Akaratos Főnököm. (End)

7.rész

Itt az új rész Su és Mochie szemszögéből.... Nem tudom, hogy tetszik-e valakinken, de ha igen remél higy ez is tetszik majd. 😊💖💞

Su Wang:
Annyira jól éreztem magam Tae-vel. Sokat nevetem igy el felejtettem a munka feszüktségét.

-Köszönöm az ebédet. - mosolyogtam Tae-re a liftebe.
-Semmiség. - nézet mosolyogva.
-De azért nem kelet volna az én számlámat is fizetned. - ált meg a lift. - Ezért...

A táskámba nyúltam a péztárcámért, de Tae kiugrott a liftböl.
Sohajtottam és vissza tettem a táskámba.

A lift ahogy kinyílt egy elég ijesztő látvány fogadott. Főnököm Jimin épp el ájult.

-JIMIN. - kiabáltam és oda futottam. - JIMIN.

Kezeim közé vettem arcát és próbáltam fel kelteni.

-Jimin?! - csapkodtam arcát.

Kezére néztem és észre vettem a véres ingjét. Röktön eszembe jutott, hogy nem bírja a vért.

-Hogyan lehetél ennyire idióta?! - hajtottam fejét ölembe én meg a falnak támaszkodtam. Kezét bekötöttem és vártam, hogy fel ébredjen. Kezdtem el álmosodni igy néha-néha meg billent fejem. Szemeimet megdörzsöltem.

Jimin:
Szemeimet kinyitottam, de hírtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok. Szememel körbe nézte és feltűnt, hogy egy ölben fekszem.

-Su. - néztem fel.

A lány oldalra billentet fejjel aludt kezei a mellkasom pihent. Fel akartam ülni, de beszélni kezdett.

-Nem lehet. - mogyorogta. - Mochie.
-Én? - néztem döbbenten.
-Nem lehet. - motyogta. - Nem.. Járhatok veled.
-Perfect. - ültem fel. - Ébredj!

Kezemmel meg löktem a lányt aki eldőlt.

-Mi történt? - kérdezte ilyedten. - Ohhh...

Hirtelen fel ugrott és kezeiközé vette a kezeimet. Mosolyogva nézett fel rám.

-Fáj? - kérdezte.
-Nem. - rántottam el kezemet.
-Még mindig nem bírod a vért?! - hajolt arcomba.
-Nem. - néztem szemeibe.
-Meg ijedtem. - fogta mellkasát. - De jól vagy.

Telefonja rezegni kezdett.

-MR. Park. - nézett rám. - Elfog késni.
-Mi? - kérdeztem.
-MR. Min és Jungkook-al. - ment a kabátomért.
-Értem. - néztem a közeledő lányt.

Mögém lépett és várta, hogy bele csusztasam kezemet majd elém lépett és igazítani kezdte az öltözékemet. Fel pipiskedet és galérom hajtotta le és nyakkendőmet is meghúzta enyhén. El kezdte le seperni kapátomat enyhe mosollyal az arcán. Fel se tünt, de míg enyhén közelebb hajolt fejemet hajához hajtottam és majd nem bele pisziltam, de elléptem.

-Baj van Mr. Park? - kérdezte.
-Meg tennéd, hogy nem hívsz igy. - fordultam a tükörhöz.
-De a főnököm vagy. - seperte le magát.
-Jungkook-ot se. - néztem a tükörben rá. - Se Mr. Jeon-nak hívod.
-De... Ez.. - fordította el fejét majd rám kapta. - Ő mondta, hogy úgy hívjam.
-Hívj Jimin-nek. - igazítottam meg hajam. - Hiszen ismersz...Su.
-Értettem. - pislogott zavartan.
-Ne viccelj már. - fordultam meg és elé lépdeltem.

Fejét fel emelte majd vissza le. Kezemmel végigsimítottam arcán és fel emeltem.

-Addig mig itt dolgozol. - hajoltam szájához éreztem számon a kapkodó levegő vételeit. - Nem mehetsz Tae Hyung közelébe.
-Mi? - nézett döbbenten és elcsapta kezemet. - Miért? Nem te mondod meg!
-De. - fogtam meg csuklóját és magamhoz húztam. - Én mondom meg.
-Nem! - próbálta le szedeni kezeimet.
-Ki is rughatom. - rántottam meg válamat.
-Nem tehetted! - szorította ökölbe kezeit.
-De. - toltam a falnak neki. - A családja rajta múlik.... Sajnálatos lenne.
-Ne tedd. - hajtotta le fejét.
-Miért ne? - kérdeztem vigyorogva.
-Rendben. - nézett könnyes szemekkel.

El engedtem és az ajtóhoz sétáltam.

-Mehetünk? - néztem enyhén rá. -"A játékom kezdetét veszi.- tettem még magamban hozzá."

Válaszként bólintott és mögém sétált. Hátra léptem egyet és derekára téve kezemet a lifthez toltam.
Kezemet elcsapta és magától lépett be a liftbe.
Megnyomtam a földszint gombját és mellé léptem. Su távolabb lépett.

