Akaratos Főnököm. (End)

12.rész

Késtem megint. Tudom, de nem könnyű. Majd szeretnék egy új könyvet, de nem biztos. 😅😅Először ezeket akarom be fejezni vagy legalábbis meszebre jutni benne.

Jimin:
Az nap este boldog voltam. Azóta pedig Su karja rendbe jött, de járnia kell tornázni..
Olyan gyenge és vékony és most járnia kell majd ilyen szarra is. És hogy mivan köztünk? Ugyan az ami eddig is volt... Semmi. Nem beszéltünk erről a dologról.
Apám próbált keresni, de ha tudtam kerültem. Eddig a napig.
Épp el ment Su mikor megjelent apám.

-Megyek. - mentem az ajtóhoz.
Ahogy ki nyitottam apám rontot be vagy öt testőrrel.
-Mondtam már, hogy költözz az egyik vilába. - nézet körbe.
Csak sóhajtottam válaszként.
-Láttam azt a lányt. - pakolgatta a cuccaimat. - Hová ment? Nem úgy volt, hogy a nejed lesz?
-Apa?! - túrtam hajamba.
-Szóval... - ült le. - Mikor lesznek unokák?
-Nem most. - mentem a konyhába és csináltam egy kávét neki.
-Jimin?! - ivott bele. - Szeretném rád hagyni a céget.
-Tudom. - ültem le én is.
-De te ezt meg nehezited. - itta meg, majd tette le a poharát. - Költöz a vilába!
-De... Apa. - néztem szemébe.
-Fiam. - fogta meg vállam. - Szeretném.
-Jól van. - hajtottam le fejem, majd néztem szemébe. - De Su-t is visszem.
-Legyen. - állt fel. - Minnél hamarább.
-Rendben. - sóhajtottam.

Apa el ment itt hagyva engem és a gondolataim. Nem bírom itt hagyni a házam, hogy oda költözzek.. Teli lesz a villa szolgálokkal. Nem akarom. Ráadásul Su is ott lesz és neki se fog tetszeni ez a helyzet. Nem akartam ezt az egészet.

Nem tudom, hogy mióta ülhetek itt agyalva, de haza jött Su.

-Jimin?! - ijedt meg.
-Su?! - néztem a lányt.
-Jól vagy? - guggolt le elém.
-Miattad igen. - húztam magamhoz.
-Mi a baj? - kérdezte.
-El költözünk. - néztem szemébe.
-Mi? - pislogott.
-Az egyik vilába. - rántottam vállat.
-Nekem miért kell menni? - kérdezte fel húzott szemöldökkel.
-Nem megyek nélküled. - válaszoltam.
-De...- akadt el. - Miért?
-Mert azt akarom, hogy velem legyél. - mosolyogtam rá. - Oké?
-Rendben. - bólintott. 

Később össze pakoltunk mindent ami kellett és indultunk is le. Még utoljára vissza néztem, majd bezártam és zsebre raktam a kulcsot. Olyan volt mintha el hagynám az otthonom. Itt voltam szabad a családtól, de ennek itt vége.

-Kérem vigyázon a kulcsra. - adtam át a kulcsot.
-Szívesen. - vette át. - Bármikor vissza jöhet.
-Vissza fogok. - mosolyogtam.

Megfordultam, de Su nézet kíváncsian. El mentem mellette a kocsimhoz és be szálltunk.
Csendben utaztunk addig mig meg nem szólalt.

-Miért kell el költöznöd? - kérdezte engem nézve.
-Apám akarja. - válaszoltam.
-Miért? - folytatta.
-Figyelj Su. - sóhajtottam. - Semmit se tudsz rólam.
-Azt hittem, hogy tudok mindent. - nézet rám. - De már rég rájöttem, hogy nem.... De szeretnék.
-Inkább ne. - kanyarodtam le. - Nem lenne jó.

Csendben utaztunk tovább egy szó nélkül. Zavart a dolog, de nem szólaltam meg addig mig oda nem értünk. A vila nagy volt. Két emeletes és fehér, medencével a teraszán. Sóhajtva ki szálltam ahogy Su is, de az álla le esett. Meg fogtam a cuccainkat és be vittem Su-val a nyomomban.

-Ez gyönyörű. - nézett körbe. - Mint a tv-ben.
-Csak egy ház. - mondtam, majd léptünk be.
-Nem! - ellenkezett. - Ez csodás. Remélem, hogy ilyen lesz a férjem háza is.
-Akkor az álom teljesült. - tettem le a cuccokat.
-Hogy érted? - kérdezte elém állva.
-Így. - húztam magamhoz és csókoltam meg.
-Jimin. - tolt el. - Ez..

