Akaratos Főnököm. (End)

10.rész

Késtem, de remélem hogy ez kárpótolja majd ezt. Kérdés gyermekeim:::::
Ha valaki nem tudd rendesen helyeses írni az ne is írjon?

Szerintem nem igy van. Utálom az ilyen embereket. Le rakján a nyolcat majd neki kezdenek dumálni mert ide regisztráltak.

Na mindegy. 😚Jó olvasást ehhez a részhez. 😍💖💙💞

Su:
Reggel fájt a karom nem kicsit. Szemeim ki nyitottam és Jimin szuszogo arca fogadott. Zavarba jöttem, ahogy ki simult arcát néztem..

"Ilyenkor olyan nyugodt - néztem arcát. "

-Ne bámulj. - szólalt meg csukott szemmel. - Zavaró.
-Ne haragudj. - csuktam be szemem a hírtelen jött hangtol.
-Ez gyerekes. - nevetett.
-Azt mondtad, hogy ne nézelek. - nyitottam ki egyik szemem, de Jimin a lecsúszott takarót nézte.
-Ne néz. - takartam el szemét.
-Akkor ne mutogasd magad. - szedte le azt az egy kezem is.
-Ne néz. - húztam magamra a takarót. - Perverz szatír.
-Hogy mi van? - nevetett.
-Semmi. - bújtam a takaró alá. - Menj ki.
-Minek? - támaszkodott kezére. - Én el vagyok.
-Én meg fehér nemüben vagyok. - húztam szemöldököm össze.
-Nem zavar. - kacsintott.
-Engem igen. - csúsztam be a takaró alá.
-Öltöz fel. - állt fel és ment ki.

Kivettem egy pólót és magamra kaptam ki hagyva a kezem igy enyhén fel csúszott a pólója... De nem látszott ki semmi se.
Bele néztem a tükörbe és meg igazítottam a hajam, majd úgy döntöttem hogy ki megyek.
Ki lépve mind a hét srác kint ült.

-Jó reggelt. - jöttem zavarba.
-Reggelt. - köszöntek.
-Reggeli van? - kérdeztem Jimint.
-Nem tudom. - fordult felém. - Az az én pólóm?
-Igen. - rántottam vállat, majd a konyhába mentem.

Beérve szendvicset akartam enni, igy bele kezdtem csinálni... Küszködhetem már egy ideje mert valaki segiteni kezdett.

-Köszönöm. - néztem rá.
-Szívesen. - kente a kenyeret Tae. - Hogy vagy?
-Fáj a kezem, de nem vészes. - mosolyogtam rá és tettem rá sonkát.
-Biztosan nehéz volt igy aludni?! - tette el a vajat.
-Jimin-el aludtam. - tettem rá a másodikat mire Tae idegesen be csapta a hűtőt. - Minden rendben?
-Persze. - állt újra mellém. - Nem sok pasid volt, ugye?!
-Nem. - bólintottam. - Miért?
-Semmi. - vágta ketté nekem a kenyeret. - Kakaó?
-Kérek. - nyúltam fel a bögrémért.
-Segítek. - mellkasát éreztem meg hátamon és kezét láttam meg kezemnél.
-Köszi. - vörösödtem el.
-SU?! - hallottam meg nevem.
-IGEN? - kérdeztem kiabálva.
-HOZOL EGY KÁVÉT? - folytata mint kiderült Jimin.
-PERSZE. - kiabáltam.
-Maradj. - vette el a poharat Tae. - Te egyél, majd én viszek.
-Rendben, köszi. - mosolyogtam rá.

Le ültem és enni kezdtem egy kézzel. A kakaó nagyon finom lett, igy hamar el fogyott. Ahogy le nyeltem az utolsó falatot be mentem szobámba és fel öltöztem egy ujjatlan felsőt vettem fel és egy magas dereku rövid nadrágot.
Ki mentem vissza, ahol ugyan úgy ott volt a hét fiú valami papírokat vizsgálva.

-Csinos vagy. - mosolygott Jin.
Jimin rám nézet, de el is kapta a fejét.
-Igen az vagy. - mosolygott Tae is.
-Köszönöm. - mosolyogtam és leültem az asztalhoz.

Jimin:
Reggel nem volt rossz vele kelni nagyon is jó volt, de ki kellett mennem... Pedig szivesen bent maradtam volna. Ki mentem, de kopogtak az ajtón.

-Hát ti? - döbbentem meg.
-El kéne intézni néhány dolgot. - vett elő egy papir kupacot Kook.
-Ohhh egek. - engedtem be őket.
-Su? - nézet körbe Tae.
-Alszik. - forgattam meg szemem bár ez nem volt igaz.

Le ültek mind a heten és elő pakolták az iratokat.

-Olvasd el őket és írd alá. - mondta RM.
-Rendben. - kezdtem bele.

