gondol?

Nem mondot semmit sem, csak nézte a monitor vörös arccal.

-Szerintem érdekes. - fordítottam vissza. - Ön szerint?
-Sajnálom. - kért bocsánatot.
-Ezt nem nézem el. - hajtottam le a laptopot. - Itt ezt tenni. Új asztalt kellett vennem.
-Sajnálom. - kezdett sírni.
-Tünés! - rúgtam ki. -Undorító.
"Itt bent az asztalomon... Baszni. - toltam arrébb a laptomom."

Nem tartott sokáig a csend, csak egy kis ideig.

-MR. LING! -kiabáltam ki jobb kezemnek.
-Igen? - lépett be.
-A férfit is rúgják ki! - massziroztam orr nyergemet.
-Értettem. - ment ki.
-Ohhh és hozza be a jelentkezők papírjait. - szóltam utána.
-Értettem. - ment ki és jött be.

Telefonom csörögni kezdett.

-Igen? - tettem fülemhez.
-Itt Jackson.
-Szia. Hogy vagy? - kérdeztem rég nem halott barátomtol.
-Remekül vagyok... -halkult el. - Tudtad, hogy Su le vizsgázott?
-Igen. - válaszoltam. - És?
-Nem jöttél el.
-Figyelj. - néztem ki az ablakon. - Ez már nem érdekel.
-Jimin... Ö..
-Mondtam, hogy nem érdekel! - bontottam a vonalat.

Az ajtó ki nyílt és MR. Ling lépett be a papírokkal. El vettem és lapozgatni kezdtem.

"Fiatalok. - mondtam magamban, ahogy hajtogadtam a papírokat. - Ez nem lehet. "
-Uram öt ide hívjam? - kérdezte.
-Igen. - néztem a papírt. - "Azt is meg fogja báni, hogy jelentkezett. - tettem magamban hozzá."

Következő nap izgatottan ültem asztalom mögött és vártam, hogy Ő ide jöjjön.

"Késik. - néztem a karórámat."

Az ajtó ki nyílt és be lépett ö akit vártam. Szebb volt mint valaha. Haja enyhén kócos volt, de valahogy szép.

-Jó napot a nevem Su Wang. - hajolt meg.
-Rendben. - mondtam. -"Nem vett észre? - kérdeztem magamban. "
-A munka miatt jöttem. - emelte fel fejét.
Tekintettén látszott a zavartság.
-Ülj le. - mutattam a székre, de ö a kanapéra ült.
-Nem lenne gond, ha ide ülnék? - kérdezte. - Ott túlságosan a szemembe sütt a nap.
-Nem. - áltam fel és mellé ültem, de ö távolabb csúszott. - Miért szeretnél itt dolgozni?
-Szeretnék több gyakorlati tapasztalatot. - mosolyodott el.
-Ez azt jelenti, hogy ez csak egy ugró deszka? - fontam kezem össze.
-Dehogy. - jött zavarba. - Csak..
-Nem gond. - fordítottam el fejem.
-Ne haragudj. - mondta hírtelen. - Vagyis ne haragudjon. Nem úgy értettem.
-Remek. - álltam fel. - Kapsz egy kis gyakorlati időd és majd meg lássuk.
-Köszönöm. - ált fel és hajolt le.

Papírjait kezdte össze szedni amit az elöbb ejtett el. Szememmel végig mértem. Bőre hó fehér, haja barna és vékony test. Olyan mint egy porcelán baba.... Törékeny.

-Holnap ne kés! - ültem le a helyemre.
-Értettem. - mosolygott. - Elnézést.

A nap eltelt igy haza indultam. Az üres házamba egy ideje egyedül lakók.
Olyan csendes, de már meg szoktam igy ez nem probléma. Be nyitottam és kutyusom szaladt hozzám ugatva. Le guggoltam és simogatni kezdtem.

-Hiányoztam? - mosolyogtam rá. - Te is. Gyere.

Meg etettem és le fürödtem majd le is feküdtem. Az ágyban gondolkodtam, hogy holnap mi is lesz. Változni fog valami vagy nem? Nehezen, de el aludtam.

~reggel~
Kicsit fáradtan, de fel keltem. Rutinom meg csináltam és indultam is. Az autóban Su várt. Hírtelen le döbentem, de kezembe nyomott egy kávét. Be ültem és az ablakon néztem ki a kávét szürcsölve.