Teljesen el pirult, de meg jelentek a szóba lányok is. Három szóba lány, két szakács, egy inas...

-URAM?! - mondták egyszerre.
-Remek. - forgattam meg szemem. - Kérem vigyék fel és csináljanak majd vacsorát....köszönöm.
-Mintha neked ez minden napos lenne. - csodálkozott Su.
-Az volt. - mentem ki a teraszra. - Ezért költöztem el.
-Pedig ez... - nem tudta be fejezni.
-Ne is kezd el! - fordultam felé. - Hagyd abba... Kérlek.
-Minden rendben? - lépett közelebb.
-Nem. - fordultam meg. - Megint itt vagyok. Nem vagyok jól.
-Kérlek. - állt mellém. - Nekem el mondhatod.
-Nem értened. - néztem a várost.
-Had próbáljam meg. - érintette meg karom.
-Legyen. - néztem arcát. - Apám kicsi korom óta el várta, hogy mindenben profi legyek.. Ezért iskola után is jártam órákra. Folytonos volt a napi agy mosás, hogy én legyek a legjobbam és az első az évvégén.
-Mindig az voltál. - szólt közbe.
-Igen. - húztam el szám. - Ezért vártam azt a napot, hogy tudjak egy külön kis házat venni magamnak... Erre megint itt vagyok.
-Jimin. - simogatta karom.
-De te is itt vagy. - fordultam felé. - Köszönöm.
-Szívesen. - nevetett.

Közelebb mentem és körbe fogtam derekát, ahogy hozzá értem rám nézett, majd el mosolyodott. Kezét nyakamba tette. Amennyire tudtam magamhoz húztam, majd lassan hajoltam felé.

-Ígérd meg.. - leheltem ajkaira. - Hogy velem maradsz.
-Ígérem. - hunyta le szemeit.
-Helyes. - csókoltam meg.

Magamhoz öleltem gyenge testét és bejutást kértem amit lassan megkaptam. Nyelveink táncoltak egymással. Levegő miatt el váltam tőle és csak egymást néztük csendben. Nem kínos csend volt, hanem kellemes.

-Jimin. - szólalt meg.
-Igen? - kérdeztem.
-Szeretlek. - mondta halkan.

Megemeltem ő körbe kulcsolta rajtam lábát és pörögtem vele egy kört. Nevetve ölelt magához.

-Én is téged. - pusziltam meg homlokát.

Az inas jelent meg és közölte, hogy kész a vacsora. Su le akarta szálni, de én vele indultam el befelé. Bent le tettem. Finom volt a vacsora nem is lesz itt olyan rossz.
Vacsora után együtt mentünk ki a kertbe a hinta ágyra. Le feküdtem Su peddig mellém a karomra feküdt. Néztük a sötét eget amin minden csillag látszott.

-Emlékszel? - kérdezte majd az égre mutatót.
-Mire? - kérdeztem vissza.
-Arra a nyárra még alsoban? - mosolygott. - Negyedikben volt a táborban.
-Nem. - hazudtam. - Meséld el.
-Ott volt az első csók. - nevetett. - Te és én...
-Rég volt. - húztam magamhoz.
-Igen. - feküdt mellkasomra. - Miért is volt?
-Csak úgy mert kiváncsik voltunk. - válaszoltam mire Su mellkason vágott.
-Ahhh.... - köhögtem.
-Idióta. - feküdt mellkasomra. - Csak nekem segítettél.
-Tényleg? - kérdeztem nevetve.
-Tényleg. - ült derekamra és ki bontotta haját, majd újra kötötte. - Valami fiú miatt.
-Menjünk aludni? - kérdeztem az asitozo lányt.
-Ne. - rázta fejét.
-Gyerünk. - vettem ölembe. - Be viszlek a szobádba.

Be vittem, majd le fektettem, de ahogy ki akartam menni vissza húzott.

-Maradj. - húzott az ágyba.
-Jól van. - bújtam mellé.
-Itt még olyan furcsa. - bújt hozzám és fonta össze lábáink.
-Értem. - adtam egy puszit homlokára. - Nekem is az.

Le hunyta szemeit, de én nem tudtam aludni. Mig Su mélyen aludt addig én szenvedtem mert mozgott álmában.
Csendben szúszogott nyugodt arccal én meg csak néztem a plafont. De jó első este.

Ennyi volt. Majd hozom a kövi részt. Remélem, hogy tetszett.
Írjatok róla nekem. 😊😊😊💞💖💙
Csillag és komment. 😉😉