Hirtelen nyílt az ajtóm és Su lépett ki a felsőmbe.. Ami nem kicsit volt aranyos látvány.

-Jó reggelt. - köszönt enyhe pirrel az arcán.
-Reggelt. - köszöntünk.
-Reggeli van? - kérdezte.
-Nem tudom. - fordultam felé. - Az az én pólóm?
Tudtam, hogy az enyém, de úgy tettem mintha most venném észre.
-Igen. - rántott vállat, majd a konyhába ment.

Ez után, csak a papírokkal foglalkoztam bár aggódtam hogy tudd-e magának kaját csinálni.. Már épp fel álltam volna, de Tae meg előzőt.
Túl jól szórakoztak ami zavart, de legjobban az zavart mikor segített neki le venni egy bögrét.

-SU?! - kiabáltam a konyhába.
-IGEN? - kiabált vissza.
-HOZOL EGY KÁVÉT? - kérdeztem, csak azért hogy távol legyenek egymástól.
-PERSZE. - kiabálta.

Su helyet Tae jelent meg. Nem zavart mert igy is távol vannak egymástól.
Hirtelen el tűnt Su a konyhából, majd a szobájából jött ki nagyon csinos és szexi öltözetben.
A fiúk végig dicsérték igy nekem már nem kelet.

-Jungkook. - olvastam a papírt.
-Mi az? - kérdezte.
-Ez itt nem tetszik. - mutattam egy pontra.
-Ohhh azt apád irta bele. - olvasta ő is.
-De ez hülyeség. - lettem kicsit ideges. - Nem fogok meg házasodni.
-Miért? - kérdezte Tae.
-Inkább le mondok mindenről. - gyürtem össze.
-Hülye vagy?! - vette fel Suga. - Csak ird alá.
-Igaz. - kezdte Jin is. - Alá írod, de nem muszály rögtön el venni valakit.
-Mindig ezt akarja apa. - túrtam hajba. - Az iskola otta.. Mikkor..

Hírtelen sanditottam Su ajtajára, de vissza is fordultam.

-Mióta kicsit össze törtem. - fejeztem be.
-Kicsit?! - dőlt előre Kook. - Szét estél ember.
-Nem volt olyan durva. - védtem magam.
-De az volt. - bólogatott RM.
-Szörnyű volt. - bólogatott Tae is. - Alig tudtunk össze kaparni.
-Dehogy is. - ráztam kezem.
-Pedig de. - tette vállamra kezét Suga. - Szarul festettél.
-Köszi. - néztem semlegesen Suga-t

Hagytuk a témát és alá írtam a papírt igy bele egyezve a dolgokba.....csak meg kell várnom, hogy apu ezt el felejtse vagy meghaljon. Inkább az első.
A fiúk épp menni akartak mikor Su lépet elő.

-Sziasztok. - állt mellém igy enyhén nekem dőlt. - Jó utat.
-Szia. - mosolyogtak a fiúk.
-Szia Tae. - intet neki.
-Szia Su. - kacsintott rá.
-Elég lesz. - fogtam meg a jó kezét. -Befele.

Be húztam és be csaptam az ajtót. Su hisztizni kezdett amivel csak fel idegesített.

-TAE A BARÁTOM. - kiabálni kezdett. - NEM VAGY AZ APÁM.
-Nem nem vagyok. - adtam neki igazat.
-És akkor miért csinálod ezt? - mutatót az ajtóra.
-A munkára koncentrálnj. - néztem nyugodt arccal. - Ne csak a pasikra.
-Rendesen végzem a munkám. - lökte meg a vállam. - Fojton ilyen vagy... Régen... Mindegy.
El akart menni, de vissza húztam.
-Régen mi? - szorítottam kezét nehogy el menjen.
-Ez fáj Jimin. - szorította szemét össze.
-Régen kedvesebb voltam?! - méjesztettem bele ujjaim. - Vagy csak az akit ha akartál, csak el löktél?!
-Jimin. - gördült egy könnycsepp le arcán.
-Hmmm?! - rántottam meg. - Válaszolj!
-Nem. - kezdett sírni. - Ez fáj!
-Mégis igy tettél. - fogtam tovább karját. - El löktél.
-Nem igaz. - hajtotta le fejét.
El engedtem igy neki dőlt a kanapé hátának.
-Nem?! Persze. - néztem a síró lányt. - Hinnem kéne neked?
-Akkor, ott. - szólalt meg. - Szerettelek.
-Mi van? - döbbentem meg.
-De nem lehetett. - folytak arcán a könnyei.

Vártam a folytatását ennek a mondatnak....

Sajnálom a késést... Ezt is nehezen írtam meg.
Valaki úgy gondolja, hogy ha valaki nem tudd helyesen írni az inkább ne is írjon. 😂😂Vicces. 😒