-Egy meg beszélése lesz. - nézte a lapot. - És egy találkozója Mrs. Lee-vel.
-Remek. - néztem unottan ki az ablakon. - Neked viszont.
-Igen? - kérdezte.
-Lenne néhány feladat. - fordultam egy pillanatra felé majd vissza. - Vegyél elő egy papírt.
-Ilyen sok lesz? - vette elő.
-Menj el a tisztítóba és hozd el a ruháim. - ittam a kávémba. - Majd menj el a cipészhez és kérdezd meg, hogy meg csinálta-e a kért cipőm.
-Ennyi? - kérdezte.
-Dehogy. - néztem rá. - Foglalj egy asztalt a Fehér kagylóban 3 személyre és ezeket az ételeket készitség el.
-Értem. - írta le.
-Majd. - folytattam. - A ruhákat vidd hozzám.
-Hozzád? - nézet fel.
-Igen hozzám. - vettem elő a névjegy kártyámat. - Tessék.
-Rendben. - olvasgatta.
-Ha ez meg van. - tettem le a kávés poharat. - Rendelj nekem ebédet.
-Ebédet? - döbbent le.
-Mit hittél?! - mosolyogtam. - Ebéd előtt el kell ezeket intézned.
-De ez... - kezdte, de közbe vágtam.
-Ha ennyit nem tudsz. - ált meg a kocsi egy pillanatra. - Lépj ki.
- Meg teszem. - nézett szemembe. - Még valami, Uram?!
-Rendben. - néztem szemébe én is. - Az iratokat el kell hoznod a Jeon & Min irodából.
-Dél elötre? - írta.
-Ezek kicsit késöbre is jók  lesznek. - ált meg az autó a cég előtt. - Mire vársz?
-Igen is. - hajolt meg.
-Ezt nem muszáj. - fordítottam hátat. - A hajlongás nem kell.

Su sietve jobban mondva futva el indult, de hajtott a kíváncsiság.

-MR. Ling. - néztem a futó lányt.
-Igen? - lépet mellém.
-Tedd be késöbre a meg beszélést. - fordultam felé.
-Igen is. - vette elő telefonját.

Magamra öltöttem egy áll ruhát és el indultam Su után MR. Ling társaságában. Su meg érkezett a mosodába. Az ablakon átt figyeltem. Nem kevés ruhát vett magához és gyorsan meg nézte az órát. Egy kis idö után a cipészhez is meg érkezett. Innen üres kézzel jött ki. Az ajtóban vissza fordult szomorúan, de tovább ment az épületig ahol lakom. Egy magas 30emeletes épület majd nem a leg felső emeleten lakok. Be ment én meg utána, de lopakodva.

-Ohh MR. Park. - mondta a portás.
-Mi az? - kérdeztem suttogva.
-Egy hölgy... -közbe vágtam.
-Tudom. - suttogtam tovább. - Ne szóljon neki, hogy látott.

Su fel ment a liftel én és MR. Linggel a másikkal. Ahogy fel értünk Su pont akkor lépett be a szobába.

-Most mit fog tenni? - kérdezte Watson(Mr. Ling).
-Nem tudom. - néztem ahogy Su be lépett. - Talán be menjek?
-Nem hinném, hogy jó ötlet. - mondta Watson.
-Úgy gondolod? - néztem rá. - Menjünk vissza az irodába!

~bent~
Nem soká dél és Ö sehol sincs. Türelmetlenül vártam hogy meg jöjjön. Az iratokat néztem át mikor az ajtó nyílt és ö lépett be egy táncával.

-Tessék. - tette le.
-Nem vagyok éhes. - néztem az iratokat. - Vidd ki.
-De ennie kell. - vette el a papírt.
-Mit művelsz? - néztem idegesen rá.
-Ennie kell! - dugta háta mögé.
-Mrs. Wang. - áltam fel.
-Egyen. - mutatót a szabad kezével az ételre. - Reggel óta nem evett.
-Az egy fontos papír. - mutattam rá. - És nem vagyok éhes.
-Ha nem eszik.... -hunyta le szemét.

Ez egy rossz, súlyos hiba volt. Elé léptem kezem derekára tettem és mint a tango végén úgy tartottam meg. Szabad kezemmel el vettem a sokkot kapott Su kezéből a papírt.

-Meg van. - néztem a papírt majd a lányra néztem.

Az arca vörös volt és döbbent. Bárhogyan is lesz én össze fogom törni, ahogy ö engem.
Ez nem fog változni. Ezt igérhetem.

Ennyi volt. Remélem tetszett valakinek. 😊😊😅 kérlek hagyat valami jelet, hogy tudjam folytatni. 💖💖Comment/csillag.
Köszönöm, hogy vagytok. 😍😍💞💞💖