-Miért lettél ilyen? - kérdezte hírtelen.
-Te miattad. - adtam a választ, de a lift kinyílt és én kiléptem rajta.

Jungkook-al és Suga-val egy étteremben találkoztunk. Su mellém ült miután szét osztotta a papírokat.
A megbeszélés szépen le zajlott hála az előre elkészített iratoknak.

-Su jól vagy? - kérdezte Jungkook a mellettem ülő lányt.
-Igen. - nézet Jungkook-ra.

Jungkook rám nézett és meg rántottam a válamat.

-Su el mennél nekünk egy üveg bor ért?! - fordult ismét hozzá Jungkook.
-Persze. - ált fel.

Jungkook meg várta mig távolabb sétált és felém fordult.

-Mit tettél? - kérdezte.
-Miért gondolod, hogy én voltam? - kérdeztem vissza.
-Mert ez egyértelmű. - szált be Suga is.
-És ha én tettem valamit?! - húztam fél mosolyra számat.
-Miért kell még mindig "azon" lovagolnod? - tette idéző jelbe az "azon" szót.
-Nem az miatt csinálom. - ittam a vizembe.
-Aham. - mondta Suga. - A barátom vagy, de egy idióta is.
-Igaza van Hyung-nak. - adott igazat Suga-nak. - Igy csak rontasz rajta.
-Jimin mit mondtál neki? - kérdezte Suga.
-Csak hogy.. - néztem hátra majd vissza. - Hogy "nem beszélhet Tae-vel, de ha meg teszi ki rugom Tae-t."
-Ez gonosz húzás volt. - mondta Jungkook.
-Csak úgy kicsúszott. - néztem hátra.

Su felénk sétált egy üveg borral. Leült újra mellém. Jungkook bicentet a fejével, de én ráztam a  fejem, hogy "nem".

-Tessék. - töltötte meg poharát.
-Nem iszok. - mondta Su.
-Nem bírja az alkoholt. - néztem Su-ra.
-Tudod mit?! - nézett rám idegesen majd meg itta az egész poháral.
-Ez a beszéd. - töltött újra neki Suga.
-Su. - néztem a lányra. - Jungkook.
-Te hibád. - itta lassan a bort Jungkook.

~később ~
Én nem ittam, ahogy Jungkook se sokat. Mi jozanon néztük a két ittast.

-Még. - tolta Suga-hoz poharát Su.
-Elég lesz. - vettem el.
-Nem. - nyúlt a pohár ért és rám esett. - Add vissza.
-Nem. - tettem le a poharat. - Ez túl sok.
-Túl sok?! - ütötte meg mellkasomat. -Az nem amit te csinálsz?!
-Igaza van. - mondta Jungkook.
-Haza viszlek. - fogtam meg csuklóját.
-Ne érj hozzám! - rántotta el kezét.

Fel ált és ki ment én meg utána végig mögötte sétáltam figyelve őt nehogy baja essen.
Megfordult igy észre vett, de nem is foglalkozott velem tovább sétált.
Az ég megdörent ö meg le guggólt a földre. Oda futottam és vele szembe guggoltam le.

-Su. - érintettem meg karját.
-Ne nyúlj hozzám! - rántotta el karját.
-Menjünk vissza. - néztem le hajtott fejét.
-Nem. - nézett fel. - Tönkre tetted az életem.
-Én? - kérdeztem döbbenten.
-TE! - kiabálta majd vállamat kezdte ütni. - Mióta itt vagyok, csak kinzol.

Nem mondtam semmit se, csak tűrtem ütéseit mig abba nem hagyta. Miután le nyugodott, csak válamnak döntötte fejét és szipogot.

-Shh.. - simogattam fejét.
-Ne vigasztalj! - húzódott el. - Ha nem gondolod komolyan, hisz holnap újra össze fogsz törni.. Engem.
-Igaz. - áltam fel.
-Miért? - kérdezte majd ö is fel ált. - Miért vagy ilyen velem?
-Én... - kezdtem gondolkodni.
-Ahogy akarod. - lépett közelebb, de meg botlott én pedig elkaptam. Arcát néztem és szuszogását halottam.
-Be aludt?! - néztem arcát.

Karjaimba vettem és vissza sétáltam vele a kocsiig. Be raktam a hátsó ülésre, hogy ne keljen fel és haza vittem.
Nehezen, de kivettem törékeny testét, majd fel is vittem. Bent a szobájába vittem és az ágyra tettem. Magassarkúját le húztam  és le raktam az ágy mellé. Le ültem az ágy szélére és figyeltem nyugodt arcát. Szemei karikásak voltak arca piros volt, haja arcába lógott igy azt egy lassú mozdulattal el sepertem onnan. Bluza felső két gombja ki volt gombolodva így kulccsontja ki látszott. Ujjammal végig húztam a mellkasátol a nyakáig onnan pedig az ajkáig és azon is végig húztam ujjamat. Le hajoltam ajkáig, de hirtelen vissza is húzódtam majd ott is hagytam.

Ennyi lett volna. Írjatok ha tetszett és csillagozatok is. 😉😘
Nyugodtan nem harapok.